2009. július 4., szombat

Ez a méreg...

Mint tegnap említettem, belekezdtem az új felsőmbe. Kínlódtam, kínlódtam a mintával, nagyon figyeltem, számoltam a szemeket, mégsem akart összejönni. Olyan össze-vissza volt a kinézete, semmi ismétlődés, ritmus. Aztán megnéztem a képet, és rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem hasonlít az enyém a képen lévőhöz. Végül kiderült, hogy nem én vagyok a hunyó, hanem rosszul van megadva a leírás! Így kössön az ember minta alapján. De megoldottam! Néztem a képet, meg a rajzot is, és a kettő kombinálásával juszt is megkötöttem a mintát! A baj csak az, hogy most már nem is tetszik annyira, mint elsőre, úgyhogy a sorsa megpecsételődött. Viszont a nagy kötögetés közben kitaláltam, hogy milyen felsőt szeretnék. Egy "A" vonalú vállpántos topot képzeltem el, mell alatt csipkemintával, felette sima kötéssel, és a csipkeminta felső vonalán zsinórral. Most a képek közül a krémszínű mintáját próbálom ki. Ezt:



Mivel a cím szerint ez a bejegyzés a mérgelődésről szól, íme tegnapi nézeteltérésünk tárgya:

Az én Drágám és a fia csinálták saját kezűleg, a fa kivágásától kezdve, csak a vaskeret volt készen, de igen ramaty állapotban. Vitánk tárgya pedig a hintát tartó lánc volt. Mert, ha anyagi gondjaink vannak, akkor szerintem ráértünk volna megvenni később. De ugye az igazi művész már csak ilyen, csak akkor nyugszik meg, ha a munkája rendesen be van fejezve. Most a rákerülő szivacson vitatkozunk (persze, nem komolyan), mert nem érti meg, hogy vezényszóra nem lehet varrni, ahhoz ihlet kell, no meg munkakedv is.
Ráadásként a fűnyírónk is elromlott, amire persze nagy szükség van egy ilyen házban,így ő is felkerült a vásárlólistára:(bocsi, a zuhanyt nem vettem észre a fotózáskor)
Ki is próbáltuk nyomban, nekiálltunk füvet nyírni. Szuper kis gép, nagyon jól nyír, egy baja van, pont a lábunkra "köpi" a füvet, úgyhogy térdig beborított mindkettőnket.

És végül: még mondja valaki, hogy nincs kutya-macska barátság!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése