2009. március 13., péntek

Sokminden

Tudom, hogy átlátszó kifogás, de mindig közbejön valami, és a végén már nem akaródzik írni, mert késő van. Már megint napokkal elmaradtam. Tehát, ami azóta történt (meg persze, eszembe jut). 6-án volt a tesóm szülinapja, fel is köszöntöttem sms-ben, és napokkal később jutott eszembe, hogy a keresztfiamról meg elfeledkeztem. Neki 1-én van a szülinapja, de ma meg névnapja van, és egyben felköszöntöm. Meg is írom most az sms-t, mert el fogom felejteni megint. Hiába, öregszem.
Meg volt. Elküldtem.
A következő, ami eszembe jut, a nőnap. Hát, csodás volt! Összevesztünk a párommal! Ez volt a nőnapi ajándékom. Pontosabban, nem összevesztünk, hanem én hallgattam, ő meg ordibált! Na, és ki miatt veszekedtünk? Hát persze, hogy a kisfia miatt. A sztori egyébként nevetséges, nem is tudom, miért borult ki rajta ennyire. Az volt, hogy a teflonos sütőben csináltam a kaját, és nem magyaráztam el a "pici fiúnak", hogy vigyázni kell a tepsi aljára. Amikor a párom bejött az udvarról, megkérdezte, hogy figyelmeztettem-e a gyereket, erre én mondtam, hogy már nem gyerek (mindjárt 20 éves lesz), és nem figyeltem, mivel vágta a húst. Erre elkezdett kiabálni, hogy én állandóan a gép előtt pöffeszkedek, és ha meg lett sértve a teflon, akkor kajástól együtt kidobja. Meg hogy milyen drága volt, és nem nekem kellett megdolgoznom érte. Ebben az a legnevetségesebb, hogy olyan szar az a tepsi, akármennyibe is került, hogy magától pattogzik fel rajta a teflonréteg. Úgyhogy nem igazán tudom, mire is volt jó ez a kirohanás, mindenesetre nagyon megbántott vele. Főleg a dolgozós résszel, mert nem azért vagyok itthon, mert nem akarok dolgozni, hanem azért, hogy neki ne okozzon gondot Muzsika elhozása a napköziből. A nevelt fiam becsületére legyen mondva, másnap mondta, hogy le akart jönni a veszekedésre, de tudja, hogy ilyenkor jobb, ha nem szól senki, amíg le nem higgad a párom. Szerintem az alkohol hatására ilyen. Egyébként, most épp munkahelyet keresek, mert anyagilag jobb lenne. Na, ez is megér egy misét! Nem tudom, hogy képzeli az állam, hogy havi 25 ezer ft-ot fizet azért, mert itthon vagyok egy értelmi fogyatékos gyerekkel. Jó, kapja a nyugdíját, meg a családi pótlékot, de ez együtt nincs 80 ezer ft. Na, ebből éljen meg valaki!
Tegnap volt Muzsika születésnapja, sütöttem neki egy tortát, tüzijátékkal a közepén. Örült neki, pedig nem sikerült túl jól, mert a recept szerinti tejmennyiség túl sok, és a krém nem lett elég kemény. De íz-ügyileg azt mondják finom lett. Én jobban szeretem a rágcsálnivalókat, úgyhogy ma sütök egy duplaadag pogácsát is.
Ma ennyi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése