2009. október 20., kedd

BÜSZKE VAGYOK A LÁNYOMRA!!!

Nagyon-nagyon büszke! Olyat tett, amit szerintem kevesen. 7 év után kibékült az Apjával! Megtette az első lépést, elment hozzá, és megbeszélték a régi sérelmeket. Pontosabban "elásták" a csatabárdot és tiszta lappal indultak újra. Mivel nem pont a legalkalmasabb pillanatban történt a nagy kibékülés (a volt férjemnél épp angol vendégek vannak egy iskolai csere-program keretében), így rövid volt a találkozás, de telefonszámot cseréltek, hogy majd egy alkalmasabb időben hosszabban is beszélgessenek. Szerintem ez jó dolog! Nagyon jó! És igenis én büszke vagyok a lányomra! Mert a sértődés tárgya igen komoly a mai napig. Amikor 7 évvel ezelőtt kiderült, hogy babát vár, az apja élettársa felkereste, és az előéletére hivatkozva (szó, mi szó, elég zűrös volt) azt mondta, hogy nem való neki gyerek, jobb lenne, ha meg sem születne, hanem elvetetné. Amikor ezt elmondta az apjának, Ő nem állt a lánya mellé, ez vezetett odáig, hogy 7 éve nem is találkoztak, nem is beszéltek. És most megtört a jég! Én meg örülök, mert utálom a haragosdit, bár jogos volt.
Hát, ez van. Muszáj megörökítenem ezt a nagy eseményt.

3 megjegyzés:

  1. Büszke is lehetsz!!!Ez egy borzalmasan NAGY döntés volt!!!

    VálaszTörlés
  2. Hát igen ez durva volt. Viszont 7 év az nagy idő. Mi indította most a lányodat arra, hogy kibéküljön az apjával. Ezek szerint az unoka kb. 7 éves lehet. A nagypapa talán még nem is látta. Csak tartós maradjon ez az állapot. Mária :)

    VálaszTörlés
  3. Mamis! Igen, nagyon nagy. Nem hittem, hogy tényleg megteszi.
    Mária! Azt, hogy mi indította erre a tettre, majd egy hosszabb bejegyzésben leírom. Sajnos a baba KÉT héttel a kiírt időpont előtt meghalt, máig kétes okok miatt. Ha majd tudok róla beszélni, akkor leírom a történetet.
    Bocs, hogy csak most válaszolok, de az utolsó bejegyzésem óta nem volt internetem, csak ma kapcsolták vissza.

    VálaszTörlés