2009. március 28., szombat

Még mindig zajlik

Tegnap este jó nagy botrány volt nálunk! A férjem magából kikelve kiabált, mit kiabált, üvöltött a telefonba! Azt hittem, menten infarktust vagy agyvérzést kap. A nagyobbik fiával veszekedett, mert tartozik egy halom pénzzel (100ezer ft), de ahelyett, hogy megadná, a fizetését inkább elszórja (játékgép, pia, stb.), nem törődve a családjával! És még neki áll feljebb, ő vádaskodik! A történet egyszerű. Amikor a mostani házunkat vettük, a bérházi lakásra jelzálogot vettünk fel. Mi kiköltöztünk ide, a nagyobbik fiú pedig a családjával megkapta a bérházi lakást, azzal a feltétellel, hogy fizeti a jelzálogot és a rezsit. Ami azt jelenti, hogy 5millió ft.+ a kamatokért kapott egy 3 szobás lakást. Nem mi erőszakoltuk rá, ő vállalta! Ezzel szemben szinte semmit nem fizet! A már említett hitelrészlet mellett a rezsi költség tartozása is több százezer ft.-ra rúg! A férjemnek már nagyon elege van a hitegetésből, hogy ekkor, meg ekkor lesz pénz (miközben tudjuk, hogy volt pénz, csak máshová ment el), és kerek-perec megmondta, hogy ha nem fizet, akkor a hónap végéig költözzenek ki, inkább kiadjuk albérletbe. Na, erre kitalálta, hogy azért kell nekik a "híd alá" menniük, mert a kisebbik fiút akarjuk beköltöztetni, Muzsikát intézetbe akarjuk adni, mi meg kettesben akarunk élni. És, hogy nekünk úgy is van pénzünk, mert eladtuk a telket, mit követelőzünk?! Megjegyzem, az sem zavarta, hogy otthon nincs mit enni, nincs pelenka, stb., akkor is eljátszotta a fizetését! Hogy honnan szedte ezeket a marhaságokat, fogalmam sincs! Nem komplett! Amúgy biztonsági őr, de minden munkahelyéről kirúgják, mert meglopja a céget és abból üzletel. Most sincs munkája, se pénze, mégsem magát hibáztatja, hanem még ő vádaskodik. Ja, és természetesen én úszítom ellene az apját! Érdekes módon, ha vitára kerül a sor, én mindig előkerülök, mint úszító, pedig igazán nem szólok bele a dolgokba.

Azért jó is történt, itthon volt a kisfiam! Itt volt egész délután, palacsintát sütöttem neki, meg beszélgettünk. Sajnos elég ritkán jön haza, nagyon szeret Pesten lakni.

Ma meg itt volt az egyik szomszéd, aki megy Németországba dolgozni, és lehet hogy a párocskám is ki tud menni. Anyagilag nagyon jó lenne, hiányzás-ügyileg már nem annyira! De hát ez van! Oda kell menni dolgozni, ahol fizetnek is!

Tehát a mérleg: jó dolog-rossz dolog:2:1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése