2009. június 26., péntek

Én kis kertet...

Bár már több mint egy éve lakunk az új házunkban, de tavaly nem csináltunk veteményes kertet. Virágosat igen, de az meg tönkrement, mert Kornél mindent lerágott vagy kiásott, ami egy kicsit is fejlődésnek indult. Így lemondtam róla, gondoltam, majd ha el lesz kerítve, akkor megcsinálom.

Ő a romboló, ilyen képet vág, ha rossz fát tesz a tűzre.

Aztán ősszel (vagy inkább már télen) felástam egy részt az udvaron, és abból lett a miniatűr veteményesünk. Ja, időközben keresztbe le lett kerítve az udvar egyik fele, így Korni csak néha lazán átugrik a kerítésen, de a veteményt többnyire békén hagyja. Érteni nem nagyon értek a kertműveléshez - többnyire Anyukám tanácsait követem -, de szeretem csinálni. Egyszerre kikapcsol és szórakoztat is. Tehát van veteményesem, a kerítés mellé pedig virágokat ültettem. A ház előtt lévő hajdani virágoskert még mindig nincs elkerítve, csak egy jelképes kerítéssel, ami még a macskának sem jelent akadályt, nemhogy egy németjuhinak! Azért itt is próbálkozom a beültetéssel, először rózsákat ültettem, gondolván, az majd megszúrja Kornit, és utána nem piszkálja. Én kis naív! Ennek a kutyának nem számít még a tüske sem! És persze pont a legszebbet, a legkedvesebbet törte ki, pont a virágzása előtt! Egyrész azért volt a legkedvesebb, mert nem tudott fejlődni Korni oroszlán méretű tappancsaitól, és egy műanyag flakonnal védelmeztem, amíg bimbós nem lett. Akkor úgy gondoltam, most már elég nagy, túléli a megpróbáltatásokat. Tévedtem! Bár szerintem csak véletlenül törte ki, de az eredmény ugyanaz. Betettem egy vázába, hátha a lakásban kinyílik, de nem sikerült. Ja, és azért a legkedvesebb, mert anno 4 színben vettünk: lila, narancssárga, sárga és fehér. A lilát ültettem az ablak alá (lila mániám van), hogy majd az ablakon kinézve azt lássam. Remélem jövőre már így lesz.
Node, visszatérve a veteményes kertecskémre, azért írok róla, mert már MÁSODSZOR főzök levest a SAJÁT zöldborsómból! Mi tagadás, büszke vagyok! Van még ültetve: hagyma, paradicsom, paprika, patisszon, zöldbab, futóbab.








Paradicsom és paprika
a hátérben a szomszéd kutya









Zöldborsó











Patisszon











Karalábé és futóbab






Hogy a kötésről is essék szó, tegnap feltúrtam a pincét, és találtam még zöld fonalat, így már elégnek kell lennie. Már majdnem kész a másik ujja is.

Még Cicáról írok, mert ő egy különleges macska. Már elmúlt egy éves, de amikor hozzánk került, elfért a markomban. Soha nem volt cicám, nem is szeretem, mindig is kutyapártinak tartottam magam. Annyira most sem vagyok oda a macskákért (a lányomnak kettő is van), de ezt az egyet imádom! Annyira édes, és olyan dolgokat csinál, egész nap el tudnám nézni. Lehet, hogy más macskatulajnak ez természetes, de nekem ő az első, alig győzöm lefotózni. Már a neve sem mindennapi: Cica. Eredetileg Frici lett volna, de arra nem hallgatott, a Cicára viszont úgy reagál, mint egy kutya a nevére. Így hát ez maradt. Meglátszik, hogy két kutyával él együtt, sok mindent elles a kutyáktól. Ha fekete lenne, akkor meg biztos, hogy Bagira lenne a neve, mert osonni, lopakodni azt nagyon tud.
Az alvási szokásairól meg egy egész albumot készítettem a weboldalamon. Olyan pozitúrákban tud aludni...
Ezek a mai fotók:

1 megjegyzés:

  1. Én is így vagyok a macsekokkal, a lányomnak mindig volt, de valahogy kívülről néztem őket, most megint van egy picike és kezdem megszeretni.

    VálaszTörlés