2009. július 11., szombat

Eggyel kevesebb

Mármint lehetséges állás. Tegnap kaptam meg az egyik pályázatomra a nemleges választ. Azzal indokolták, hogy sikerült helyi lakossal betölteniük. Ez persze érthető, csak engem kissé lelomboz. De pozitívum, hogy legalább válaszra méltattak. Már elég jól kiismerem magam álláskeresés terén, és az a szomorú tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben nem is válaszolnak a jelentkezésemre.
Már nagyon mennék dolgozni, idestova 7 éve itthon vagyok. Bár nem tudom, hogy oldanánk meg Muzsika elhozását a napköziből, ha esetleg az én Drágámnak valami dolga akad, és nem tud érte menni. Az sem mellékes, hogy hiányzik az emberi társaság. Nem járok szinte sehova, folyton csak itthon vagyok. Nem mintha nem érezném jól magam itthon, nagyon jól elvagyok, de anyagilag sem mellékes, hogy hány kereső van a családban.
Valaha óvónőként dolgoztam, azóta is hiányzik a gyerekközösség, de sajnos nem kellettem, mert csak középfokú képesítésem volt. Ha újra kezdhetném, biztos, hogy tovább tanulnék főiskolán vagy egyetemen. Most is lenne hozzá kedvem, de olyan összegekbe kerül, hogy azt nem tudom kifizetni. Egy éve elvégeztem egy felsőfokú jelnyelvi tolmács tanfolyamot, az nagyon jó volt. El is határoztam, hogy nem hagyom abba a tanulást, de a piszkos anyagiak miatt nem tudtam folytatni. Nagyon érdekel minden, ami gyerekekkel kapcsolatos (gyógypedagógia, logopédia, csecsemőgondozás), ezenkívül az idegennyelvek (főleg az angol, olasz, spanyol), de legjobban a grafológia. Ha lesz állásom, abba bele is vágok, mert találtam egy olyat, ami teljesen az interneten keresztül zajlik, csak a vizsgákra kell a helyszínre utazni.
Persze ez a munkahely dolog kétesélyes, mert amikor összekerültem az én Drágámmal, és elmentem dolgozni egy szállodába, azért voltak viták. Nem a megszokott munkarendben dolgoztam (8-4-ig), hanem 2 nap 6-tól este 10-ig, utána 2 nap szabad. Nem volt hétvége, meg ünnepnap sem. De én szerettem.
Szóval, az én képesítésemmel csak dajkának mehetek óvodába dolgozni, de nekem az is jó lenne. Még be van adva egy másik pályázatom is, de azt csak augusztusban fogják elbírálni. Úgyhogy még reménykedem.


Válaszok Helen kérdéseire:

Általában hol szoktál kötni/horgolni? Van kedvenc helyed? Miért épp ott?


Nos, ez az én kuckóm, pontosabban sarkom. Itt gépezek, és mivel olyan helyen lakunk, ahol nagyon lassú az internet, közben kötögetek is. Minden egy helyen van, a földön látható fonalcsomag épp arra vár, hogy elrakjam, a kötős kosaram a szék alatt van, abban van az aktuális kötésem. A másik széken vannak az újságok, kötős és egyéb vegyesen. Hogy miért éppen itt? Azért, mert itt nem zavarok senkit, az asztal másik felén lehet enni, a konyhában járkálni, nem kell kerülgetni, ráadásul átlátom az egész házat, még az udvarra is kilátok.

Volt, hogy egészen egyedi helyszínt/napszakot választottál az alkotáshoz?
Egyedi helyszínt nem nagyon tudok mondani, esetleg azt, amikor a lányom még kicsi volt, és zeneóvodába hordtam, akkor ott kötöttem, amíg vártam rá. Az időpont az már inkább megvan, mert a kutyám (a szobakutya) néha megbolondul, és felkölt hajnali 3-kor, hogy ki akar menni. Ilyenkor rágyújtok egy cigire, amíg ő kint van, és a kezem automatikusan nyúl a kötés után. A másik lehetőség a számítógép bekapcsolása lenne, de ugyebár hajnalban nem illik a családot felkölteni. Viszont, ha olyan kedvem van, akkor a reggeli első kávémat is megiszom ilyenkor. Utána természetesen szépen visszamegyek aludni. Most jutott eszembe, mikor terhesen a fiammal kórházban voltam 1 hónapig, na akkor szinte állandóan kötöttem. De ez sem extrém hely.

Szoktál kézimunka közben mást is csinálni? Vagy ha alkotsz, akkor csakis arra koncentrálsz?

Régen tv-nézés közben is folyton kötöttem, ma már nem nézek tv-t, csak este, amikor lefekszem aludni. Gépezni szoktam közben, a fentebb leírt okból kifolyólag. És még beszélgetni is tudok közben. Persze, ha valami bonyolult mintát készítek, akkor csak a nyugisabb időben kötök, amikor tudok figyelni.

Nem tudom, miért ír félkövérrel, pedig nem nyúltam semmihez.



1 megjegyzés: