2009. július 28., kedd

Végre...

...már egy kissé nyugodtabb vagyok. Nagyikámat ma délelőtt megműtötték, pacemakert kapott. Végül is az volt a baja, hogy nagyon lelassult a szíve, ezért lett rosszul. Most beültettek neki egy szerkentyűt, ami szabályozni fogja a szívműködését. Tegnap az orvos azt mondta, hogy ha jól sikerül a műtét, akkor rögtön a betegszobába kerül, ha komplikáció lép fel, akkor az intenzívre. Nos, betegszobában van, tehát sikeres volt az operáció. Amúgy nem altatták, a doki szerint ez egy egyszerű beavatkozás. Valamiért azt hittem, hogy ez egy komoly műtét. Holnap már megpróbál egy kicsit sétálni. Remélem, hamarosan hazajöhet. Egyébként, az én Nagyikám egy csúcs! Mindenki a csodájára jár, hogy 96 évesen milyen jól tartja magát. Csak úgy mellékesen 80 éves elmúlt, amikor megműtötték a szemét, azóta szemüveg nélkül olvas. Mert nagyon szeret olvasni, szinte falja a könyveket. Régebben kötött is, meg horgolt, de ma már nem, maradt az olvasás. És azért vagyok a kedvenc unokája, mert gyerekkoromban sokat éjszakázott velem, nem voltam éppen minta gyerek.

2009. július 25., szombat

Ez történt...

...a közelmúltban. Hát, először is meghúztam a kocsit hátulját. Nem nagyon, de az én Drágám ettől is kiborult, mondta is, hogy milyen béna vagyok, meg hogy eladja a kocsit, járjak busszal. Persze egy idő után lehiggadt, a kocsinak pedig csak horzsolásos sérülései lettek. Pechemre, a tulaj bent ült a kocsiban, de nagyon rendes volt, kultúráltan megbeszéltük, kitöltöttük a papírokat, és mindenki ment az útjára. Később felhívott, hogy találkoznunk kéne, mert azt nem írtuk rá a papírra, hogy elismerem, hogy én voltam a hibás. Na, megbeszéltük, hogy hol találkozunk, erre a férjem kisebbik fia nekem áll, hogy hova megyek, kivel találkozom, miért, stb. Tisztára, mint egy féltékeny férj!
Szépen leállítottam, hogy nem neki tartozom számadással. Azt azonban nem értem, azóta se, hogy minek parkol valaki a cora parkolójában, ha nem akar bemenni az áruházba. Azt hittem, hogy a családja bent vásárol, ő meg vár addig. De nem, az incidens után elhajtott, én meg mentem a corába intézni a dolgomat. Persze, valóban én voltam a béna, mert túl kis ívben fordultam a parkolóba, de szerencsére csak lépésben mentem. És én is nagyon haragudtam magamra, mert eddig nem volt komolyabb balesetem, mondjuk ez sem komoly. 24 éve vezetek, eddig két balesetem volt, de az is koccanásos.

Más.
A portánktól nem messze, pont az Anyuékkal szomszédos telken lakik egy idős bácsi, van 3 kutyája, meg egy kiscicája. Már több mint egy hete eltűnt, nem tudni róla semmit. A fia is is lakik, de másik utcában, de nem hallottam, hogy kereste volna. Nos, ennek a bácsinak a kutyái elpusztultak. Vagy megmérgezték, vagy éhen haltak, nem tudom. Bár, Anyuék adtak nekik enni, de lehet, hogy az kevés volt. Az egyik kutya bent van a portán, bűzlik, legyek zsongják körül, a másik kint van egy bokor alatt. Tegnap felhívtam a mályi önkormányzatot - oda tartozunk -, hogy szállítsák már el, mert ebben a melegben nagy a fertőzésveszély, meg amúgy is, rossz ilyet látni. A válasz meglepő volt: ma (péntek dél körül) már nem tudnak semmit tenni, mindenki hazament, mert csak délig dolgoznak, hétfőn telefonáljak újra, és akkor elszállítják. DE! Amelyik kutya a portán belül van (kb. 1 hete halott), azzal nem tudnak mit kezdeni, mert nincs joguk magánterületre bemenni. Most akkor mi van?! Ott fog szétoszlani? A legyek meg vígan röpködnek a hulláról a kajára? "Érdekes" jogszabályok vannak! Ma reggel a bácsi fia bement a portára megnézni, elhányta magát, és azt mondta, ő nem tudja elásni, mert rosszul van tőle. Vajon mi lehetne a következő lépés?

2009. július 24., péntek

Érdekes!?


Ők a keresztfiaim, a húgom gyermekei. Reggel érkeztek, nyaralni jöttek Anyócáékhoz, . Mivel Anyuék még nem voltak kinn a telken, így bejöttek hozzám addig. Néztük a tv-t, épp a "Tüskevár" egyik része ment. Elgondolkodtam, milyen régen készült, fekete-fehér, mégis ez még ma is FILM. Nem fog az idő rajta, feledhetetlen. Utána a "Szomszédok" aktuális része következett, és megütötte a fülemet egy mondat: a foci csak addig jó játék, amíg nem arról szól, hogy a szurkolók egymásnak esnek! És ez a sorozat 1992-ben készült! 17 éve! Változott a helyzet? NEM!
Ma is pont ez a helyzet! Most hallottam a híradóban egy újabb ilyen incidensről. Nem vagyok sportrajongó, nem is nézek meccseket, de a híreket akkor is hallom, és ez elkeserítő. Miért nem lehet békében élni, és elfogadni a másik hozzáállását??!!

Jobb hír

Visszajött Anyóca a kórházból. Hálistennek, már jobban van a Nagymamám, bár még az intenzíven van megfigyelésen. Kivizsgálják (orvoshoz nem nagyon járt eddig, csak a gyógyszereket íratja fel Anyuékkal), meg infúziót kap. A legvalószínűbb, hogy közel állt a kiszáradáshoz, ez okozta a rosszullétet. Azért egy fokkal már jobban érzem magam. Nagyon szeretem, és én vagyok a kedvenc unokája, olyan jó lenne, ha rendbejönne.

Rossz hír

Napok óta írni akarok, de mindig elhúztam az időt a blogok olvasásával. Most is csak azért írok, mert addig sem gondolkodom. A 96 éves Nagyikámat kórházba kellett vinni. Én hívtam ki a mentőt, mert nagyon rosszul nézett ki, és fájtatta a szívét. A mentősök nagyon rendesek voltak, de én nagyon aggódom. Most várom a híreket Anyától, mert Ő kísérte be a kórházba. Csak kattog az agyam, hogy most mi lesz, egyik cigit szívom a másik után, és nem tudom, mit tehetnék.

2009. július 19., vasárnap

Elkészült

Mindkét süteményt megcsináltam.
Íme a pogácsám.
Szeretem rajta a köménymagot,
a tetején pedig az a bogyó, sajt.
Azért így, mert puha a sajt, és
beleragad a reszelőbe.
Gondoltam, így egyszerűbb,
de azt hittem, elolvad.


Ez pedig a bukta. Bár nyugodtan
nevezhetném falatkának is, olyan kicsi lett.
Majd legközelebb jobban sikerül.
Mindig tanul az ember.
De! MEGKELT a tésztám!





Úgyhogy most nagyon örülök, és ezen felbuzdulva lefotóztam az ebédre készített kreációmat.

A csirkecombot befűszereztem mindennel, ami itthon volt (só, bors, paprika, ételízesítő), beraktam a tepsibe, ezután egy hirtelen elhatározásból tettem még rá mustárt és fokhagymakrémet, rászórtam a krumplit és a lilahagymát, lefóliáztam, és zutty a sütőbe. Egy óra múlva levettem a fóliát, és még vagy fél óráig sütöttem. Nagyon fini lett. Mondjuk a krumpli kicsit hóka lett, mert kicsi a tepsi, és nem tudtam locsolgatni. Ez már csak a maradék, mert gyorsan fogy. Újabban szeretek úgy főzni, sütni, hogy csak irányadónak használom a receptet, és önhatalmúlag teszek még bele ezt-azt.
Ezek pedig a már elkészült
bugyorkák.










Amíg ezeket leírtam, Muzsika vacsorázott: vajaskenyeret, rajta felvágott, sajt, mellé uborka, paradicsom, utána pogácsa, bukta, azután barack. Csoda, hogy kissé kövérke??

Ilyen az én formám

Két napja hót ideg vagyok, és amikor megtalálom a levezetési formát, megint csak idegbajt kapok!
Mivel hálistennek kidőlt az ember, a haverok meg hazatántorogtak, nekiálltam pogácsát sütni. Ezzel jól elszórakozom, meg le is nyugtat, erre KIFOGYOTT a gázpalack! Úgyhogy most vár a pogácsám, hogy felkeljen az emberem, és kicserélje a palackot. Pedig még lekváros buktát is akarok sütni, ami elég merész vállalkozás részemről, mert nekem valahogy az élesztős tészta sosem kel meg. De azért is megsütöm. Legfeljebb lapos bukta lesz, majd beszámolok.
Egyetlen jó oldala van az idegbajomnak, hogy szélsebesen készülnek a szappanbugyorkák!

2009. július 15., szerda

Ez + az

Először a jó hír: a bugyorkáim tetszettek Eszternek, kivéve a lustakötésest (sajna kép nincs róla). 5-ös tűvel kötöttem, és nekem nagyon tetszett, mert szerintem ez hasonlított a legjobban egy mosdókesztyűs-szappantartós dologra. Így viszont ( a megrendelő szíve-joga eldönteni, hogy milyet akar) maradnak a mintásak. Ez meg azért jó, mert kipróbálhatok különféle mintákat, és még élvezem is.
Eddig a jó hírek. Pontosabban jó hír. Rossz, az több is van.
Úgy néz ki, a férjem nagyobbik fia válik. Már írtam, hogy milyen dolgai vannak,most annyira elvetette a sulykot, hogy a feleségének elege lett belőle. Feljelentette a rendőrségen, és hazaköltözött a szüleihez. A gyerekekkel együtt. A kisebbik fiú tegnap megjárta a szemészetet, mert valami fémforgács ment a szemébe, azt vették ki. Mondjuk ez belekerült az egész napjába, délelőtt én vittem el két helyre, ahonnan lazán elküldték, mondván, sorszám nélkül nem lehet. Délután a barátnőjével elmentek az ügyeletre, onnan is küldözgették, majd a HARMADIK helyen végre kiszedték. Magánvéleményem: ezek szerint nem a beteg, jelen esetben a szeme világa a fontos, hanem a pontos menetrend betartása. Hogy közben esetleg végérvényesen sérül a szeme? Kit érdekel!
Most más nem jut eszembe, pedig történtek még dolgok.
Helyette itt van három virágos kép:
Nem túl jó kép, de ma fedeztem fel, muszáj volt lefotóznom.
Alig 20 centi és virágzik! Ráadásul ez elöl van a kertben, ahol a kutyák folyton rohangálnak, így csak az igazán életrevaló növények maradnak meg.





Ez a harangvirág pedig azért lett megörökítve,
mert a múltkori eső hatására teljesen lefeküdt a földre,
azt hittem elpusztul, erre ennyi virág van rajta. Ja, és ez is elöl van.










Ez biztonságban van, cserépben. Anyócától kaptam, neki már virágzik, remélem az enyém is hamarosan fog. A nevét elfelejtettem.

2009. július 12., vasárnap

Nyűgös vagyok

Ma csak szenvedek egész nap. Nagyon fáj a derekam, a tegnapi kutyafésülés utóhatásaként. Sajnos Beki utálja a szépítkezést, harcolni kell vele, kapkodja a lábát, néha még morog is. De ha már uszkárnak született, akkor muszáj rendesen kinéznie. Hát a több órás fésülgetésnek most szó szerint nyögés lett a vége. Bár az én Drágám kétszer is bekente krémmel, egy ideig jó is volt, legalább ki tudtam egyenesedni. Amúgy meg úgy járkálok, mint aki be akar sz... Ettől a természetellenes testtartástól meg megfájdul a hasam is, úgyhogy egyre rosszabb.
Erről eszembe jutott egy régebbi történet, amikor ráesett az akvárium a lábamra, pontosabban a lábujjamra. Nem tudtam, hogy eltört-e, így elmentem a sebészetre, ahol az első kérdés az volt, hogy mi történt. Mikor elmondtam, az egész rendelő rajtam röhögött, ill. azon, hogy milyen balesetem volt. Na, akkor is így jártam, hogy sarkon közlekedtem, kímélvén a lábujjamat, később pedig már a sarkam jobban fájt, mint a lábujjam. Remélem, holnapra jobb lesz, mert be kell mennem a városba a telefonomért, ami vadiúj, mégis szervízbe van. Meg Muzsikáért is el kell mennem, mert Nagyinál nyaralt a hétvégén.

2009. július 11., szombat

Eggyel kevesebb

Mármint lehetséges állás. Tegnap kaptam meg az egyik pályázatomra a nemleges választ. Azzal indokolták, hogy sikerült helyi lakossal betölteniük. Ez persze érthető, csak engem kissé lelomboz. De pozitívum, hogy legalább válaszra méltattak. Már elég jól kiismerem magam álláskeresés terén, és az a szomorú tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben nem is válaszolnak a jelentkezésemre.
Már nagyon mennék dolgozni, idestova 7 éve itthon vagyok. Bár nem tudom, hogy oldanánk meg Muzsika elhozását a napköziből, ha esetleg az én Drágámnak valami dolga akad, és nem tud érte menni. Az sem mellékes, hogy hiányzik az emberi társaság. Nem járok szinte sehova, folyton csak itthon vagyok. Nem mintha nem érezném jól magam itthon, nagyon jól elvagyok, de anyagilag sem mellékes, hogy hány kereső van a családban.
Valaha óvónőként dolgoztam, azóta is hiányzik a gyerekközösség, de sajnos nem kellettem, mert csak középfokú képesítésem volt. Ha újra kezdhetném, biztos, hogy tovább tanulnék főiskolán vagy egyetemen. Most is lenne hozzá kedvem, de olyan összegekbe kerül, hogy azt nem tudom kifizetni. Egy éve elvégeztem egy felsőfokú jelnyelvi tolmács tanfolyamot, az nagyon jó volt. El is határoztam, hogy nem hagyom abba a tanulást, de a piszkos anyagiak miatt nem tudtam folytatni. Nagyon érdekel minden, ami gyerekekkel kapcsolatos (gyógypedagógia, logopédia, csecsemőgondozás), ezenkívül az idegennyelvek (főleg az angol, olasz, spanyol), de legjobban a grafológia. Ha lesz állásom, abba bele is vágok, mert találtam egy olyat, ami teljesen az interneten keresztül zajlik, csak a vizsgákra kell a helyszínre utazni.
Persze ez a munkahely dolog kétesélyes, mert amikor összekerültem az én Drágámmal, és elmentem dolgozni egy szállodába, azért voltak viták. Nem a megszokott munkarendben dolgoztam (8-4-ig), hanem 2 nap 6-tól este 10-ig, utána 2 nap szabad. Nem volt hétvége, meg ünnepnap sem. De én szerettem.
Szóval, az én képesítésemmel csak dajkának mehetek óvodába dolgozni, de nekem az is jó lenne. Még be van adva egy másik pályázatom is, de azt csak augusztusban fogják elbírálni. Úgyhogy még reménykedem.


Válaszok Helen kérdéseire:

Általában hol szoktál kötni/horgolni? Van kedvenc helyed? Miért épp ott?


Nos, ez az én kuckóm, pontosabban sarkom. Itt gépezek, és mivel olyan helyen lakunk, ahol nagyon lassú az internet, közben kötögetek is. Minden egy helyen van, a földön látható fonalcsomag épp arra vár, hogy elrakjam, a kötős kosaram a szék alatt van, abban van az aktuális kötésem. A másik széken vannak az újságok, kötős és egyéb vegyesen. Hogy miért éppen itt? Azért, mert itt nem zavarok senkit, az asztal másik felén lehet enni, a konyhában járkálni, nem kell kerülgetni, ráadásul átlátom az egész házat, még az udvarra is kilátok.

Volt, hogy egészen egyedi helyszínt/napszakot választottál az alkotáshoz?
Egyedi helyszínt nem nagyon tudok mondani, esetleg azt, amikor a lányom még kicsi volt, és zeneóvodába hordtam, akkor ott kötöttem, amíg vártam rá. Az időpont az már inkább megvan, mert a kutyám (a szobakutya) néha megbolondul, és felkölt hajnali 3-kor, hogy ki akar menni. Ilyenkor rágyújtok egy cigire, amíg ő kint van, és a kezem automatikusan nyúl a kötés után. A másik lehetőség a számítógép bekapcsolása lenne, de ugyebár hajnalban nem illik a családot felkölteni. Viszont, ha olyan kedvem van, akkor a reggeli első kávémat is megiszom ilyenkor. Utána természetesen szépen visszamegyek aludni. Most jutott eszembe, mikor terhesen a fiammal kórházban voltam 1 hónapig, na akkor szinte állandóan kötöttem. De ez sem extrém hely.

Szoktál kézimunka közben mást is csinálni? Vagy ha alkotsz, akkor csakis arra koncentrálsz?

Régen tv-nézés közben is folyton kötöttem, ma már nem nézek tv-t, csak este, amikor lefekszem aludni. Gépezni szoktam közben, a fentebb leírt okból kifolyólag. És még beszélgetni is tudok közben. Persze, ha valami bonyolult mintát készítek, akkor csak a nyugisabb időben kötök, amikor tudok figyelni.

Nem tudom, miért ír félkövérrel, pedig nem nyúltam semmihez.



2009. július 10., péntek

Képekben









Bugyorka-invázió




Ez a készülő felsőm, de most elbizonytalanodtam, nem lesz e túl vastag egy vállpántos vagy pánt nélküli felsőnek. Pedig nagyon tetszik a mintája, és a formája is.




Ő Muzsika. Én így hívom. Egyébként a nevelt lányom, értelmi fogyatékos, de nagyon aranyos. És imádja a macskát, együtt hintáznak. A becsületes neve Angelika, de a családban mindenki Zsuzsinak hívja. Hogy miért? Eddig még nem sikerült kiderítenem.

Ő meg a mi házőrzőnk, Korni

2009. július 7., kedd

Újabb bugyorka


Íme, amikor nagyon gyorsan csinálok valamit. Lehetett volna egy kicsit nagyobb, és a fotó sem az igazi, mert a minta alig látszik.


Talán ezen jobban kivehető. Mire rájöttem, hogy valami sötétet kellene beletenni, addigra a fotómasina felmondta a szolgálatot.

2009. július 5., vasárnap

Bugyorka és társai

Nem hagyott nyugodni Eszter felhívása, miszerint bugyorkészítőket keres a szappanjai számára. Muszáj volt egyet készítenem:


És amikor elolvastam a blogját, szinte kedvet kaptam a szappanjai kipróbálásához. Érdemes megnézni!

Tegnap kipróbáltam a hintaágyat, ennek folyományaként rögtön meg is szállt az ihlet, így ma elkészítettem a szivacsnak a huzatot.


Nem tudom, látszik-e, ez egy paplanhuzat, de a célnak tökéletesen megfelel. Szegény ember azt használja, amilye van. Persze a családfő rögtön ki is próbálta:


A zöld pulcsimmal is haladok, pechemre megint olyan mintát választottam, ami hibásan van megadva, most "csak" két ráhajtást felejtettek le az egyik sorban. Szerencsére még időben felfedeztem, így nem kellett visszabontanom. Nagyon bosszantó tud lenni, amikor hibásan adják meg a mintát - nem először járok így -, és persze magadat okolod, hogy milyen béna vagy, mert nem tudod megcsinálni. Amikor meg kiderül, hogy nem is te vagy a hibás, akkor meg azért bosszankodol!

Nagyon szeretem ezt a pulcsit, ugyanabból a fonalból van, mint a fenti butyorka.
















A mintáját is jó volt kötni, mert
eléggé változatos és mutatós is.









Végül, Cica mai alvás-technikája így nézett ki:

2009. július 4., szombat

Ez a méreg...

Mint tegnap említettem, belekezdtem az új felsőmbe. Kínlódtam, kínlódtam a mintával, nagyon figyeltem, számoltam a szemeket, mégsem akart összejönni. Olyan össze-vissza volt a kinézete, semmi ismétlődés, ritmus. Aztán megnéztem a képet, és rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem hasonlít az enyém a képen lévőhöz. Végül kiderült, hogy nem én vagyok a hunyó, hanem rosszul van megadva a leírás! Így kössön az ember minta alapján. De megoldottam! Néztem a képet, meg a rajzot is, és a kettő kombinálásával juszt is megkötöttem a mintát! A baj csak az, hogy most már nem is tetszik annyira, mint elsőre, úgyhogy a sorsa megpecsételődött. Viszont a nagy kötögetés közben kitaláltam, hogy milyen felsőt szeretnék. Egy "A" vonalú vállpántos topot képzeltem el, mell alatt csipkemintával, felette sima kötéssel, és a csipkeminta felső vonalán zsinórral. Most a képek közül a krémszínű mintáját próbálom ki. Ezt:



Mivel a cím szerint ez a bejegyzés a mérgelődésről szól, íme tegnapi nézeteltérésünk tárgya:

Az én Drágám és a fia csinálták saját kezűleg, a fa kivágásától kezdve, csak a vaskeret volt készen, de igen ramaty állapotban. Vitánk tárgya pedig a hintát tartó lánc volt. Mert, ha anyagi gondjaink vannak, akkor szerintem ráértünk volna megvenni később. De ugye az igazi művész már csak ilyen, csak akkor nyugszik meg, ha a munkája rendesen be van fejezve. Most a rákerülő szivacson vitatkozunk (persze, nem komolyan), mert nem érti meg, hogy vezényszóra nem lehet varrni, ahhoz ihlet kell, no meg munkakedv is.
Ráadásként a fűnyírónk is elromlott, amire persze nagy szükség van egy ilyen házban,így ő is felkerült a vásárlólistára:(bocsi, a zuhanyt nem vettem észre a fotózáskor)
Ki is próbáltuk nyomban, nekiálltunk füvet nyírni. Szuper kis gép, nagyon jól nyír, egy baja van, pont a lábunkra "köpi" a füvet, úgyhogy térdig beborított mindkettőnket.

És végül: még mondja valaki, hogy nincs kutya-macska barátság!

2009. július 3., péntek

Belekezdtem az új felsőmbe, de még semmi nincs eldöntve. Egyenlőre még csak megnézem, milyen lesz a minta. Ezek a lehetséges változatok:

A jobb felsőt kezdtem el, de eléggé nehéz, mert nemcsak a színén kell a mintát kötni, hanem a visszáján is. De ha jól mutat, akkor megcsinálom, ha belegebedek is! Ha meg nem, még mindig van három variáció.
Ma jól felbosszantottam magam, amivel nem szeretnék senkit untatni, ezért mérgemben sütöttem egy adag pogácsát.

Mire elkészült, elszállt a mérgem is. Azért nem teljesen, de lényegesen jobban éreztem magam. Természetesen a probléma anyagi eredetű.

Díjat kaptam!!!

Ezt a díjat kaptam Cat-tól. Köszönöm szépen!


A szabályok a következők:
- Tedd ki a díjat a blogodba!
- Linkeld be azt, akitől kaptad!
- Nevezz meg legalább 7 blogot!
- Hagyj üzenetet a díjazottaknak!

Az én díjazottaim: Gabella, mert az övé volt az első kötős blog, amit találtam;
Anice, mert ő volt az első olvasóm;
Zsupszi, mert ő volt az első látogatóm a honlapomon;
Elina, mert nála találtam a papírfonást, ami nagyon tetszik;
Gabcsap, mert csodálom, hogy miket képes kötéssel alkotni;
Anyahajó, mert nagyon tetszik, ahogy ír, élvezet olvasni;
Kormica, mert hasonló az érdeklődési körünk (kötés, kert).

Nyári melegben


Cica hűsöl a kutyaházban

2009. július 2., csütörtök

A zöld pulcsi története


Hurrá! Befejeztem a zöld pulcsit. A modell a kismenyem, de nem engedte, hogy a feje is benne legyen. A szálak még nincsenek eldolgozva, azért lógnak.
Az eredeti kardigánhoz képest nekem feljebb került a megkötő, mivel maga a pulcsi is rövidebb lett. Közben persze találtam még fonalat, úgyhogy nyugodtan köthettem volna az eredeti hosszúságúra. Így most keresek valami jó kis mintát, és készítek hozzá egy ujjatlan felsőt is.
Ennek a fonalnak már egész történelme van. Ez a pulcsi már a negyedik a sorban. Legalábbis ennyire emlékszem, de lehet, hogy több is volt.
Volt már belőle ilyen: Meg ilyen:



Ebből meg már csak az egyik ujja van meg:


Ezt a pulcsit egyébként úgy kötöttem, hogy egy katalógusból kinéztem, és lekoppintottam a mintáját. Régebben mindig kaptam az OTTO katalógust, és abban találtam. Megtetszett, így kerestem hasonló mintát, a szabását meg lekoppintottam a katalógusból. A pulcsi eleje-háta is ilyen volt, lent csipke, a mellrésze meg patent-féle. A másik, ami a képen narancsszínű, azt meg teljesen készre megkötöttem, utána meg lebontottam, mert nem tetszett.

2009. július 1., szerda

Gyarapodnak

Mármint a rendszeres olvasóim. Nagyon örülök, és köszönöm nekik, hogy olvasnak. Ráadásul már megint elhanyagoltam a blogot, de meg tudom magyarázni! Előtte azonban teszek ide pár képet.



Ez az előző bejegyzésben bemutatott kardigánom eredeti képe a Fürge Ujjakból. Amikor lefotóztam, akkor láttam, hogy még a színét is ez mutatja a legjobban.








Ez a kardigán a másik büszkeségem. Nem azért, mert olyan bonyolult lenne a mintája, hanem, mert különösen értékes számomra. Az eredeti szintén egy kardigán volt, amit Anyukámtól kaptam (Ő is nagy kötős volt régebben), és rengeteget hordtam. A sok mosástól teljesen kibolyhosodott, és muszáj volt újrakötni. A színét imádom, azt hiszem erre mondják, hogy gyöngyszürke szín, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre nagyon szép szín. Amikor megláttam a kötős újságban ezt a kardigánt, úgy gondoltam, ezt kell megcsinálnom a szürke fonalból. Azért hasonlít, nem?


A mintája is különleges, nem túldíszített, de nagyon mutatós. Az eredeti modellen nincs gomb, de nekem így jobban tetszik, mivel övvel nem tudom elképzelni.




Ez a mintája








Ez pedig egy bontásra ítélt együttes. Nem először fordul elő, hogy menet közben nagyon tetszik, amit készítek, de amikor már teljesen kész, mégsem érzem a magaménak. Ilyenkor lebontom, és mást kötök belőle. Még nem tudom mi lesz belőle, majd meglátjuk.

Ilyen a mintája a kardigánnak.
Az ujjatlan felső csak 2 sima, 2 fordítottal készült, abban a fogyasztás és a nyakmegoldás különleges. Sajnos, így vállfán nem látszik, de a hétvégén "megvilágosodtam", és a nagy melegben (kint nem lehet csinálni semmit, a lakásban még elviselhető a meleg) előszedtem a kötős újságaimat, és lefotóztam az eddig elkészített munkáim eredetijét.
Ilyen felvéve.











Bocsi a képek összevisszaságáért, de még nem igazán megy nekem az elrendezés. Majd megtanulom!