2009. március 29., vasárnap

Ötletelés

Én egy zseni vagyok! Állandóan azon töröm a fejem, hogy tudnám áthidalni a feszültséget a családon belül. Ugyanis nekem is van jelzáloghitelem (2mill.ft.), amit a lányommal közösen kéne fizetnem, havi 20ezer ft.-ot. Node, mint tudjuk a kislányomat nem nagyon érdekli, hogy elveszítheti a lakását, még eddig semmit nem fizetett. Itthon meg folyton azt hallgatom, hogy a férjem mondja a magáét - megjegyzem jogosan -, hogy ő nem fog mindenki helyett fizetni. Attól függetlenül, hogy igaza van, nekem rosszul esik, ha a gyerekemet szidják, ezért rágódom a lehetséges megoldásokon. Ezért is keresek munkát, mert akkor tudnám fizetni a részleteket, de egyenlőre nem sokra jutottam még. Most meg azt találtam ki, hogy a férjem ideadná a havi cigipénzemet, abból már majdnem ki tudnám fizetni a lányomra eső részt. Úgyis muszáj csökkentenem a mennyiséget, mert elég sokat szívok,ami meg kell, azt elcsípem a bolti pénzből. Hát nem zseni vagyok?! Persze a kivitelezés még hátra van. Nem könnyű ilyesmire rávenni a férjemet, meg nem szeretek titkolózni se előtte. De ha tudná, hogy mire kell, akkor biztos, hogy nem menne bele.

2009. március 28., szombat

Még mindig zajlik

Tegnap este jó nagy botrány volt nálunk! A férjem magából kikelve kiabált, mit kiabált, üvöltött a telefonba! Azt hittem, menten infarktust vagy agyvérzést kap. A nagyobbik fiával veszekedett, mert tartozik egy halom pénzzel (100ezer ft), de ahelyett, hogy megadná, a fizetését inkább elszórja (játékgép, pia, stb.), nem törődve a családjával! És még neki áll feljebb, ő vádaskodik! A történet egyszerű. Amikor a mostani házunkat vettük, a bérházi lakásra jelzálogot vettünk fel. Mi kiköltöztünk ide, a nagyobbik fiú pedig a családjával megkapta a bérházi lakást, azzal a feltétellel, hogy fizeti a jelzálogot és a rezsit. Ami azt jelenti, hogy 5millió ft.+ a kamatokért kapott egy 3 szobás lakást. Nem mi erőszakoltuk rá, ő vállalta! Ezzel szemben szinte semmit nem fizet! A már említett hitelrészlet mellett a rezsi költség tartozása is több százezer ft.-ra rúg! A férjemnek már nagyon elege van a hitegetésből, hogy ekkor, meg ekkor lesz pénz (miközben tudjuk, hogy volt pénz, csak máshová ment el), és kerek-perec megmondta, hogy ha nem fizet, akkor a hónap végéig költözzenek ki, inkább kiadjuk albérletbe. Na, erre kitalálta, hogy azért kell nekik a "híd alá" menniük, mert a kisebbik fiút akarjuk beköltöztetni, Muzsikát intézetbe akarjuk adni, mi meg kettesben akarunk élni. És, hogy nekünk úgy is van pénzünk, mert eladtuk a telket, mit követelőzünk?! Megjegyzem, az sem zavarta, hogy otthon nincs mit enni, nincs pelenka, stb., akkor is eljátszotta a fizetését! Hogy honnan szedte ezeket a marhaságokat, fogalmam sincs! Nem komplett! Amúgy biztonsági őr, de minden munkahelyéről kirúgják, mert meglopja a céget és abból üzletel. Most sincs munkája, se pénze, mégsem magát hibáztatja, hanem még ő vádaskodik. Ja, és természetesen én úszítom ellene az apját! Érdekes módon, ha vitára kerül a sor, én mindig előkerülök, mint úszító, pedig igazán nem szólok bele a dolgokba.

Azért jó is történt, itthon volt a kisfiam! Itt volt egész délután, palacsintát sütöttem neki, meg beszélgettünk. Sajnos elég ritkán jön haza, nagyon szeret Pesten lakni.

Ma meg itt volt az egyik szomszéd, aki megy Németországba dolgozni, és lehet hogy a párocskám is ki tud menni. Anyagilag nagyon jó lenne, hiányzás-ügyileg már nem annyira! De hát ez van! Oda kell menni dolgozni, ahol fizetnek is!

Tehát a mérleg: jó dolog-rossz dolog:2:1

2009. március 26., csütörtök

Zajlik az élet

Hali! Még megvagyok, csak két napja nem jött be semmilyen oldal, vagy ha mégis, akkor csak nagyon rövid időre, aztán szó nélkül ledobott. Talán már írtam, hogy olyan helyen lakunk, ahol nagyon változó a térerő, a telefonálás is kész tortúra. Nem mindegy, hogy milyen (20-as, 30-as, vagy 70-es), mindegyik máshol működik a lakásban. Pedig sokminden történt. No, nem egészségügyileg, mert úgy hálistennek jól vagyok. Szombaton meglógtak a kutyák! Valamelyik nagyon okos nyitva felejtette a kaput. Jó tudom, a kutyát meg kell nevelni, hogy ne menjen ki a kapun, de akkor is! A kapunak zárva kell lenni! Egész délelőttre eltűntek, az egész környéket bejártuk, de nem találtuk őket. Nagyon le voltam törve, mert imádom őket! Végül délután előkerültek, maguktól haza jöttek. Beki (hivatalosan Blackey a neve), a házikutya olyan büdös volt, hogy muszáj volt megfürdetnem. Nem tudom, merre járt, de olyan istálló szaga volt. Tehát, a fürdetés. Nem nagyon szoktam fürdetni, mert rendszeresen nyíratva van (lévén uszkár), de most nem volt mese! Első kérdés, hol csináljam? A férjem azt mondta, kint az udvaron a kiskádban. De ott hideg van! Itt a lakásban csak zuhanyfülke van, ami végül is hasznosnak bizonyult, mert nem tudott kiszökni, ugyanis utálja a vizet. Szuperül megfürdettem a saját tusfürdőmmel, utána megfésültem (ezt is utálja). Szegénykém úgy reszketett, mint a nyárfalevél. Bekapcsoltam a hősugárzót, hátha fázik. Nos, nyugodtan kijelenthetem, hogy trópusi kutyám van! Az én lábam már majd' leégett, ő meg vígan ült és melegedett. Most nagyon finom, puha lett a szőre, lehet, hogy máskor is fürdünk.

Tegnap kihívtuk az állatorvost, mert Kornélnak (németjuhi és házőrző a beosztása) valami baja van, és amúgy is esedékes az oltás, a kocsiba viszont nem lehet beimádkozni. A doki azt mondta, hogy valami allergia, ezért hullott ki a szőr a nyakán. Kapott két szurit, majd két hét múlva jön megnézni. Ha már itt volt a doki bácsi (aki druszája a kutyinak), megnézettük a cicát is (neki a neve is ez:Cica). Vele minden rendben volt, csak a fülét tisztította ki. Na, az se volt semmi, mert nagyon koszos volt, és közben szegény olyan keservesen nyávogott, hogy rossz volt hallgatni. Kapott fülcseppet is. Ez a kis vizit potom 15000 ft-unkba került. No de, mindent az egészségért, mi szeretjük az állatainkat!

Ma megint rendesen felbosszantott a szomszéd banya (az, aki mindenkivel haragban van), a kerítés túloldaláról kiabált, hogy kössem meg a kutyámat,mert ugat!!! Éppen fát vágtam, de mérgemben bejöttem a házba, és idegnyugtatásként puccba vágtam a konyhát. Elkapott a takarítási láz, alig bírtam abbahagyni. Pedig nem vagyok egy rendmániás házitündér! A férjem tök cuki volt, mikor elmondtam neki a szomszéd banyát, azt mondta, ne hagyjam magam, nyugodtan szóljak neki vissza.

Ja, hétfőn sütöttem pogácsát. Már sokszor csináltam, mindig másfélét, de az én Drágám azt mondta, hogy eddig ez a legfinomabb. Nagyon jól esett a dícséret, mert nem osztogatja túl gyakran!

2009. március 20., péntek

"Hőstett"

Ma beléptem az "oroszlánbarlangba"! Az történt, hogy a corás újságban megláttam egy szuper gyúrótáblát, amit

feltétlenül meg akartam venni. Ehhez azonban be kellett mennem az áruházba, arra a részre, ahol CSAK a bejáratnál

lehet bemenni, és a pénztárnál kijönni. Már a látványától is rosszul vagyok. Nagy dilemma volt! A férjem mondta,

hogy majd ő szombaton megveszi, de féltem, hogy addigra elfogy. Úgyhogy erőt vettem magamon és a feladatot sikeresen

végrehajtottam!!! Igaz, olyan táblát nem kaptam, az eladó azt mondta, még az akció kezdetének napján elfogyott. De

találtam egy hasonlót, és azt vettem meg. És nagyon büszke voltam magamra. Utoljára kb. 2 éve voltam bent hosszabb

ideig. Az üzletsor nem okoz gondot, csak ha arra a nagy placcra kell bemennem.

Ma elküldtem e-mailben az önéletrajzomat egy álláshirdetésre, remélem sikerül megkapnom. Szuper lenne, mert csak 4

órás munka, és akkor nem lenne gond, hogy ápolási díjat is kapok.

Ma hoztak egy kocsi fát, úgyhogy holnap kedvemre baltázhatok! Imádok fát vágni!

Én gyerekem, te gyereked

Nálunk ez örök vita téma. Ez az egyetlen, amin vitatkozni szoktunk. Normál esetben ez úgy működik, hogy mindenki tiszteletben tartja a másik gyermekét, gyermekeit. Nálunk ez másképp van. Nekem van 2 gyerekem, a páromnak 3. Az 5 gyerek közül van EGY, akinek mindent szabad, a többinek nem. Annak idején, majd' 10 évvel ezelőtt ez a bizonyos EGY 10 éves volt. Akkor még lehetett volna nevelni, de a férjem - számomra ismeretlen okból - nem engedte. Bármiért szóltam, vagy csak másképp ítéltem meg valamit, le lettem hurrogva, és nem tehettem semmit. PL. mivel nagyon rossz tanuló volt, pontosabban nem tanult, elhatároztam, hogy kikérdezem a leckét, hogy valóban megtanulta-e. Minimum 5x küldtem vissza, hogy tanulja meg rendesen. Ezután a férjem leállított, mondván, hogy megalázom a gyereket!!! Az élet azonban engem igazolt, mert ez volt az EGYETLEN olyan alkalom, hogy négyest kapott. Mivel utálom a veszekedést, nem forszíroztam a dolgot - ma már belátom, hogy hiba volt - a viszonyunk elmérgesedett. Ez mostanra már odáig fajult, hogy csak nagyon ritkán teszek szóvá valamit, de értelme az nincs, csak időnként kiborul a bili. No meg a sok elfojtott idegesség sem tesz jót az embernek. Csak csendben kapok gutaütést, hogy annak a gyereknek, akit kirúgtak 10.-ben, nem dolgozik, nem tanul,itthon sem csinál semmit, az apja kocsit vett, fizeti a részleteit, a kocsi javítási költségeit (érdekes módon csak az ő kocsiján kell mindig javítani valamit), a bírósági büntetését (lopásért), az internetét, stb. Most próbálja rávenni, hogy újra vizsgázzon le a "C"kategóriából (1x már megbukott), természetesen azt is fizeti. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy MIÉRT????? A másik fiú is hasonlóan "jó" gyerek, pedig neki felesége és két gyereke is van, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a TELJES fizetését a játékgépbe dobálja. Nekem egy lányom és egy fiam van. A lányomról már írtam, a fiam a fővárosban lakik, rendesen dolgozik (számítógép zseni), egy zenekarban gitározik, szóval, normális gyerek. Annak idején nagyon szerettem volna egy közös gyereket, de sajnos nem jött össze. Mostmár azt mondom, szerencsére, mert elképzelésem sincs, hogy egyeztünk volna meg a nevelésében.

2009. március 15., vasárnap

Tavaszi tervek

Jelentem, a pogi remekül sikerült! Részeges pogácsa a neve, mert jobbra-balra dől sülés közben. Hát nekem nem dőlt, inkább olyan a kinézete, mint a muffinnak, vagyis a teteje kiszélesedett. De azért így is jól néz ki! Mondtam is ma Anyócának, hogy ha kell, neki is szívesen sütök. Amúgy ma semmi különös nem történt, délelőtt átmentem Anyuékhoz dumcsizni Muzsikával, akart adni ültetnivalót, de mondtam, hogy amíg nincs elkerítve a veteményes, addig nem érdemes, mert a kutya kiszedi. Az Uram ma felvázolta, hogy képzeli el a kerítéseket, de kíváncsi vagyok, mikor lesz megcsinálva. Mindegy, mert én napok óta töröm a fejem, hogy tudnám valahogy megoldani, mert már javában ültetni kéne, főleg hogy már a napocska is sütöget. Sajnos még elég nagy sár van a sok esőtől, meg hótól, de remélem hamar felszárad. A kerítés mellé is ki kell találni valamit, mert a kutyák ott rohangálnak, és nem tud kiszáradni. Eddig a sóder a nyerő, a jövő héten lehet, hogy meg is csinálom. Az a baj, hogy Beki szobakutya (uszkár), és ha kimegyek, akkor ő is rohangál és tiszta sár lesz. Ha meg bezárom a házba, akkor meg bentről ugat keservesen. Úgyhogy a megoldás sürgős!
Megint sikerült az én drága páromnak bebizonyítani, hogy csapnivaló apa! Nekem azt mondja, hogy nem süthetnek szalonnát este (éjszaka) a kertben a fiacskája, meg a haverjai, erre nekik meg megengedi!!! Mostmár 3 napja mindennap itt vannak 10-11-ig, isznak, hangoskodnak, nem hagyják Muzsikát aludni! De ezt Ő nem veszi észre! Nyugodtan hortyog, gondolom a bevitt alkohol hatására!
Apropó alkohol! Mindig irtóztam a részeg emberektől, valószínűleg azért, mert gyerekkoromban megijedtem az egyik részeg munkástól az udvarban, pedig csak szeretetből az ölébe vett. És milyen az élet? A volt férjem, meg a mostani is jó viszonyban van az alkohollal, de még a gyerekeim is. Meg az Ő gyerekei is. Még a volt felesége is ivott. Muzsika meg én antik vagyunk! Jól nézek ki! Amúgy hálistennek nem durva, vagy ilyesmi, mert ha sokat iszik, akkor lefekszik aludni. Én inkább attól tartok, hogy valamilyen betegsége lesz tőle. Nagyon szeretem, sokmindent megtettem miatta, nem szeretném elveszíteni a hülye pia miatt!
Mára ennyi.

2009. március 14., szombat

Jelentem, a pogi remekül sikerült! Részeges pogácsa a neve, mert jobbra-balra dől sülés közben. Hát nekem nem dőlt, inkább olyan a kinézete, mint a muffinnak, vagyis a teteje kiszélesedett. De azért így is jól néz ki! Mondtam is ma Anyócának, hogy ha kell, neki is szívesen sütök. Amúgy ma semmi különös nem történt, délelőtt átmentem Anyuékhoz dumcsizni Muzsikával, akart adni ültetnivalót, de mondtam, hogy amíg nincs elkerítve a veteményes, addig nem érdemes, mert a kutya kiszedi.

2009. március 13., péntek

Sokminden

Tudom, hogy átlátszó kifogás, de mindig közbejön valami, és a végén már nem akaródzik írni, mert késő van. Már megint napokkal elmaradtam. Tehát, ami azóta történt (meg persze, eszembe jut). 6-án volt a tesóm szülinapja, fel is köszöntöttem sms-ben, és napokkal később jutott eszembe, hogy a keresztfiamról meg elfeledkeztem. Neki 1-én van a szülinapja, de ma meg névnapja van, és egyben felköszöntöm. Meg is írom most az sms-t, mert el fogom felejteni megint. Hiába, öregszem.
Meg volt. Elküldtem.
A következő, ami eszembe jut, a nőnap. Hát, csodás volt! Összevesztünk a párommal! Ez volt a nőnapi ajándékom. Pontosabban, nem összevesztünk, hanem én hallgattam, ő meg ordibált! Na, és ki miatt veszekedtünk? Hát persze, hogy a kisfia miatt. A sztori egyébként nevetséges, nem is tudom, miért borult ki rajta ennyire. Az volt, hogy a teflonos sütőben csináltam a kaját, és nem magyaráztam el a "pici fiúnak", hogy vigyázni kell a tepsi aljára. Amikor a párom bejött az udvarról, megkérdezte, hogy figyelmeztettem-e a gyereket, erre én mondtam, hogy már nem gyerek (mindjárt 20 éves lesz), és nem figyeltem, mivel vágta a húst. Erre elkezdett kiabálni, hogy én állandóan a gép előtt pöffeszkedek, és ha meg lett sértve a teflon, akkor kajástól együtt kidobja. Meg hogy milyen drága volt, és nem nekem kellett megdolgoznom érte. Ebben az a legnevetségesebb, hogy olyan szar az a tepsi, akármennyibe is került, hogy magától pattogzik fel rajta a teflonréteg. Úgyhogy nem igazán tudom, mire is volt jó ez a kirohanás, mindenesetre nagyon megbántott vele. Főleg a dolgozós résszel, mert nem azért vagyok itthon, mert nem akarok dolgozni, hanem azért, hogy neki ne okozzon gondot Muzsika elhozása a napköziből. A nevelt fiam becsületére legyen mondva, másnap mondta, hogy le akart jönni a veszekedésre, de tudja, hogy ilyenkor jobb, ha nem szól senki, amíg le nem higgad a párom. Szerintem az alkohol hatására ilyen. Egyébként, most épp munkahelyet keresek, mert anyagilag jobb lenne. Na, ez is megér egy misét! Nem tudom, hogy képzeli az állam, hogy havi 25 ezer ft-ot fizet azért, mert itthon vagyok egy értelmi fogyatékos gyerekkel. Jó, kapja a nyugdíját, meg a családi pótlékot, de ez együtt nincs 80 ezer ft. Na, ebből éljen meg valaki!
Tegnap volt Muzsika születésnapja, sütöttem neki egy tortát, tüzijátékkal a közepén. Örült neki, pedig nem sikerült túl jól, mert a recept szerinti tejmennyiség túl sok, és a krém nem lett elég kemény. De íz-ügyileg azt mondják finom lett. Én jobban szeretem a rágcsálnivalókat, úgyhogy ma sütök egy duplaadag pogácsát is.
Ma ennyi.

2009. március 4., szerda

Persze hogy nem mertem elmondani! Olyan jó kedve volt, bekötötték nála az internetet, meg vonalas

... az élet!

Persze hogy nem mertem elmondani! Olyan jó kedve volt, bekötötték nála az internetet, meg vonalas telefont, nem volt szívem elrontani az örömét. Most borzasztóan dühös vagyok, nem is tudok írni, majd holnap pótolom, ha lenyugodtam. nem azért vagyok mérges , mert nem mondtam el, hanem, mert sokadszorra is megállapítottam, hogy a drága férjem csapnivaló apa!
Ennyi.

2009. március 3., kedd

Ma voltunk az ügyvédnél, aláírtuk a papírokat. Mostmár végérvényesen eladtuk a telket. Nagyon sajnálom, mert szerettem, jó volt kijárni, és az én kezem nyomát

Kishír

Ma voltunk az ügyvédnél, aláírtuk a papírokat. Mostmár végérvényesen eladtuk a telket. Nagyon sajnálom, mert szerettem, jó volt kijárni, és az én kezem nyomát viselik a virágok. Holnap megyek a lányomhoz, de még nem tudom, hogy elmondom e neki. Lehet, hogy várok egy alkalmas időpontra, bár nem hiszem, hogy lesz olyan. 3 nap múlva kell átadnunk, addig ki kell pakolni. Úgyhogy holnaptól cipekedés!
Hát most csak ennyi.

2009. március 2., hétfő

Szomorú történet

Ma nagyon hálátlan feladatom volt. Egy jelképes sírhelyet kellett az eredeti helyéről "kivennem" és máshová költöztetni. Ráadásul a meg nem született unokámról van szó. Nagyon felzaklatott. A történet majdnem 6 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is a lányom terhes lett. Mindenki nagyon örült, bár még nagyon fiatal volt. Még viccelődtünk is, hogy ugyanannyi idősen fog szülni, mint én. Sajnos nem így lett. Minden rendben volt a terhességgel a kiírt időpont előtti 2. hétig. Akkor egy pénteki napon úgy érezte, hogy valami nincs rendben, nem úgy mozgott a baba, ahogy addig. A közelben elment egy nőgyógyászhoz, aki megnézte ultrahanggal, és mindent rendben talált. Meg is nyugodott. Kedden reggel mentünk a szokásos ultrahang vizsgálatra, ahol "kedvesen" közölték, hogy "hát ez a baba meggondolta magát"! És ennyi. Semmi együttérzés, vagy valami hasonló. Ezután átmentünk a szülészetre, ahol hidegen közölték, hogy meg kell szülnie a babát. Mindez reggel 9-kor volt. Ezután csak vártunk, vártunk, és vártunk. Délután(!) egy elkülönített helységben felfektették egy szülőágyra, ahol órákig(!) feküdt. Szegénykém alig tudta felfogni, hogy mi történik. Ráadásul úgy érezte, hogy mozog a baba, ezt el is mondta a nővérnek, aki elintézte azzal, hogy ezek méhösszehúzódások, nem a baba. Végül este(!) 6-kor szülte meg a babát, aki úgy nézett ki, mintha csak aludt volna. Gyönyörű, jól fejlett, csak a bőre volt egy kicsit lilás színű. Én láttam! A kislányom nem, mert azt mondták, hogy nem lesz valami szép látvány, inkább ne nézzen oda. Hát ennyi a történet. De nagyon sok kérdés a mai napig nyitva van. Ha pénteken még minden rendben volt, akkor mi történhetett pár nap alatt? Ha érezte a lányom, hogy mozog a baba, miért nem császározták meg, és egyáltalán reggeltől miért kellett estig húzni az időt? Amikor a főorvos burkot repesztett a szülés meggyorsítására, miért káromkodott fennhangon, hogy:"a k.... életbe, tiszta a magzatvíz!"? Ezután miért hagyta ott mindenki egyetlen nővérrel? A boncolási jegyzőkönyvben miért írták, hogy a magzatvíz zavaros volt, a baba több napja halott, és a bőre foszladozó(!)? EZ NEM IGAZ! ÉN LÁTTAM! Amikor ott a szülőszobán megkérdeztem, hogy mitől halhatott meg, nem tudtak választ adni, csak annyit, hogy nagyon hosszú volt a köldökzsinór. Miért beszélték rá a lányomat, hogy hamvasztassa el és ne kérje ki, hogy eltemethesse? Nagyon sok kérdés, amire sosem kaphatunk választ.
Mindez hat éve történt, de még mindig nem jutott túl rajta. Ráadásul még a párja is elhagyta közvetlenül a szülés után, nem volt mellette senki, csak én.
Aztán tavaly úgy döntött, hogy készít egy emlékhelyet a telken, hogy legyen hová kijárnia emlékezni, hátha ez segít.
Nos, ezt a telket most eladtuk, és az emlékhelyet máshová kell telepíteni. Ő még nem is tudja, előre félek, mert nagyon ki fog borulni.
Hát most ennyi.

2009. március 1., vasárnap

Harmadik próbálkozás

Remélem, most már jó lesz! Most írom harmadszor a bejegyzést! Szerintem az Operában van a hiba, mert itt a Mozillán teljesen más a kinézete is a bejegyzések rovatnak. Mindegy, mindig tanul az ember. Ezek szerint nálam az Opera arra jó, hogy gyorsan nézegessem az oldalakat, egyszerre többet is, de pl. hozzászólást nem tudok rajta írni, és ezek szerint bejegyzést sem mindig. A Mozilla lassúbb, viszont itt tudok hozzászólást írni és a bejegyzést is automatikusan menti időnként.
Akkor most újra neki kezdek. Szóval úgy döntöttem, hogy ez a blog amolyan napló-féle lesz, a mindennapi eseményeket fogom beleírni. Ugyanis időközben nyitottam egy másik blogot is, ahol sorstársakra találtam, megbeszélhetjük a kül. betegségeinket. Én ugyanis pánikbeteg vagyok, de van aki depressziós, vagy más baja van, és megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, ötleteinket. Sokan nem ismerik el a pánikbetegséget, hisztinek tartják, pedig elég komoly problémát okoz a mindennapi életben. Ebből a betegségből szerintem nem lehet kigyógyulni, de javítani az életminőségen igen! Én gyógyszert szedek /nem nyugtatót!/, és így viszonylag normális életet tudok élni. Persze vannak rosszabb napjaim is, ilyenkor itthon maradok és elterelem valamivel a figyelmemet. Pl. takarítás, kertészkedés, kreatív tevékenységek, így nem jut időm azzal foglalkozni, hogy mennyire rosszul vagyok. Egy idő után pedig úgyis elmúlik. Az viszont érdekes, hogy a legtöbb pszichés betegségnek, mint a depi, vagy a pánik velejárója a halálfélelem. Nekem ilyen nincs, nem is volt soha. Attól viszont rettegek, hogy elájulok! Pedig még soha nem ájultam el, lehet, hogy akkor nem is félnék annyira. Nem tudom.
Szóval a másik blog miatt elhanyagoltam ezt a blogomat, pedig nagyon tetszik a színe, a formátuma. Ezért is tartom meg naplónak. Még nagyon kezdő vagyok, de majdcsak belejövök.
Most ennyi volt.

Próba

Ez csak egy próba, mivel már KÉT bejegyzésemet tüntette el a gép!

DÜH

ÚJRA KEZDTEM! SZÉPEN MEGÍRTAM, KÖZZÉTETTEM, ELSZÁLLT! MOST NAGYON MÉRGES VAGYOK! MAJD HA LESZ KEDVEM, MEGINT ÍROK. ÉLJEN A TECHNIKA!