2009. június 27., szombat

Jó és rossz dolgok

Sajnos, ma nagyon szomorú hírt kaptam. Meghalt Korkos Jenő Tanár Úr. A középiskolában 30-34 évvel ezelőtt Ő tanította a rajzot. Nagyon szerette mindenki, egyszerre volt bohém művészlélek és remek tanár.

...............................................................................................................................................................................




Ezt a sütit tegnap este sütöttem, majd 60 dkg dió van benne.
Mostanra kb. 6 db van belőle.
Ezek szerint jó lett.






................................................................................................................................................................


A kötésről
Helen kérdésére válaszolnék: - a fonalakat és a kötőtüket egy fonott kosárban tartom, már ami használatban van. A többi tű egy reklámszatyorban, a fonalak,
ill. a bontani valók bezsákolva a pincében pihennek.
- egyszerre többnyire egy dolgot készítek, de ha bonyolult, olyan
"odafigyelős" mintát kötök, akkor előfordul, hogy belekezdek
egy nyugisabba is, amit lehet kötni akkor is, ha csak egy cigire
ülök le.




Akár az eddigi főművemnek is nevezhetném ezt a kardigánt. Nagyon tetszik a színe, a mintája, az egész úgy, ahogy van. A fonal is különleges, Olaszországból származik.












A minta.








Hátulról így néz ki.









Ez pedig a hozzávaló rövidujjú pulcsi.
A váll megoldás saját találmány.







Ez pedig a mintája.





A fotók nem adják vissza jól az eredeti színt(pocsék fotós vagyok), talán a kardigán mintájának a képén hasonlít a legjobban a valósághoz.

2009. június 26., péntek

Én kis kertet...

Bár már több mint egy éve lakunk az új házunkban, de tavaly nem csináltunk veteményes kertet. Virágosat igen, de az meg tönkrement, mert Kornél mindent lerágott vagy kiásott, ami egy kicsit is fejlődésnek indult. Így lemondtam róla, gondoltam, majd ha el lesz kerítve, akkor megcsinálom.

Ő a romboló, ilyen képet vág, ha rossz fát tesz a tűzre.

Aztán ősszel (vagy inkább már télen) felástam egy részt az udvaron, és abból lett a miniatűr veteményesünk. Ja, időközben keresztbe le lett kerítve az udvar egyik fele, így Korni csak néha lazán átugrik a kerítésen, de a veteményt többnyire békén hagyja. Érteni nem nagyon értek a kertműveléshez - többnyire Anyukám tanácsait követem -, de szeretem csinálni. Egyszerre kikapcsol és szórakoztat is. Tehát van veteményesem, a kerítés mellé pedig virágokat ültettem. A ház előtt lévő hajdani virágoskert még mindig nincs elkerítve, csak egy jelképes kerítéssel, ami még a macskának sem jelent akadályt, nemhogy egy németjuhinak! Azért itt is próbálkozom a beültetéssel, először rózsákat ültettem, gondolván, az majd megszúrja Kornit, és utána nem piszkálja. Én kis naív! Ennek a kutyának nem számít még a tüske sem! És persze pont a legszebbet, a legkedvesebbet törte ki, pont a virágzása előtt! Egyrész azért volt a legkedvesebb, mert nem tudott fejlődni Korni oroszlán méretű tappancsaitól, és egy műanyag flakonnal védelmeztem, amíg bimbós nem lett. Akkor úgy gondoltam, most már elég nagy, túléli a megpróbáltatásokat. Tévedtem! Bár szerintem csak véletlenül törte ki, de az eredmény ugyanaz. Betettem egy vázába, hátha a lakásban kinyílik, de nem sikerült. Ja, és azért a legkedvesebb, mert anno 4 színben vettünk: lila, narancssárga, sárga és fehér. A lilát ültettem az ablak alá (lila mániám van), hogy majd az ablakon kinézve azt lássam. Remélem jövőre már így lesz.
Node, visszatérve a veteményes kertecskémre, azért írok róla, mert már MÁSODSZOR főzök levest a SAJÁT zöldborsómból! Mi tagadás, büszke vagyok! Van még ültetve: hagyma, paradicsom, paprika, patisszon, zöldbab, futóbab.








Paradicsom és paprika
a hátérben a szomszéd kutya









Zöldborsó











Patisszon











Karalábé és futóbab






Hogy a kötésről is essék szó, tegnap feltúrtam a pincét, és találtam még zöld fonalat, így már elégnek kell lennie. Már majdnem kész a másik ujja is.

Még Cicáról írok, mert ő egy különleges macska. Már elmúlt egy éves, de amikor hozzánk került, elfért a markomban. Soha nem volt cicám, nem is szeretem, mindig is kutyapártinak tartottam magam. Annyira most sem vagyok oda a macskákért (a lányomnak kettő is van), de ezt az egyet imádom! Annyira édes, és olyan dolgokat csinál, egész nap el tudnám nézni. Lehet, hogy más macskatulajnak ez természetes, de nekem ő az első, alig győzöm lefotózni. Már a neve sem mindennapi: Cica. Eredetileg Frici lett volna, de arra nem hallgatott, a Cicára viszont úgy reagál, mint egy kutya a nevére. Így hát ez maradt. Meglátszik, hogy két kutyával él együtt, sok mindent elles a kutyáktól. Ha fekete lenne, akkor meg biztos, hogy Bagira lenne a neve, mert osonni, lopakodni azt nagyon tud.
Az alvási szokásairól meg egy egész albumot készítettem a weboldalamon. Olyan pozitúrákban tud aludni...
Ezek a mai fotók:

2009. június 25., csütörtök

Újra itt vagyok

Jó régen nem voltam, most újra kezdem. Találtam a minap egy csomó kézimunkás blogot, azok olvasgatásával ment el mindig az idő, és mire írtam volna, már nagyon késő volt. Másrészt mostanában megint rám tört a kötőmánia, és ugyebár kötés közben nem tudok írni.
Most ezt készítem:

Sajnos a fotó nem valami jól sikerült, még így "lenyakazva" is eléggé fénylik, dehát nem vagyok valami jó fotós.
Szóval egy lebontott pulcsiból készítem és nagyon kell totózni, hogy elég legyen a fonal, mert nem tudom pótolni.
A minta nem túl bonyolult, ezért lehet vele haladni.












Ez lesz az ujja. Az egyik. A másikat most kötöm. Először persze a hátával kezdtem, de kétséges volt, elég lesz e a fonal, így inkább az ujját készítem el előbb, aztán az elejével, meg a hátával próbálok totózni.









Ez pedig a minta. Eléggé homályos, de azért olvasható.


Őszintén be kell vallanom, nagyon bénán megy még az elrendezés, de majdcsak beletanulok.
Még ideteszem a legutóbbi művemet, egy mobiltokot, melyet az új telefonomnak készítettem.

Első próbálkozásnak egész jól sikerült. A mintája is egyszerű, sima egyráhajtásos pálcák az előző sor pálcáinak törzsébe öltve. Egyszer elölről, egyszer hátulról kezdve. A hivatalos nevét nem tudom.
A gombnak kinevezett mütyürke pedig a sapkám egyik dísze volt, de oda nem hiányzik, itt pedig jól mutat.













A legfontosabbat majdnem elfelejtettem! Van egy rendszeres olvasóm: Anice! Köszönöm, hogy benéztél, várlak máskor is.