2009. augusztus 10., hétfő

Zoknit Kötök!

Pontosabban csak próbálkozom, még soha nem csináltam. Ahogy olvasgatom a különféle blogokat, olyan szépeket látok, hogy kedvet kaptam hozzá. Egyenlőre még csak 2cm van meg belőle, és elég nagy összpontosítást igényel, de ez most pont kapóra jön, mert szükségem van rá, hogy ne tudjak gondolkodni.

Idegileg eléggé tré vagyok, ránk jár mostanában az a bizonyos rúd! Dédike kezdi összeszedni magát, most Papával járok orvoshoz, és nagyon félek, nehogy találjanak valamit. Ma nyaki ultrahangra megyünk, pénteken CT-n voltunk, ott szerencsére nem találtak semmit.
Nem volt semmi gond, bár én már hetekkel ezelőtt figyeltem a Papát, mert nem tetszett nekem. Olyan furcsán bizonytalan volt, de ha kérdeztem, mindig azt mondta, hogy jól van. Aztán pénteken felhívott Anya, hogy nem mennék-e el értük, mert Papa nem érzi jól magát, és nem mer kocsiba ülni. Megbeszéltük, hogy megyek. Nem sokkal később megint hív Anya, hogy inkább ne menjek, mert Papika annyira nem érzi jól magát, hogy inkább nem jönnek ki, este taxival mennek a CT vizsgálatra. No, erre mondtam én, hogy nem kell taxi, majd én megyek értük, és elviszem Őket. Persze, a gyomrom már az első tel. hívás után görcsben volt, főleg amikor Anya elmesélte, hogy csütörtökön a körzeti orvosuk a saját kocsiján vitte be Őket a stroke ambulanciára, mert nem akarta a mentőt megvárni. Ott adták másnapra a CT-beutalót, és OKTÓBERRE(!) a nyaki ultrahangra az időpontot!!! Szóval, azért felhívtam az én Drágámat, hogy siessen haza, és Ő is jöjjön velem. Nos, elmentünk, ott megvolt a szokásos kavarodás (ha minden simán menne, azon már csodálkoznék!), nem volt beutalónk, csak az ambuláns lap. Mondta egy nő, hogy egy másik ajtónál el kell kérni a beutalót, addig nem mehetünk be. Elmentem a másik ajtóhoz, és vártam. Sokáig nem jött ki senki, de szerencsére közben kiderült, hogy a beutalót leadták a kérdéses helyen! Na, megvolt a vizsgálat, utána megint ahhoz az ajtóhoz kellett mennünk, ahonnan nem jött ki senki. Szerencsére nem sokat kellett várni, amikor kijött a doki, és közölte, hogy nincsen semmi baj!? És majd októberben menjünk vissza a nyaki uh-ra. Erre Papa megkérdezte, hogy ÉS ADDIG MI LESZ??? Merthogy az a baja, hogy nem tud közlekedni! Rátör egy ilyen nyomásérzés a feje jobb oldalán, és kimegy az erő a lábából és a kezéből, a feje pedig jobbra húzza. Le kell ülnie, amíg elmúlik. Mert csak hullámokban fordul elő. Természetesen, amikor a körzeti doki bevitte és megvizsgálták, minden eredménye jó volt! Szóval ezt elmondta a dokinak, aki lazán közölte, hogy akkor menjünk vissza hétfőn délben, és megcsinálja az uh-t! Azt, amit CSAK októberre tudtak előjegyezni! Mondjuk a doki úgy nézett ki, mint aki részeg, bár alkoholszagot nem éreztem. Lehet, hogy be volt lőve, mert furán beszélt, meg vidámkodott. Hát itt tartunk most. Nemsokára megyek Papiért. Közben próbáltam tájékozódni, hogy mi lehet ez, utánanéztem a stroke-nak, és az SM-nek is (mindkettőnek hasonló tünetei vannak), de nem tudom. Ez a nyaki uh fontos lehet, mert vérrögtől is előfordulhat ilyen, és Papának már volt egyszer, akkor is perceken múlt az élete.

2 megjegyzés: