2009. augusztus 5., szerda

Dédike


Vagyis a Nagyikám, de mióta gyerekeim vannak, többnyire Dédikeként emlegetjük. Régen írtam róla, de addig nem akartam, amíg a saját szememmel nem látom, hogy van. Tegnap voltam nála, már otthon van. Szegénykém nagyon le van fogyva, mert a kórházban szinte semmit nem evett. De szerencsére helyre billent az életkedve, mert amikor kijött a kórházból, nagyon féltettük, hogy lemondott az életről. Csak nézett maga elé, nem érdekelte semmi. Mostanra már összeszedte magát, eszik rendesen, pakolgat, kisszéken(!) állva nézelődik az ablakban, mosogatni(!) akar, szóval "visszatért"! Anyáék mindennap mennek hozzá, ott vannak több órán keresztül, de már ez is terhes a számára (azt mondta, nem kell Őt őrizni), ami határozottan jó jel.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ma reggel olvasgattam a naplódat!
    Hogy Neked milyen szép Mamikád van!
    Adjon Neki egészséget a Teremtő!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen Házisárkány.

    VálaszTörlés