2009. március 20., péntek

Én gyerekem, te gyereked

Nálunk ez örök vita téma. Ez az egyetlen, amin vitatkozni szoktunk. Normál esetben ez úgy működik, hogy mindenki tiszteletben tartja a másik gyermekét, gyermekeit. Nálunk ez másképp van. Nekem van 2 gyerekem, a páromnak 3. Az 5 gyerek közül van EGY, akinek mindent szabad, a többinek nem. Annak idején, majd' 10 évvel ezelőtt ez a bizonyos EGY 10 éves volt. Akkor még lehetett volna nevelni, de a férjem - számomra ismeretlen okból - nem engedte. Bármiért szóltam, vagy csak másképp ítéltem meg valamit, le lettem hurrogva, és nem tehettem semmit. PL. mivel nagyon rossz tanuló volt, pontosabban nem tanult, elhatároztam, hogy kikérdezem a leckét, hogy valóban megtanulta-e. Minimum 5x küldtem vissza, hogy tanulja meg rendesen. Ezután a férjem leállított, mondván, hogy megalázom a gyereket!!! Az élet azonban engem igazolt, mert ez volt az EGYETLEN olyan alkalom, hogy négyest kapott. Mivel utálom a veszekedést, nem forszíroztam a dolgot - ma már belátom, hogy hiba volt - a viszonyunk elmérgesedett. Ez mostanra már odáig fajult, hogy csak nagyon ritkán teszek szóvá valamit, de értelme az nincs, csak időnként kiborul a bili. No meg a sok elfojtott idegesség sem tesz jót az embernek. Csak csendben kapok gutaütést, hogy annak a gyereknek, akit kirúgtak 10.-ben, nem dolgozik, nem tanul,itthon sem csinál semmit, az apja kocsit vett, fizeti a részleteit, a kocsi javítási költségeit (érdekes módon csak az ő kocsiján kell mindig javítani valamit), a bírósági büntetését (lopásért), az internetét, stb. Most próbálja rávenni, hogy újra vizsgázzon le a "C"kategóriából (1x már megbukott), természetesen azt is fizeti. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy MIÉRT????? A másik fiú is hasonlóan "jó" gyerek, pedig neki felesége és két gyereke is van, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a TELJES fizetését a játékgépbe dobálja. Nekem egy lányom és egy fiam van. A lányomról már írtam, a fiam a fővárosban lakik, rendesen dolgozik (számítógép zseni), egy zenekarban gitározik, szóval, normális gyerek. Annak idején nagyon szerettem volna egy közös gyereket, de sajnos nem jött össze. Mostmár azt mondom, szerencsére, mert elképzelésem sincs, hogy egyeztünk volna meg a nevelésében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése