2009. november 24., kedd

Dilemma

Tanácsot szeretnék kérni.
A problémám a következő: Én nem vagyok egy nagy képzelőerővel megáldott emberke. Jobban szeretek minta után dolgozni, kitalálni nemigen tudok. Így vagyok a kötéssel is, és mint kiderült, a gyöngyfűzéssel is ugyanez a helyzet. Nem mondom, hogy esetleg nem változtatok a mintán valamit (pl. szín), de lényegében mégiscsak másolom valaki munkáját. Itt most nem kizárólag a mintákról van szó (tehát a mintarajzokról), hanem egy már elkészített munkáról, ami nekem megtetszik. Valaki nagyon találóan leírta, hogy a gyöngyitisz-beteg mániákusan gyűjti a mintákat. Hát én nagyon is mániákus vagyok! Rengeteg mintát elraktároztam, hogy majd egyszer elkészítem. Vannak olyanok, ahol rajta van a képen, hogy ki készítette, erre tudok utalni a blogomban. De van olyan is, ahol nincs ráírva, ezekről már nem is tudom, hogy kié volt az ötlet. Ráadásul, én nemigen hordok ékszert, készíteni viszont imádom. Amit készítek, el szeretném adni, vagy ajándékozni. Itt most főleg a peyote mintákról van szó, bár én nem peyote-tal, hanem brick-kel fűzök, de a végeredmény ugyanaz.
Kérdéseim a következők:
1. Lopás-e, ha egy más által elkészített pl. karkötőt én is elkészítek, és árulom a boltomban?
2. Ha árulhatom, a boltban kell e utalni az ötletgazdára? És hogyan?

2009. november 18., szerda

Ezek történtek mostanában

Tegnap nagy feladatot tűztem ki magam elé. Elhatároztam, hogy megnyírom és megfürdetem Blackey-t. A fürdés csak azért gond, mert utálja. Viszont kutyát még életemben soha nem nyírtam, de muszáj volt, mert rettenetesen nézett ki. Szerintem a végeredmény egészen jó lett. Teszek ide fotókat viszonyítási alapnak.
Ilyen, amikor a kutyakozmetikus nyírja.
Ilyen, amikor már nagyon esedékes lenne a rendbetétele. Nos, ettől sokkal rosszabbul nézett ki.
És ilyen lett az én ügyködésem után.

Nekem tetszik a végeredmény, szerintem máskor is bele merek majd kezdeni. Igaz, hogy nincs uszi formára nyírva, viszont nem lehet leírni azt a boldogságot, amit utána érezhetett, hogy megszabadult a szó szerint loncsos és bozontos bundájától. Össze-vissza ugrált, játszott, rohangált örömében. Amikor nyírtam, egyfolytában remegett, nem tudom, miért, nem győztem nyugtatgatni, de egészében véve jól tűrte. Érdekes, hogy álló helyzetben egyáltalán nem félt, csak amikor fektetve fodrászoltam. A fotómasinát viszont utálja, ezért ilyenek a képek, mert szabályszerűen lesből kell lekapni.
Cicát is lekaptam. Mostanában szinte egész nap bent van a házban, utálja a hideget, meg az esőt. Mint rendes "tiszteletbeli" kutyához illik, ha ki akar menni, szól.
Akkora bundát növesztett, hogy alig fért a képbe.
Itt pedig megmutatom, miket készítettem az elmúlt napokban. Ezt a karkötőt egy gyöngyös fórumon láttam meg, és annyira megtetszett, hogy azonnal nekiláttam. Később egy kis javításra szorult, mert túl hosszú lett, ezért lebontottam a kapocsnak fűzött gyöngyhurkot, így már pont jó, csak még a kapocs hiányzik róla. Gondolkodom egy fülbevalón, meg egy medálkán is, hogy komplett szett legyen.

Ez egy prototípus. Egy kedves fórumos lánytól kaptam néhány keresztszemes mintát, azt ültettem át a gyöngyfűzésbe. Egész jól sikerült, bár még van rajta javítani való. A lányom kapja majd meglepinek.

2009. november 12., csütörtök

2009. november 11., szerda

Örök szerelem

Úgy néz ki, örökre szerelembe estem a gyöngyökkel. Ha tehetném, egész nap csak fűznék. Íme a legújabbak:Elmo-t már megfűztem egyszer 3D-ben, most kép formájában is elkészült.

Ezen még gondolkodom, hogy mégegyszer nekifussak-e, ugyanis elfogyott a rózsaszín gyöngyöm, és nem valószínű, hogy kapok ugyanilyet. De, annyira tetszik, hogy azért megmutatom.

A büszkeségem a nagyobb bogyó, Diánál találtam a leírást (kreativvagyok.hu), a kisebbik már egy kicsit bénácska, de a kismenyemnek nagyon tetszett.

Szerintem táskadíszként jól mutatna.

Ez pedig mobildísznek készült, bár amikor rátettem a mobilomra, engem zavart. De biztos van, aki szereti az ilyen lógicsákat.

Ezt csak egy egyszerű karkötő. Peyote technikával készült.

2009. november 4., szerda

13 napig net nélkül

Október 20-án kikapcsolták a netemet! Meg a telefonomat!Számítottam rá, mert szégyen vagy nem, de elmaradtam a számlákkal. Örömmel közölhetem, hogy nem vagyok függő! Egyáltalán nem hiányzott. Igaz, jó előre gondoskodtam magamnak mintákról, képekről, hogy legyen miből válogatnom. És szorgalmasan fűzögettem. Most pedig megmutogatom Nektek, ha érdekel.
Az első kép egy kulcstartó, a fiamnak készítettem karácsonyra (gitározik, ezért a minta). Peyote technikával fűztem, és papírhengert tettem bele merevítésnek. Nem tudom, mennyire lesz tartós, de remélem tetszeni fog Neki.
Ezt a medált képről fűztem, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy sikerült. A képet ZsuBeads blogjáról mentettem el. A sorsa még ismeretlen, mert csak gyakorlásként készült, szerintem egy kicsit vad a színe. Legalábbis nekem.
Na, ez elég érdekesen alakult. Elkezdtem Mu: hema nevű mintáját, aztán elszabadult a fantáziám. Ez is csak próbadarab, nem hiszem, hogy megmarad, de jó volt készíteni.
Ezek pedig bogyó próbálkozások. Nagyon pocsék kép, de azért lehet látni, hogy többfélét is próbáltam. Nekem amúgy nem tetszik annyira, de fölöttébb bosszant, hogy nem tudok egy normálisat csinálni, ezért még teszek néhány próbát majd. Ugyanígy vagyok a horgolással is. Már többször nekifutottam, de még harcolunk egymással.

Erre viszont büszke vagyok. Szerintem nagyon szép ez a színösszeállítás. Ez is Mu mintája: Fordan karkötő. Annyit változtattam rajta, hogy a szélére is fűztem merevítést, mert így jobban tart. A húgomnak szánom karácsonyra, remélem tetszeni fog Neki.

Ez volt az első karkötő, amit végig is csináltam, eddig többnyire csak elkezdtem valamit, aztán abbahagytam. A végeredménnyel elégedett vagyok, talán annyi hibája van, hogy elég kis méret lett, de azt hiszem nekem pont jó lesz. Szintén Mu mintája: Pey karkötő.

És most jönnek a kedvenceim! Nekem ezek a képek viszik a pálmát! Imádom, ahogy a kezdeti összevisszaságból fokozatosan rajzolódik ki a minta, és megtelik "élettel" az egész. A dínós kép jó nagy munka volt, majdnem 30 cm-es a kép.
Ő pedig az angyalka. Jóval kisebb, mint a másik, talán a ruháját lehetett volna más színből készíteni, de a mintán ilyen volt.