2009. augusztus 27., csütörtök

Cica története

Amikor családi házba költöztünk, nem volt kérdés, hogy lesznek állataink. Az eredeti terv szerint kutya, macska, tyúk, nyuszi. Ebből maradt a kutya (2) és a macska. Már többször esett szó róluk itt a blogban, és régóta tervezem, hogy a történetüket is leírom. Bár én nem dicsekedhetek állatmentési cselekedetekkel - amúgy félek a kutyáktól -, de imádom mind a hármat. Ha tehetném lennének többen is, de azért így is jó.

Lidércke játékára Cica története:

Cicát egy közeli családtól hozta a kisebbik fiú, olyan pici volt, hogy elfért a markomban. Akkor még csak Beki volt meg, nagyon érdekelte az új jövevény, úgyhogy tetőtől talpig összenyalta, szegény cica tiszta nyál volt. Egy darabig a pincében lakott, később már nem, amikor megszokta az új lakóhelyét. Szabad bejárása van a lakásba is, még soha semmi rosszat nem csinált. Éjszakára kimegy Kornél haverhoz. Hivatalosan a cica tulajdonosa Muzsika, ezért az Ő kiváltsága volt, hogy nevet adjon neki. Mivel a Nagyi cicáját Fricinek hívják, ez volt az egyetlen név, amit mondott. Ám Cica nem így gondolta. A Frici névre a füle botját sem mozdította. A Cicára viszont úgy reagál, mint egy kutya. Így hát ez maradt a neve. Amúgy is elő van léptetve tiszteletbeli kutyává, ők hárman tökéletes egyenjogúságban élnek. Imádom nézni, amikor játszanak. Bekit szabályosan letámadja, halálra tudja vele idegesíteni. Kornéllal is remekül elszórakozik most már, de amikor kisebb volt, akkor Korni a szájába vette, és úgy hurcolászta. Nem bántotta soha, és Cicának sem lehetett rossz, mert hagyta. Éppen ma röhögtem egy jót, amikor Cica az ágy alól "támadta" Kornit, és ugyanazzal a lendülettel már vissza is bújt a jó kis fedezékébe. Korni meg csak lesett. Ezt a játékot Bekivel is el szokta játszani.
Egyetlen bajom van csak vele, hogy imád csavarogni, én meg halálra izgulom magam, hogy vajon hazajön-e, vagy elkapta valami kutya. Remélem tud magára vigyázni.
Most, hogy írok róla, egy csomó minden eszembe jut még, de akkor nagyon hosszú lenne ez a post, majd úgyis írok még az állatokról.
Végül csak annyit még, hogy soha nem gondoltam volna magamról, hogy ennyire fogok szeretni egy cicust.
Néhány kép:
csak kényelmesen

itt látszik, milyen pici volt


alvásban pedig verhetetlen


Vízhiány

Az a helyzet, hogy egy ideje el kell döntenünk, hogy zuhanyozzunk, mossak vagy mosogassak. A locsolást már meg sem említem. Kevés a vizünk a kútban - szerintem a szomszéd medencéje miatt -, ezért, ha mosok és mosogatok, akkor nem lehet zuhizni. Ha zuhanyozunk, akkor vagy mosok, vagy mosogatok, de fenn áll a veszélye, hogy félúton elfogy a víz. Tehát be kell osztani a vizet. DE!!! A kisebbik fiúnak szabad: zuhanyozni, kocsit mosni, kézzel külön mosni (persze nem Ő, hanem a barátnője)!!!
Ma ÉN zuhiztam, és sikerült mindent elmosogatnom! Ennek is lehet örülni. Örülök.
A mosás holnapra marad. Ne legyünk telhetetlenek.

2009. augusztus 23., vasárnap

Hogy mik vannak!!!???

Ez még pénteken történt. Tudni kell, hogy Muzsika tv-függő. Több sorozatot is néz (BTK, Bűvölet, Második esély, stb.), de Győzike viszi a pálmát. Mindegy, hogy ismétlés vagy új rész, Ő nézi, és remekül szórakozik (beszólogat, nevetgél, stb.). Mióta ideköltöztünk a prérire, kevesebb a sorozat, mert a story tv nem jön be, és ott mennek a kedvencei (Marimar, Dallas, a többi most nem jut eszembe).
Tehát, pénteken szokás szerint bekapcsolja a tv-t, éééés semmi! Az van kiírva, hogy nem vagyunk jogosultak a műsor megtekintésére! Semelyikre! No, telefon a UPC-nek, hogy most mi van??? Kb. 1(!) órás telefonálgatás után(ami persze fizetős) kiderült, hogy VALAKI(!) a Férjem feleségének adva ki magát (nem én voltam, esküszöm!) TELEFONON LEMONDTA a szolgáltatást!!!! Nem kellett hozzá ügyfélszám, azonosító, semmi!!! Egy telefon, és meg vagyunk lőve! Intézkedni pedig CSAK hétfőn lehet, addig nincs tv.
Mondanom sem kell, Muzsikát nagyon megrázta a dolog (Győző-elvonási tünetei vannak), és mivel betegségéből kifolyólag "szómenése" van, egész nap azt hallgattam, hogy milyen ..... az a valaki, aki elcseszte az adásunkat.
Éééés, ahogy üldögélünk a konyhában a nagy tévétlenségben, egyszercsak megszólal Muzsika, hogy miért nem kérünk antennát Jani bácsiéktól (Ő az apukám, és két házzal odébb van a telkük) ? Már nem tudom pontosan, hogy fogalmazott, de ez volt a lényeg. HOGY EZ NEKÜNK MIÉRT NEM JUTOTT ESZÜNKBE???? Itt egy halom értelmes ember, köztük én is, és ki oldja meg a problémát??? Az állítólag sérült értelmű gyermek! Nos, nem egy zseni???

Ma...

... érdekes, és egyben vicces dolog történt. Már írtam, hogy van egy értelmi fogyatékos nevelt lányom, aki ugyan 28 éves, de lélekben örök gyermek. Itthon sokmindent hall a beszélgetéseinkből, többek között azt is, hogy a gyöngyfigurákat el szeretném adni itt a neten. Ő is szeret gyöngyöt fűzni, és nagyon szépeket készít. Olyan kézügyessége van az ilyen pepecs dolgokhoz, hogy csak na! Szóval, ma készített egy nyakláncot a kismenyemnek (a kisebbik fiú barátnője), és először nekem mutatta meg. Meg is dícsértem, mert tényleg nagyon szép lett, kapoccsal, mintázattal, stb. ellátva. Amikor megjött a kismenyem, még alig lépett be az ajtón, Muzsika már kiabált is Neki: Kittyyy, megveszed? Na, először ledöbbentem (merthogy azt hittem, ajándékba készült), utána jót nevettem, hogy milyen életrevaló a gyerek. A végén kiderült, hogy előre megbeszélték, hogy pénzért(!) csinál egy nyakláncot. Sajnos kép nincs, mert már hazavitte. Na, erre varrjatok gombot! Középsúlyos értelmi fogyatékos, a pszichológus szerint egy 3 éves gyermek értelmi szintjén áll. Szerintem meg egy zseni! És nem ez az első húzása! Folyt. köv.

Fogadalom

Ezennel fogadalmat teszek, hogy mindennap legalább 1 bejegyzésben leírom, hogy mi történt napközben. Elvégre, ezért van ez a blog. Csakhogy... Amikor megnézem az irányítópultot, akkor általában elolvasom az új bejegyzéseket, néha írok kommentet, és ha az illető bloglistáján találok érdekesnek tűnő blogot, akkor abba is belenézek. Éééés, ekkor jön a probléma! Ugyanis, ha érdekesnek találom a blogot, akkor hajlamos vagyok elejétől végéig elolvasni. Nomármost, van olyan blog, ami több éve íródik, és még ráadásul érdekes is, ilyenkor több napba is beletelik, míg végigolvasom. Az én blogom meg hanyagolva van. Persze napközben az jár a fejemben, hogy este mit fogok írni, hogyan fogom megfogalmazni, stb. Mellesleg pl. mosogatás közben remek gondolataim támadnak. Nos, ezen szeretnék változtatni. Kötelezem magam a saját blogom rendben tartására! Uff, én beszéltem!

2009. augusztus 22., szombat

Huhh!

Totál elfáradtam, míg összeszedtem 10 blogolót, utána mindenkinél (?) üzenetet hagytam, legalábbis remélem. Ma egyébként sem vagyok fitt, mert már hajnali 4-kor fűztem. Ezért most ideteszek pár képet, a részletek egy kis pihi után. Azért azt bátran kijelenthetem, hogy beleszerettem a gyöngyfűzésbe!

Remélem felismerhető. Amúgy a South Parkos fiúk, és a fiamnak készült ajándékba.

Limonádé




Cat hívott meg egy limonádéra, ezúton is köszönöm Neki.

A játék lényege:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat.
3. Nézz szét az ismerőseid között, találj tízet (annyi biztos van), akiknek szeretnéd ezt a díjat odaadni.
4. Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál, mégiscsak kell tudniuk róla.
5. Írd ki a blogodra, hogy kiknek küldted el a díjat.

Az én jelöltjeim: Ccsigaház
Cicurka
Márta
Náncsi
Zsuzsi
Kataca
Trinity
Eszter
Maris
Nyafkamacska
Hát, ez nem volt könnyű. Most megyek kommenteket írni.

2009. augusztus 20., csütörtök

Tegnapi ténykedésem képekben


Felismerhető?

Részletek később. Most csak annyit, remekül levezették az idegbajomat!

2009. augusztus 17., hétfő

Ki ez? Újra.

Talán ez valamivel jobb kép. Hiába, fotózásból egy nagy nulla vagyok. Segítségül: a gyerekek kedvence egy tv-műsorból.

2009. augusztus 16., vasárnap

Ki ez?


Tudom, nagyon rossz fotó, de nagyon szeretném tudni, felismerhető-e. Ez már önálló munka, csak egy mintám volt, de nem térbeli, azt én oldottam meg egyedül.

Elsők

Ezek az első munkáim. A pók a második, mert az elsőt lebontottam. Nagyon tetszik ez a technika, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. A kép nem a legjobb, telefonnal készült.

2009. augusztus 15., szombat

Étkezési szokások

A mi családunkban - beleértve az állatokat is - rajtam kívül mindenkinek megvan a maga étkezési szokása. A Drágám érdekes dolgokat párosít az evés alkalmával. Pl. rendre süteményt eszik almával vagy más gyümölccsel egyszerre. Vagy a minap zöldséggel kevert rizs volt sajttal töltött fasírttal, erre a maradék patisszonból készült pörköltöt kérte rátenni a rizsre.
A fia - a kisebbik - egy tányér ételt 2-3-szorra fogyaszt el, soha nem egy ültő helyében, de mindig tele szedi a tányért.
Muzsika elővesz egy kistányért - pedig van nagyobb is - és rogyásig rakja mindenfélével, ami a hűtőben található (felvágott, sajt, uborka, paprika, paradicsom, kechup, majonéz, hagyma, retek). Utána nassol. Választéktól függően először sütemény - ha több van, akkor mindegyikből -, utána gyümölcs. Ja, és csoki is.

Na, és az állatok... Tegnap megörökítettem néhány pillanatot.
Cica a háza tetején - amit mellesleg én készítettem sk. - kap enni.
De nem veti meg a kutyakaját sem, nomeg a maga által fogott egeret vígan megeszi. Bármit megeszik, nem válogat.






Beki türelmesen figyel. Ő egyébként a házban kap enni, de szeret
lopkodni.









Éééés, amikor Cica befejezte, megnézi, mi jutott neki. Most éppen semmi, de van, mikor marad néhány szem, azt ilyen cuki pozícióban fogyasztja el.

Korni pedig csak úgy hajlandó enni, ha mellette állok, és a kutyakaját - mintegy "megsózva" - megszórom cicakajával.


Kutya fogócska

A szomszéd kutya mindig kapható egy kis rohangálásra.

Beki figyel...

Korni is startra kész...

"Támadááás..."

Új hobbi




Nem is egy, hanem mindjárt több is. Sok blogot olvasok, és mindig találok újabbakat, ahol szebbnél szebb csodákat készítenek. Én is kedvet kaptam új dolgokat kipróbálni. Tegnap bent jártam a városban, és beszereztem néhány szükséges kelléket:
Igen, a tervek szerint gyöngyöt fogok fűzni, ebből szándékozom meggazdagodni. :) Már tegnap el is kezdtem, és egész jó lett. Egy pókot készítettem kulcstartónak vagy mobildísznek. Majd teszek fel képet is.

A másik, amit ki akarok próbálni, a keresztszemezés. Ehhez is vettem anyagot, mert fonalam az van itthon. Anyagom is van valahol, de hiába túrtam fel a pincét, nem találtam meg. Viszont megtaláltam a régóta keresett süteményformáimat! Még nem tudom, mi lesz a sorsa a művemnek - ami még csak a fejemben van kész - , de addig is valaki megmondaná, hogy mi az a kontúrozás? Úgy vettem ki a leírásokból, hogy kézzel végzett körbevarrás gépöltéssel. Jól gondolom?

A terv pedig ez:
Megpróbálom kockás papírra átrajzolni a mintát, aztán majd kiderül.
Annyira tetszik, hogy muszáj valahogy kézzel foghatóan is megörökítenem.



Ezek a közeli tervek, a távolabbiak között szerepel még a papírfonás, a foltvarrás, játékfigurák kötése, horgolása.

Elkészült


Készen van az első zoknim. Kicsit ronda, kicsit ormótlan, de az enyém! A cél csupán az volt, hogy meg tudom-e csinálni. Eleinte nehézkesen ment, de a végére már egész jól belejöttem. És nagyon tetszik a varrás nélküli kötésmód is. Az újságban - amiből elkezdtem - elég bonyolultan volt leírva, így keresgéltem a blogok között. Nagyon jó leírást találtam Katánál. A májusi bejegyzések között megtalálható leírva és képekben is a munka menete.

Ugyanaz három változatban

2-es tűvel

3-as tűvel

5-ös tűvel

2009. augusztus 14., péntek

Tegnapi fotók

Tegnap kedvem szottyant kattintgatni, meg képet szerkesztgetni, aztán úgy elment az idő, hogy már nem tudtam feltenni, mert nagyon álmos voltam.
Íme Cica tegnapi alvási pozitúrája:

Régóta piszkál, hogy milyen lehet a meggyes-mákos sütemény, így tegnap kipróbáltam. Hát, elég laposra sikeredett, meg nem tetszett a mák a tetején, mert nem volt olyan krémes, így gyorsan csináltam tojásfehérjéből habot a tetejére.


Ezek pedig a hajnalkáim, amikor reggel ki vannak nyílva:

2009. augusztus 11., kedd

Helyzetjelentés

Tegnap voltunk a nyaki uh-on, szerencsére nem találtak semmit. A doki azt mondta, lehet, hogy attól van a rosszullét, hogy nagyon lemegy a vérnyomása Papinak (gyógyszert szed magas vérnyomásra). Előírt Neki egy 10 alkalomból álló infúzió-kúrát. Ma voltunk először, nem volt semmi gond. Szerencsére a szédülés is elmúlt, hiába, a jó levegő (jelen esetben a telken) megtette a hatását.
Mégsem vagyok nyugodt. Nem tudom, miért, de nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy valami komoly baja van a Papinak. Az a baj, hogy tudom, hogy akkor sem mondaná, ha tényleg baja lenne. Lehet, hogy csak kényszerképzetem van?!

Ezen az infúziós micsodán jó sokan vannak, elég sokat kell várni. Összesen 3 ágy van, és kb. 18 perc alatt csöpög le a lötty. Amíg a Papi bent volt, ittam egy kávét az automatából, hááát holnap inkább viszek itthonról , mert borzalmas volt.
Anya reggel kijött a 6.50-es busszal, aztán velünk jött (Muzsika is velem volt, mert nem volt, aki vigyázzon rá) haza. Ők meglátogatták Dédikét, mi meg mentünk a kórházba Papával.
Ezzel is idegesítenek, hogy szívesen hozom-viszem Őket, mégis szinte rájuk kell erőltetnem az autózást. Papi úgy képzelte, hogy holnap már a saját kocsijával megy a "koktélparty"-ra. Na még csak az hiányozna! Hát nem azért vannak a gyerekek, hogy segítsenek, ha szükség van rá?? Nekem ez természetes!

A zoknimmal szépen haladok, már jobban rááll a kezem az 5 tűre, de még előfordul, hogy reflexből elengedem az üres tűt, ami persze a földön landol. Hiába, körkötőtűhöz vagyok szokva. Találtam egy blogot, ahol nagyon jól le van írva a munka menete, képekkel is bemutatva. Inkább eszerint kötök, mert az újságban bonyolultabbnak tűnik.

Mivel sok időm elmegy az ide-oda mászkálással, ma gyors ebédet főztem: tökpörköltöt patisszonból. Ééééés, az én Drágámnak nagyon ízlett, 2x is szedett!!!
Nagyon jó, és egyben fura is (még) így főzni, hogy kimegyek a kertbe, leszedem a saját termésemet, megpucolom, megfőzöm és megesszük.
Képet nem teszek fel, mert az állaga olyan trutyis, de az íze nagyon jó.
Így készül: sima pörköltalapra (most épp lecsósan) ráteszem a felkockázott patisszont, megfűszerezem, felöntöm vízzel (kb. félig), és addig párolom, míg puha nem lesz. Én krumplinyomóval egy kicsit össze is töröm, kenyérrel fogyasztjuk. Lehet rá tojást is ütni, úgy is finom.

Végül, hogy kép is legyen, íme Kornél, amikor félt a dörgés-villámlástól a múlt heti viharnál:

Amúgy nem jöhet be, és nem is szokott. Nem vettem észre, mikor osont az asztal alá, de nem volt szívem kiküldeni.

2009. augusztus 10., hétfő

Zoknit Kötök!

Pontosabban csak próbálkozom, még soha nem csináltam. Ahogy olvasgatom a különféle blogokat, olyan szépeket látok, hogy kedvet kaptam hozzá. Egyenlőre még csak 2cm van meg belőle, és elég nagy összpontosítást igényel, de ez most pont kapóra jön, mert szükségem van rá, hogy ne tudjak gondolkodni.

Idegileg eléggé tré vagyok, ránk jár mostanában az a bizonyos rúd! Dédike kezdi összeszedni magát, most Papával járok orvoshoz, és nagyon félek, nehogy találjanak valamit. Ma nyaki ultrahangra megyünk, pénteken CT-n voltunk, ott szerencsére nem találtak semmit.
Nem volt semmi gond, bár én már hetekkel ezelőtt figyeltem a Papát, mert nem tetszett nekem. Olyan furcsán bizonytalan volt, de ha kérdeztem, mindig azt mondta, hogy jól van. Aztán pénteken felhívott Anya, hogy nem mennék-e el értük, mert Papa nem érzi jól magát, és nem mer kocsiba ülni. Megbeszéltük, hogy megyek. Nem sokkal később megint hív Anya, hogy inkább ne menjek, mert Papika annyira nem érzi jól magát, hogy inkább nem jönnek ki, este taxival mennek a CT vizsgálatra. No, erre mondtam én, hogy nem kell taxi, majd én megyek értük, és elviszem Őket. Persze, a gyomrom már az első tel. hívás után görcsben volt, főleg amikor Anya elmesélte, hogy csütörtökön a körzeti orvosuk a saját kocsiján vitte be Őket a stroke ambulanciára, mert nem akarta a mentőt megvárni. Ott adták másnapra a CT-beutalót, és OKTÓBERRE(!) a nyaki ultrahangra az időpontot!!! Szóval, azért felhívtam az én Drágámat, hogy siessen haza, és Ő is jöjjön velem. Nos, elmentünk, ott megvolt a szokásos kavarodás (ha minden simán menne, azon már csodálkoznék!), nem volt beutalónk, csak az ambuláns lap. Mondta egy nő, hogy egy másik ajtónál el kell kérni a beutalót, addig nem mehetünk be. Elmentem a másik ajtóhoz, és vártam. Sokáig nem jött ki senki, de szerencsére közben kiderült, hogy a beutalót leadták a kérdéses helyen! Na, megvolt a vizsgálat, utána megint ahhoz az ajtóhoz kellett mennünk, ahonnan nem jött ki senki. Szerencsére nem sokat kellett várni, amikor kijött a doki, és közölte, hogy nincsen semmi baj!? És majd októberben menjünk vissza a nyaki uh-ra. Erre Papa megkérdezte, hogy ÉS ADDIG MI LESZ??? Merthogy az a baja, hogy nem tud közlekedni! Rátör egy ilyen nyomásérzés a feje jobb oldalán, és kimegy az erő a lábából és a kezéből, a feje pedig jobbra húzza. Le kell ülnie, amíg elmúlik. Mert csak hullámokban fordul elő. Természetesen, amikor a körzeti doki bevitte és megvizsgálták, minden eredménye jó volt! Szóval ezt elmondta a dokinak, aki lazán közölte, hogy akkor menjünk vissza hétfőn délben, és megcsinálja az uh-t! Azt, amit CSAK októberre tudtak előjegyezni! Mondjuk a doki úgy nézett ki, mint aki részeg, bár alkoholszagot nem éreztem. Lehet, hogy be volt lőve, mert furán beszélt, meg vidámkodott. Hát itt tartunk most. Nemsokára megyek Papiért. Közben próbáltam tájékozódni, hogy mi lehet ez, utánanéztem a stroke-nak, és az SM-nek is (mindkettőnek hasonló tünetei vannak), de nem tudom. Ez a nyaki uh fontos lehet, mert vérrögtől is előfordulhat ilyen, és Papának már volt egyszer, akkor is perceken múlt az élete.

2009. augusztus 9., vasárnap

Így alszunk mi

Stóla minta

Megkötöttem Ahama stólájának a mintáját. Tényleg nagyon kell figyelni, de nekem jól jött, mert figyelemelterelésre kellett.


Természetesen a képszerkesztésem még hagy némi kívánnivalót maga után. Itt egy összehasonlító fotó:
Természetesen az Ahamáé sokkal szebb. Én csak kipróbáltam, hogy meg tudom-e csinálni. Az én fonalam sokkal vastagabb, meg bontott fonal, és pl. a középső mintát is csak egyszer kötöttem, így nem olyan mutatós. Viszont a "manósapka" minta így nem tetszik annyira, mint az eredetin.
A csipkeminta viszont nagyon is!
Végül, egy találós kérdés:
Ezen a mintán változtattam egy kicsit.
Vajon mit?

Összehasonlításnak itt az egész mintadarab: Jól látszik, hogy a 2. minta után belekötöttem egy lusta sort, mert a csipkemintát elrontottam és nem akartam lebontani. Tehát, a lustakötésű sor után másképp csináltam a csipkemintát. Hogyan?

2009. augusztus 6., csütörtök

Díjat kapok, díjat adok


Ezt a két díjat kaptam Gabcsaptól! Nagyon szépen köszönöm! Úgy látom, a szabályok értelmében 5 főnek kell tovább adnom, legalábbis Gabcsap ennyi emberkét jelölt.
Az én díjazottaim: Márta
Banyuc
Amaranta
Cat
Mária

2009. augusztus 5., szerda

Kerti bemutató 2. Veteményes

Karalábé
A szomszédasszony adta a palántákat, mert nála már nem fért el. Alig voltak 15 centisek, amikor elültettem. Olyan szép nagyra nőttek! Életem első karalábé termése, még soha nem próbáltam. Szintén életemben először töltött karalábét készítettem belőle.

Patisszon
Na, ezzel befürödtem rendesen, de inkább jó értelemben. Ugyanis a zacskóra az volt írva, hogy egy csomóba 4-5 magot tegyünk, és amikor kihajt, csak egyet hagyjunk meg. Nos, én elvetettem a magot, és láss csodát, mind kihajtott. Mondom Anyunak, hogy mi volt a zacsira írva, erre Ő: nem kell azt kiszedni, hagyjam, hadd nőjön. És én hagytam, elvégre Ő a "szaktekintély", biztosan tudja, mi a helyes eljárás. Nos, ez lett a végeredmény. Csináltam belőle rántott patisszont, fagyasztottam is le, és még van a bokrokon is, bár a meleg eléggé megviselte őket.

Zöldbab
Nem volt túl sok, mert viszontagságos volt a nevelkedési ideje (értsd: Korni és a rigó többször is kiásta, én meg visszadugdostam). Nem is reméltem, hogy lesz belőle valami. Ehhez képest nagyon finom főzeléket készítettem belőle.

Paradicsom
Az én Drágám vett vagy 5 félét, ez épp a fürtöske, de van normál méretű is meg egy érdekes fazon, amit én csak villanykörtének hívok. Íme:
Ez még zöld, akkor érett, a sárga színe lesz. Nagyon finom!

Sárgabarack
Ilyen gyönyörű sárgabarackok volta a fán! Már leszedtük, most a fagyasztóban várja, hogy lekvár készüljön belőle.
Ezenkívül van még szilva, körte, meggy, cseresznye, dió, mogyoró (ezt a mókus rendszeresen dézsmálja, Egyetlenem pedig csúzlival próbálja elijeszteni).

Dédike


Vagyis a Nagyikám, de mióta gyerekeim vannak, többnyire Dédikeként emlegetjük. Régen írtam róla, de addig nem akartam, amíg a saját szememmel nem látom, hogy van. Tegnap voltam nála, már otthon van. Szegénykém nagyon le van fogyva, mert a kórházban szinte semmit nem evett. De szerencsére helyre billent az életkedve, mert amikor kijött a kórházból, nagyon féltettük, hogy lemondott az életről. Csak nézett maga elé, nem érdekelte semmi. Mostanra már összeszedte magát, eszik rendesen, pakolgat, kisszéken(!) állva nézelődik az ablakban, mosogatni(!) akar, szóval "visszatért"! Anyáék mindennap mennek hozzá, ott vannak több órán keresztül, de már ez is terhes a számára (azt mondta, nem kell Őt őrizni), ami határozottan jó jel.

Néhány napon belül...

...már másodszor ért megaláztatás, lenézés olyan emberek részéről, akiknél az empátia alapkövetelmény kellene, hogy legyen, mivel emberekkel foglalkoznak nap mint nap. Szerintem.
Az első eset pár nappal ezelőtt történt, amikor a postára mentem, hogy felkutassam, mi lett a pénzemmel. Telefonon azt a felvilágosítást kaptam, hogy reggel próbáljam elcsípni a postásunkat, mielőtt még terepre menne. Annak rendje, módja szerint becsöngettem a kijelölt kapun, mire kijött egy emberke (úrnak nem nevezném), akinek elmondtam, mit akarok. Hát, a tekintetét nem ecsetelném, miközben lenézően közölte, hogy ez nem így működik, hogy csak úgy odamegyek és a postásomat keresem. Még szerencse, hogy azért szíveskedett szólni neki.
Valakinél olvastam (mert a kedvenc elfoglaltságom kül. blogok olvasása), hogy mindig utólag jön rá,hogy is kellett volna viselkedni az adott esetben. Na, én is pont így vagyok. Már sajnálom, hogy nem osztottam ki azt az emberkét, mert utána még én rágódtam rajta napokig, hogy miért is kezelt ilyen utolsó szemétként. Nem nézek ki csavargónak, pénz után kuncsorgónak, nem vagyok ápolatlan, rongyos öltözetű, de még ha így volna is, az sem indokolja ezt a viselkedést egy másik emberrel szemben.
A másik incidens tegnap ért a boltban. Nagyon ki volt számolva a pénzem, próbáltam úgy vásárolni, hogy mindenre jusson, ezért néztem az árakat. A pénztárnál szembesültem vele, hogy majd' 50Ft-tal többe került jelen esetben a citromlé, mint amennyi ki volt írva. Először nem akartam szóvá tenni, de aztán úgy gondoltam, mégis megemlítem a pénztárosnak a dolgot. Na, amit én kaptam úgy tekintetben, mint szóban, azt nem kívánom senkinek! A pénztáros flegmán közölte, hogy a gép írja az árakat (vonalkódos), majd megnézte a polcon a kiírást, és elkiáltotta magát, hogy szóljanak a főnöknek, mert a "vevőnek" (ez lennék én) gondjai vannak. Amikor a főnök hölgy odajött, hogy mi a probléma, a pénztáros rám nézett és gúnyosan, hangosan imigyen szólt: naaaa? mondja!!! Elmondtam a gondomat, miközben majd elsüllyedtem szégyenemben. A főnök hölgy kedvesen (de tényleg) közölte, hogy visszaadják a pénzt, ha úgy gondolom. Nem gondoltam úgy, mert nem ez volt a probléma. Amikor kifelé mentem a boltból és tisztelettudóan köszöntem, még elnézést is kért. Jobban jártam volna, ha ő ül a pénztárban, és nem az a boszorka!
Hát, ennyi a történet. Nem nagy dolog, de nagyon bánt, és felháborít, amikor így viselkednek.

2009. augusztus 4., kedd

Cicalimpia










Ma délután ezzel szórakoztam, mert semmi nem jött be a gépemen. Jó nagy vihar volt, dörgött, villámlott. Az áram is ingadozott, úgyhogy alkalmasnak találtam az időt arra, hogy gyakoroljam egy kicsit a képszerkesztést. Milyen lett?