ezisazis

Panda

2010-02-14T22:00:00.003+01:00

Elkészült egy újabb képem. Nekem nagyon tetszik, remélem, méltó gazdira talál. A Meskán megvásárolható.

Ezek készültek mostanság

2010-02-08T21:54:00.010+01:00

Az ötletem pedig: neved kezdőbetűjéből medál. Sima raw-val készültek, nagyon élveztem a saját fejem után fűzni. A Meskán megvásárolható.

RAW-fertőzést kaptam!

2010-02-02T20:40:00.011+01:00

Próbálgattam, gyakoroltam, bontottam, tovább gyakoroltam, rájöttem a technikájára, és menthetetlenül beleszerettem! Aztán elkezdtem ötletelni, mit is csináljak belőle. Először ezt az egyszerű kis fehéret készítettem el. Egészen picike, 2,5cm akasztó nélkül. Nekem nagyon tetszik!

Aztán következett a piros. Őt már díszítettem is egy kis ezüsttel. A színét az első kép adja hűen vissza.

Következett az ezüst. Ez már nagyobb, 4cm-es.

Ez óaranyból készült, de elrontottam épp a befejezés előtt, így a sorsa megpecsételődött. Azóta már megcsináltam mégegyszer, de arról még nincs kép.

Együtt a két méret

Nekem az összes közül a kis fehér tetszik a legjobban. Remélem másnak is elnyeri a tetszését, a Meskán megvásárolható.
Ja, és beindult a fantáziám további raw-os dolgokra, majd mutizom, ha elkészül.

Újabb alkotások

2010-01-26T17:27:00.021+01:00

Ezeket a napokban készítettem. Ez a Valentin napi karkötő a maradék cseh kásákból készült, és mikor fogy el a gyöngyöm? Persze, hogy 2-3 sorral a vége előtt! Még nem döntöttem el, hogy után rendelek, vagy ollót kap. Végig úgy voltam ezzel a karkötővel, hogy hol tetszett, hol nem, mint a mesében. Ezért nevet is kapott: "mesebeli karkötő"

Ez saját agyszülemény. Tubular raw-val (remélem, így hívják) készült, szintén a cseh kásákból. Nem mondom, hogy hibátlan, de önálló munkának megteszi. Mivel ez is a Valentin napot hivatott szolgálni, rendkívül giccses, a képen nem látszik, de még a kapcsolója is szív alakú. :)

Ennek a gyűrűnek hosszú története van. Úgy kezdődött, hogy Sipitől megkaptam a "szerpentin" karkötő mintáját. Neki kezdtem vagy 3-szor, de nem akart "hullámozni". Gondoltam, nem fogok mindig egy karkötő-méretet visszabontogatni, megpróbálom kisebbel, lesz belőle gyűrű. Ugyan, ez sem hullámzik, de szorosra húzva a cérnát, szépen kidomborodik. Így gyártottam egy gyűrűt, ami nagyon tetszik. Azért örülnék, ha valaki megmondaná, mi a hullámzás trükkje!

Ez pedig a Lányomnak tervezett minta megvalósítása. Annyit változtattam, hogy egyesével fogyasztottam a szemeket (a legszélesebb részénél kezdtem), mert így szebben mutat.

További hírek:

Megtörtént a meskás adás-vétel, igaz, még nem kaptam visszajelzést, hogy megérkezett-e a címzettnek. Remélem, nem kutyulták el a postán, annyi rosszat hallani mostanában. Amúgy is bejött a jóslatom, a másik három angyalka nem kell a megrendelőnek, mert nincs rá pénze. Vagy elajándékozom, vagy ollót kap, még nem tudom.

Aztán Annától kaptam egy nagyon kedves levelet, miszerint elküldené nekem a már nem használt távol-keleti gyöngyeit. Hát én úgy örültem! Mostanában annyira le vagyunk gatyásodva ( a drága Nagyobbikfiú miatt), hogy még erre az olcsó gyöngyre sem telik. A megfűzött cuccokat bontom le, ha szükségem van egy színre. El lehet képzelni, mekkora az örömöm!

Továbbá tegnap valakinek az oldalán nézelődtem (sajna, már nem tudom kién), és találtam ezt az oldalt. NAGYON JÓÓÓÓÓ!!! Mindenféle technika megtalálható nagyon részletesen, egyszóval szuper! Érdemes nézelődni. Én még csak a gyöngyfűző technikákat böngésztem, de van drót, meg még sokminden.

Tudok mintát tervezni!!!

2010-01-25T14:20:00.006+01:00

Első próbálkozásaim:
Szívek. Közeleg a Valentin nap, gondoltam ezzel kezdem. Azért ilyen "karcsú", mert henger formára lett tervezve. A karácsonyi ajándékos bejegyzésben ugyan feltettem azt a kérdést, hogy hogyan készült a kisebbik keresztfiam ajándéka, de senki nem próbálkozott a kitalálásával. No, nem baj. Szóval, mivel nem tudok gyöngyhorgolni, viszont nagyon tetszenek a minták, úgy oldottam meg, hogy az első sor után összekapcsolom a szemeket, és körben készítem tovább brick-kel. Nem tudom, azért e, mert ezt tanultam meg először, de nekem a brick a legkönnyebb technika, amit lehet, ezzel készítek.

Kacskaringók. Ezt csak úgy, hirtelen felindulásból követtem el, aztán annyira megtetszett, hogy elmentettem.

Ez pedig egy "M" betűs gyűrű. A kislányomnak lesz ajándék, de más betűvel is elkészíthető. Ha valaki fel tudja használni a mintákat, ne habozzon! Biztos fogok még vele szórakozni, jó kis program. Sajnos, már nem tudom, kinek az oldalán találtam a letölthető program linkjét, mindenesetre millió köszönet érte!

Fotó-kavalkád

2010-01-15T08:29:00.038+01:00

Egy angyalka rendelésre. Ez a második Meskás rendelésem. A hölgy minőségi gyöngyöt szeretett volna, ezért rendeltem a Csinálj ékszert.hu-ból cseh kásagyöngyöt. Hááát, én nem vagyok megelégedve. Ez volt az első gyöngy-rendelésem, és azt hittem végre egyforma gyöngyökből fűzhetek, nem kell válogatni. Ezzel szemben, itt is vannak eltérések - bár jóval kisebbek- a gyöngyök méretében. Nekem jobban tetszik az én kis gagyi gyöngyeimből. Na, és a színek! Szerintem a piros nem igazán egy angyalkás szín. Lentebb látható világos színekben, az szerintem jobban illik egy angyalkához. Persze, a megrendelő óhaja parancs! És Ő piros ruhásat kért.

Ezek is rendelésre készültek még karácsonyra, de úgy néz ki, a nyakamon maradnak. Egyszer, amikor jöttek érte, nem voltam itthon, azóta meg nem jelentkeztek. Még van egy világoskék ruhás is, de nem sikerült feltenni ide. Ja, és még csináltam egy világoszöld ruhásat is, de azt meg azonnal el is vitték, le se tudtam fotózni.

Ha nem látszódna rendesen, ezek hópelyhek és hóemberek. Muzsinak készítettem, na, vajon milyen technikával? Aki kitalálja, dícséretet kap! Muzsika nagyon örült neki, azóta is hordja, és ami a "legbosszantóbb", simán be tudja kapcsolni a T-kapcsot, én meg rengeteget vacakolok vele! Minta: Aqua Creativa

Ezt már mutattam, most csak kapocs került rá, mert egy ismerősömnek megtetszett.

Kipróbáltam Mano sweety bracelet és sweety donut mintáját. Nagyon tetszik, bár szebb színekből is el
tudom képzelni. A láncon elég sokat vacakoltam, hogy milyen legyen, végül ennél a változatnál döntöttem. A karkötőt készítettem később, itt már kevés volt a nagy gyöngy, ezért "pótoltam" ily módon a hosszát. Szerényen megjegyzem, a karkötő kapocsolóját

is magam készítettem. Nagyon jó volt fűzni, végig élveztem a munkát.

Kulcstartók. Szintén próbaszinten készültek. Vannak benne hibák, de a

végeredmény tetszik. Főleg a virággal vacakoltam sokat, mert nem értem,
hogy kell a két oldalt fűzni, de majd rájövök.
Úgy vettem észre, képről valahogy jobban megy a fűzés, mint mintáról. Ti hogy vagytok ezzel?

Ezt a lányomnak készítettem. Ugyanúgy készült, mint a hóemberes karkötő. A fűzött kapcsot régóta ki akartam próbálni, és büszke vagyok rá, hogy elsőre sikerült. Máskor is fogom alkalmazni.
Nem érdemes kinagyítani, mert nagyon rossz kép, telefonnal készült. De meg akartam mutatni. Ez is a lányomnak készült.

PEYOTE-imádók! Figyelem újra!

2010-01-11T21:12:00.003+01:00

Ismét egy szupi oldalt találtam, RENGETEG mintával, itt. Az esetleges hála Sipinek jár, épp nála nézelődtem, és a blog-listájában fedeztem fel.

Karácsonyi ajándékok

2009-12-30T20:21:00.013+01:00

Ezt a tesómnak készítettem. Mivel hastáncol, gondoltam, tudja majd használni. Nagyon örült neki, azt mondta, van egy ilyen színű fellépő ruhája, amihez passzolni fog. Némi javításra azért szükség volt, mert bő lett, de megoldottam.

Ezt Papának készítettem, remélem használni tudja. Zipzárra húzókának szántam, de kulcstartónak alkalmas.
Anyóca imádja a növényeket, a kertészkedést. Sajnos, nem hord ékszert, így egy kitűzőt csináltam Neki. Vicces, hogy amikor elkezdtem, rózsának láttam, de így készen már inkább pipacsnak tűnik.
Ez a karácsonyfa-dísz a kislányom ajándéka. Igaz, Ő már többszörösen is megkapta előre az ajándékát, de mivel nagy vendégségben volt az ajándékosztás, rosszul nézett volna ki, hogy Ő nem kap semmit. Mellesleg saját kreálmány.
Ezt Dédike kapta. Szintén karácsonyi dísz. Erre büszke vagyok, mert volt ugyan mintám, de nem sikerült lemásolnom, így improvizáltam, és a végeredmény szerintem egész jó lett.
A kisebbik keresztfiam nagy horgász, versenyekre is jár. Gondoltam örülni fog egy halacskás kütyünek. Még aranyhalat is varázsoltam rá, hátha kívánni akar valamit. :)
A nagyobbik keresztfiam foci rajongó. Eredetileg focilabdát akartam, de az sem sikerült, így ez is saját kreáció.

A sógorom ajándéka ez a kulcstartó.

Ez a két gitár a kisfiamnak készült, és nagyon örült neki. Nagy gitáros, játszik zenekarban is, ezért a gitár-figura.
Ez pedig a keresztlányom ajándéka. Valószínűleg elnyerte a tetszését, mert azonnal fel is vette.

Peyote-minta imádók figyelem!!!

2009-12-02T23:08:00.002+01:00

Ezen az oldalon maga a Kánaán van!

Dilemma

2009-11-24T09:53:00.002+01:00

Tanácsot szeretnék kérni.
A problémám a következő: Én nem vagyok egy nagy képzelőerővel megáldott emberke. Jobban szeretek minta után dolgozni, kitalálni nemigen tudok. Így vagyok a kötéssel is, és mint kiderült, a gyöngyfűzéssel is ugyanez a helyzet. Nem mondom, hogy esetleg nem változtatok a mintán valamit (pl. szín), de lényegében mégiscsak másolom valaki munkáját. Itt most nem kizárólag a mintákról van szó (tehát a mintarajzokról), hanem egy már elkészített munkáról, ami nekem megtetszik. Valaki nagyon találóan leírta, hogy a gyöngyitisz-beteg mániákusan gyűjti a mintákat. Hát én nagyon is mániákus vagyok! Rengeteg mintát elraktároztam, hogy majd egyszer elkészítem. Vannak olyanok, ahol rajta van a képen, hogy ki készítette, erre tudok utalni a blogomban. De van olyan is, ahol nincs ráírva, ezekről már nem is tudom, hogy kié volt az ötlet. Ráadásul, én nemigen hordok ékszert, készíteni viszont imádom. Amit készítek, el szeretném adni, vagy ajándékozni. Itt most főleg a peyote mintákról van szó, bár én nem peyote-tal, hanem brick-kel fűzök, de a végeredmény ugyanaz.

Kérdéseim a következők:
1. Lopás-e, ha egy más által elkészített pl. karkötőt én is elkészítek, és árulom a boltomban?
2. Ha árulhatom, a boltban kell e utalni az ötletgazdára? És hogyan?

Ezek történtek mostanában

2009-11-18T11:48:00.011+01:00

Tegnap nagy feladatot tűztem ki magam elé. Elhatároztam, hogy megnyírom és megfürdetem Blackey-t. A fürdés csak azért gond, mert utálja. Viszont kutyát még életemben soha nem nyírtam, de muszáj volt, mert rettenetesen nézett ki. Szerintem a végeredmény egészen jó lett. Teszek ide fotókat viszonyítási alapnak.

Ilyen, amikor a kutyakozmetikus nyírja.

Ilyen, amikor már nagyon esedékes lenne a rendbetétele. Nos, ettől sokkal rosszabbul nézett ki.

És ilyen lett az én ügyködésem után.

Nekem tetszik a végeredmény, szerintem máskor is bele merek majd kezdeni. Igaz, hogy nincs uszi formára nyírva, viszont nem lehet leírni azt a boldogságot, amit utána érezhetett, hogy megszabadult a szó szerint loncsos és bozontos bundájától. Össze-vissza ugrált, játszott, rohangált örömében. Amikor nyírtam, egyfolytában remegett, nem tudom, miért, nem győztem nyugtatgatni, de egészében véve jól tűrte. Érdekes, hogy álló helyzetben egyáltalán nem félt, csak amikor fektetve fodrászoltam. A fotómasinát viszont utálja, ezért ilyenek a képek, mert szabályszerűen lesből kell lekapni.
Cicát is lekaptam. Mostanában szinte egész nap bent van a házban, utálja a hideget, meg az esőt. Mint rendes "tiszteletbeli" kutyához illik, ha ki akar menni, szól.

Akkora bundát növesztett, hogy alig fért a képbe.

Itt pedig megmutatom, miket készítettem az elmúlt napokban. Ezt a karkötőt egy gyöngyös fórumon láttam meg, és annyira megtetszett, hogy azonnal nekiláttam. Később egy kis javításra szorult, mert túl hosszú lett, ezért lebontottam a kapocsnak fűzött gyöngyhurkot, így már pont jó, csak még a kapocs hiányzik róla. Gondolkodom egy fülbevalón, meg egy medálkán is, hogy komplett szett legyen.

Ez egy prototípus. Egy kedves fórumos lánytól kaptam néhány keresztszemes mintát, azt ültettem át a gyöngyfűzésbe. Egész jól sikerült, bár még van rajta javítani való. A lányom kapja majd meglepinek.

2009-11-12T09:45:00.002+01:00

Elizikének!

Örök szerelem

2009-11-11T08:20:00.008+01:00

Úgy néz ki, örökre szerelembe estem a gyöngyökkel. Ha tehetném, egész nap csak fűznék. Íme a legújabbak:Elmo-t már megfűztem egyszer 3D-ben, most kép formájában is elkészült.

Ezen még gondolkodom, hogy mégegyszer nekifussak-e, ugyanis elfogyott a rózsaszín gyöngyöm, és nem valószínű, hogy kapok ugyanilyet. De, annyira tetszik, hogy azért megmutatom.

A büszkeségem a nagyobb bogyó, Diánál találtam a leírást (kreativvagyok.hu), a kisebbik már egy kicsit bénácska, de a kismenyemnek nagyon tetszett.

Szerintem táskadíszként jól mutatna.

Ez pedig mobildísznek készült, bár amikor rátettem a mobilomra, engem zavart. De biztos van, aki szereti az ilyen lógicsákat.

Ezt csak egy egyszerű karkötő. Peyote technikával készült.

13 napig net nélkül

2009-11-04T08:50:00.013+01:00

Október 20-án kikapcsolták a netemet! Meg a telefonomat!Számítottam rá, mert szégyen vagy nem, de elmaradtam a számlákkal. Örömmel közölhetem, hogy nem vagyok függő! Egyáltalán nem hiányzott. Igaz, jó előre gondoskodtam magamnak mintákról, képekről, hogy legyen miből válogatnom. És szorgalmasan fűzögettem. Most pedig megmutogatom Nektek, ha érdekel.
Az első kép egy kulcstartó, a fiamnak készítettem karácsonyra (gitározik, ezért a minta). Peyote technikával fűztem, és papírhengert tettem bele merevítésnek. Nem tudom, mennyire lesz tartós, de remélem tetszeni fog Neki.
Ezt a medált képről fűztem, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy sikerült. A képet ZsuBeads blogjáról mentettem el. A sorsa még ismeretlen, mert csak gyakorlásként készült, szerintem egy kicsit vad a színe. Legalábbis nekem.
Na, ez elég érdekesen alakult. Elkezdtem Mu: hema nevű mintáját, aztán elszabadult a fantáziám. Ez is csak próbadarab, nem hiszem, hogy megmarad, de jó volt készíteni.
Ezek pedig bogyó próbálkozások. Nagyon pocsék kép, de azért lehet látni, hogy többfélét is próbáltam. Nekem amúgy nem tetszik annyira, de fölöttébb bosszant, hogy nem tudok egy normálisat csinálni, ezért még teszek néhány próbát majd. Ugyanígy vagyok a horgolással is. Már többször nekifutottam, de még harcolunk egymással.

Erre viszont büszke vagyok. Szerintem nagyon szép ez a színösszeállítás. Ez is Mu mintája: Fordan karkötő. Annyit változtattam rajta, hogy a szélére is fűztem merevítést, mert így jobban tart. A húgomnak szánom karácsonyra, remélem tetszeni fog Neki.

Ez volt az első karkötő, amit végig is csináltam, eddig többnyire csak elkezdtem valamit, aztán abbahagytam. A végeredménnyel elégedett vagyok, talán annyi hibája van, hogy elég kis méret lett, de azt hiszem nekem pont jó lesz. Szintén Mu mintája: Pey karkötő.

És most jönnek a kedvenceim! Nekem ezek a képek viszik a pálmát! Imádom, ahogy a kezdeti összevisszaságból fokozatosan rajzolódik ki a minta, és megtelik "élettel" az egész. A dínós kép jó nagy munka volt, majdnem 30 cm-es a kép.
Ő pedig az angyalka. Jóval kisebb, mint a másik, talán a ruháját lehetett volna más színből készíteni, de a mintán ilyen volt.

BÜSZKE VAGYOK A LÁNYOMRA!!!

2009-10-20T12:24:00.004+02:00

Nagyon-nagyon büszke! Olyat tett, amit szerintem kevesen. 7 év után kibékült az Apjával! Megtette az első lépést, elment hozzá, és megbeszélték a régi sérelmeket. Pontosabban "elásták" a csatabárdot és tiszta lappal indultak újra. Mivel nem pont a legalkalmasabb pillanatban történt a nagy kibékülés (a volt férjemnél épp angol vendégek vannak egy iskolai csere-program keretében), így rövid volt a találkozás, de telefonszámot cseréltek, hogy majd egy alkalmasabb időben hosszabban is beszélgessenek. Szerintem ez jó dolog! Nagyon jó! És igenis én büszke vagyok a lányomra! Mert a sértődés tárgya igen komoly a mai napig. Amikor 7 évvel ezelőtt kiderült, hogy babát vár, az apja élettársa felkereste, és az előéletére hivatkozva (szó, mi szó, elég zűrös volt) azt mondta, hogy nem való neki gyerek, jobb lenne, ha meg sem születne, hanem elvetetné. Amikor ezt elmondta az apjának, Ő nem állt a lánya mellé, ez vezetett odáig, hogy 7 éve nem is találkoztak, nem is beszéltek. És most megtört a jég! Én meg örülök, mert utálom a haragosdit, bár jogos volt.
Hát, ez van. Muszáj megörökítenem ezt a nagy eseményt.

Dédike

2009-10-05T11:32:00.002+02:00

Ügyeletben vagyok. Amíg Anyáék kimentek a telekre, én vigyázok Dédikére. Ő jól van, én kevésbé! Amióta itt vagyok (10 óra), még 5 percet nem feküdt. JÁRKÁL!!! Nem bír, de azért megy. Én meg csendesen idegösszeomlást kapok!

Nekem ez tetszik!

2009-10-04T18:33:00.002+02:00

Ha lenne rá kereslet, szívesen foglalkoznék ilyen gyöngyképek készítésével. Ennek a Fánisnak olyan keleties hangulata van.

Játék

2009-10-02T17:21:00.003+02:00

Jelentkeztem Gabcsapnál játékra. Szuper a nyeremény!

A szabály szerint, ki kell tennem a játékra hívó képet a blogomban, valamint írnom kell egy kommentet az Ő bejegyzéséhez. Nos, mindkettő megtörtént, most már csak várnom kell, hogy szerencsés leszek-e.

Az úúúgy volt...

2009-09-29T18:43:00.003+02:00

...hogy a múltkor vettem két doboz MÉREGDRÁGA gyöngyöt. A gyönggyel minden rendben van, gyönyörű, egyenletes szemek, épp amilyen kellett. Csakhogy! Később nézegettem a webboltok kínálatát, és kiderült, hogy jól ráfizettem. Majd' ezer forintot fizettem a két doboz gyöngyért. És mit kaptam érte? Dobozonként 2, azaz kettő és fél gramm gyöngyöcskét! A webes boltok jóval kedvezőbb árban kínálják. Node sebaj, mindig tanul az ember! Azóta már felfedeztem egy jóval kedvezőbb árú boltot is itt a városban.
Azt gondoltam, ha már ilyen "aranyat érő" gyöngyöm van, csinálok belőle valami szépet. Amúgy fekete és fehér színű.

Tehát elkezdtem ezt a mintát: még a feléig sem jutottam, már láttam, hogy kevés lesz hozzá a fehér. Most bonthatom le. Aztán az jutott eszembe, hogy csinálok egy Jin&Jang képet. Ehhez kértem a segítséget. Időközben megoldottam a problémát, sikerült egy képet kockásítanom, most pedig nekilátok, majd kiderül, sikerül-e.

Segítsééég!

2009-09-29T14:37:00.001+02:00

Valakinek nincs véletlenül "kockásított" Jin&Jang képe? Nagyon megköszönném. Ja, és kicsibe lenne jó, kb. 5-10cm.

Mivel...

2009-09-29T08:23:00.004+02:00

...a gyöngyözés újabban elhódított a kötéstől, úgy gondoltam olyan kötött cuccot teszek ide, amit mostanában állandóan hordok.
Ez az. Sima hálós mintával készült kis kardigán, mely nagyon jól kihasználható ebben az érdekes időjárásban. "Ágnes" nevezetű fonalból készült, melyet nagyon megszerettem, és nem utolsósorban olcsó is. A neve egyébként drusza a lányoméval:) Amikor elkészült, nem igazán tetszett, mert nem adta ki a hálós mintát, nagyon összeugrott. Azon gondolkodtam, kimosom 60 fokkal, hogy egy kicsit megnyúljon. Szerencsére nem tettem.

Ilyen a minta közelről.

Nem tudom...

2009-09-28T18:47:00.003+02:00

...de ezzel meg vagyok elégedve. Anyócának készítettem a szülinapjára. Remélem Neki is tetszeni fog. A színe leginkább a nagy képen látszik.

Katasztrofális helyzetek

2009-09-27T11:23:00.010+02:00

A víz. Egyre kevesebb. Tegnap megnézték a kútban a vízmennyiséget, és kb. fél méteres víz van benne. Ez rossz. Tegnap 4, azaz négy darab tányért tudtam elmosogatni. Már nem bírtam nézni a sok mosogatnivalót, így hát elővettem az ezeréves módszert, felhoztam a pincéből a nagy vájdlingot, és böcsülettel elmosogattam MINDENT! És nem is volt rossz! Leszámítva, hogy túl magas a konyhapult, ez kicsit kényelmetlen, de tulajdonképpen semmi bajom az effajta mosogatással.

Nem nagyon van kedvem írni, nem vagyok jó passzban mostanság, de nem akarok róla beszélni, inkább magamban tartom. Dédike megint kórházban van, már több mint egy hete. Folyamatosan aggódom miatta is, meg Anyáék miatt is, merz ez mindenkit megvisel.
Figyelem elterelésként szinte megszállottan fűzök, ez az egyedüli, ami le tud kötni, meg a takarítás. De takarítás közben tudok agyalni, a fűzésnél viszont folyamatosan figyelni kell.

Azért teszek néhány képet azokról, amiket készítettem.

Ezt a lányom tegnap lenyúlta. Örülök, mert tetszett neki.

Első ékszerem.
Ez Hello Kitty lenne, ha esetleg nem lehet felismerni. No, ezen megtapasztaltam, miért kell minőségi gyöngyből fűzni. Ez az olcsó változat, de vettem a hét elején (mellesleg méregdrágán) normális gyöngyöt, és tegnap megfűztem ugyanezt belőle. Hát, ég és föld a kettő! Aztán lebontottam, mert nem volt elég jó.

Ez még a múlt hétvégén készült. Az Éndrágám kéményseprőt játszott. Én meg majd frászt kaptam, hogy le ne essen.

Ezeket készítettem

2009-09-18T19:33:00.014+02:00

Ez volt az első elképzelésem. Névre szóló karkötőnek indult, de túl rövid lett, meg nem is szép. Az a baj ezekkel az olcsó gyöngyökkel, hogy nem egyforma méretűek. Azt hiszem, kénytelen leszek beruházni normális gyöngyökre, ha igazán szépet akarok csinálni.
Ő a kettes számú. Szerintem egész jó lett. Az eredeti egy fülbevaló, szerintem meg bármire használható. Mondjuk én fülbevalónak nem hordanám.
Íme nyuszóka. Ő is fülbevaló eredetileg. Az arca szürke lenne, de nem volt olyan gyöngyöm, így ilyen üveges lett.
Ugye, őt fel lehet ismerni? Nekem ez a kedvencem, annyira jól sikerült. Ezt magamtól csináltam, sima oda-vissza gyöngyös mintám van róla.
Ez pedig pingvinke. Szegényt Anyáék bagolynak(!) nevezték, pedig szerintem felismerhető. Na, itt látszik nagyon, hogy normális gyöngy kellene hozzá!

Ezt pedig Muzsika fűzte, és megígértette velem, hogy felteszem a meskára, eladni. Sajnos, menet közben elfogyott a piros gyöngye, de ügyesen megoldotta a problémát.

Ezeket pedig a Meskára kreáltam. Szerintetek jó lesz? Egyszerűen nem tudok normális képet csinálni! Hiába tűnik jónak, amikor feltöltöm a Meskára, már egyáltalán nem jó. Amúgy is, szerintem gyöngyről nagyon nehéz jó képet készíteni.

Kísérletezgetek

2009-09-14T21:26:00.012+02:00

Már mutattam az sk. szövőkeretemet, de kiderült, hogy az csak a nagyobb szemű gyöngyhöz használható, ráadásul túl hosszú. Így csináltam egy kisebbet, sűrűn telerakva szögekkel, ez már jó a kisszemű gyöngyeimhez. Természetesen azonnal ki is kellett próbálnom.

Ez a nagyobb szeműből készült:
Ez pedig a kisebből:

Nézelődtem egy kicsit a neten, mintákat keresve, és találtam egy nagyon érdekes technikát. Én gyöngyvarrásnak nevezném, nem tudom, mi a hivatalos neve, de nagyon tetszik.

A nagyszemű gyöngyből ilyen:

Az a jó benne, hogy bármilyen formát meg lehet vele csinálni. Most épp egy karkötőt készítek az apró gyöngyökből, de lehet pl. állatfigurát, szívet, de akár nagyobb méretű képet is. Csak még arra kell rájönnöm, hogyan kell az elfogyott cérnát elvarrni, és újat kezdeni. Cérnáról jut eszembe! Sok gyöngyös oldalon olvasom, hogy mindenkinek magának kell rájönni, hogy damil vagy cérna legyen a fűzőszál. Nálam jelenleg a térbeli fűzéshez a damil jön be, de a szövésnél, és ennél az új "gyöngyvarrásnál" a bőrvarró cérna jobb. És nem utolsósorban a cérnát gond nélkül be tudom fűzni a tűbe!

Végre sikerült jó képeket készíteni a karácsonyfadíszekről is:

Ezek pedig az ékszerkészítéshez rendelt kellékeim:

Az eddigi bénázásaimról inkább nem beszélnék. :(
Továbbá készítem a rajzot is a keresztszemes párnámhoz, de elég lassan haladok, mert nagyon fárasztó egy sima képet átalakítani kockákra.
Majdnem elfelejtettem! Elina volt olyan kedves, és közzé tette a fodros terítő mintáját, amit azonnal ki is próbáltam, de menet közben rájöttem, hogy ehhez a mintához vékonyabb fonal szükséges. A leírás viszont nagyon jól érthető, köszönöm Elina!

Mai fotók

2009-09-12T19:26:00.010+02:00

Ezt kaptam ma az Éndrágámtól. Reggel, amikor én még aludtam (félig-meddig), Ő elment a Corába bevásárolni, mert bográcsozni akart. Tegnap beszélgettünk róla, hogy szükségem van egy kúpos fogóra, ami van is, csak nem éppen ékszerkészítéshez volt eddig használva. Megbeszéltük, hogy kifényesíti nekem, hogy használni tudjam. Erre vett nekem egy vadi újat! Hát nem édes? Úgy örültem, nagyon jólesett.
De nem sokáig tartott a jókedvem. Képzeljétek, a nagyobbik fiának VOLT KÉPE kijönni és jópofizni, miközben már FÉLMILLIÓNÁL tart az adósságunk miatta!!! Teljesen elrontotta a hangulatunkat. Szerencsére nem sokáig volt itt, mert a Párom hazatessékelte! Jó pont Neki, hogy végre egyszer a sarkára állt! Egyébként, most a nagyfiúnak az a legújabb eszement terve, hogy fegyvert vesz, és lelövi a feleségét, mert az megelégelte a viselkedését, és el akar válni tőle. Tiszta hülye!!!
Node, jöjjenek a fotók: Cica szokás szerint "döglik" a fotelban.

Apuci falatozik, a testőrök figyelnek.

Ezek pedig a legfrissebbek. A képek nagyon rosszak, telefonnal készültek, mert a fotómasina már megint nem akart működni.
Téliesre vettem a figurát, eddig ez a Miki, és a hópehely készült el. Hivatalosan karácsonyfa dísznek szánom. Lesz még hóember, karácsonyfa, stb.

Tanulópénz

2009-09-10T22:18:00.008+02:00

Azt fizettem meg ma, amikor feladtam a csomagot a megrendelőmnek. Úgy gondoltam, mivel sürgős volt neki (születésnapi ajándék), nem vacakolok az átutalással, így utánvéttel küldtem. Csakhogy, a fene gondolta, hogy az ilyen drága! Talán mégis kéne nyitnom egy bankszámlát. De még ez sem tudta elvenni afeletti örömömet, hogy vásároltak tőlem!
És még egy öröm ért. Egy webboltból rendeltem csomagot, és ma megkaptam. Nagyon szép dolgok vannak benne (fotó holnap). Legújabb mániám az ékszerkészítés, ehhez rendeltem meg az alapanyagokat. Majd beszámolok, ha sikerül. Ha nem, akkor mélyen hallgatni fogok.

Nagyon-nagyon boldog vagyok!

2009-09-09T21:25:00.001+02:00

Ma megtörtént az első vásárlás a boltomban! Én annyira örülök!!!
Egy Spongyabobot, és egy tacskót rendeltek tőlem kulcstartónak, és születésnapi ajándék lesz. Holnap adom postára. Megmutatom:
Spongyabobbal viszonylag hamar végeztem, mert volt hozzá mintám (igaz csak sima fűzéssel). A pénztárcám csak súlynak van odatéve (mellesleg tök üres), mert a damil folyton belemászott a képbe. De így jól látszik a mérete is. Csináltam egy másik Spongyit is, de nem lettek jók a képek. Nagyon nehéz jó képet csinálni, mert folyton becsillan, vagy nem elég éles. Félek is, hogy szólni fognak a Meskán érte.

Ez pedig a tacsi. Na, ezzel jól megszenvedtem. A teste meg volt hamar, de a fülét egész délelőtt próbálgattam, sehogy sem akart olyan jellegzetes lógós lenni. Még most sem tökéletes, de ez tűnt a legjobbnak. Annyiszor fűztem újra, hogy az ujjaim közül sorban peregtek ki a gyöngyszemek, a konyhában szanaszét gurultak. Sepregetés után úgy kellett kiguberálni a szemét közül.
Ráadásul a képeket is elszúrtam, mert túlságosan lekicsinyítettem őket, és a Meskára feltéve nagyon homályosak voltak. Mire rájöttem, hogy melyik méret a jó, addigra már nem voltak meg az eredeti képek, sőt még a fényképezőgépről is letöröltem. Feltenni a képeket viszont muszáj volt, hogy a vevőm bejelenthesse a vásárlást.
Végül, úgy oldottam meg, hogy montázst csináltam a PhotoScape-val:

Alighogy feltettem a képeket, már jött is az értesítés a vásárlásról. Apropó! Ti hogy szoktátok csomagolni az ilyen apróságokat? És mi a jobb? Az átutalás, vagy az utánvét?

És még egy nagy öröm is ért ma. Esztertől nagyon szép, és jó illatú szappanokat kaptam ( mellesleg a kutya azt hitte, valami finom kaja, és meg akarta kóstolni) egy szívességért cserébe. Most köthetek gyorsan magamnak is bugyorkát, hogy mielőbb használatba vegyem őket.

Azért bosszúságom is volt egy kicsi, amit főleg magamnak köszönhetek. Rántott patisszont készítettem, és nagyon útálom tisztítani, mert olyan göröngyös, meg panírozni sem szeretek. Dehát, a család imádja, ez van. Mindegy, túl vagyok rajta, de elhatároztam, hogy jövőre inkább cukkinit ültetek, azt legalább pucolni sokkal könnyebb.

Első tapasztalatok a gyöngyszövésről

2009-09-08T15:05:00.006+02:00

Hááát, elég lassan jutottam el odáig, hogy legalább elkezdjem. A szövőlécet secperc alatt elkészítettem, de sehogy sem tudtam fűzni tű nélkül. Muszáj volt erre való tűt szereznem. Kedvenc kézimunkaboltomban vettem is néhány darabot, mert azt olvastam, hogy érdemes többet venni, mivel hamar törik. Vettem hozzá tűbefűzőt is. Biztos, ami biztos. Aha, csak éppen olyan pici luk van rajta, hogy még a gépcérnát sem tudtam átfűzni. Ténykedésemet a tűbefűző, és egy tű bánta. Tehát talonba tettem és próbáltam szerezni megfelelő tűt. Eközben találtam arra a webboltra, ahonnan rendelni lehet (amúgy rendeltem is jó sok mindent), de azért tettem egy kísérletet még a városban. A kézimunkás csajszi mondott egy helyet, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmit is árulnak(nevezetesen egy papírbolt). És volt! És még jó is! Szuperül be lehet fűzni a damilt is, bár az igaz, hogy vigyázni kell, mert nagyon hajlik. De legalább mostmár ki tudtam próbálni, hogy képes vagyok-e gyöngyöt szőni. Szintén a csajszitól tudom, hogy a szövéshez bőrvarró cérnát szoktak használni, úgyhogy azt is vettem. Meg nagyobb szemű gyöngyöt, mert az én gyöngyeimhez képest túl nagy a távolság a felvetések között.
És íme, az első próbálkozásom:
Azóta már haladtam vele, kb. 8 cm van kész.
Ahogy egyre nő a munkadarab, mintha könnyebb lenne fűzni, mert az elején eléggé bénáztam. Gondolom ezt is gyakorolni kell.

Ő pedig Spongyabob. Nem vagyok vele megelégedve, próbálok jobbat készíteni, de azért küldtem egy képet a megrendelőnek. Még nem válaszolt.

Gyöngyös post

2009-09-08T08:28:00.006+02:00

Terveim szerint, a gyöngyből fűzött állatokat, mesefigurákat eladásra szánom a Meskán. Már nyitottam is egy boltot, csak még azt nem tudom, hogy kell ide kitenni. Viszont a fotókkal egyáltalán nem vagyok megelégedve, nem is csodálom, hogy eddig még senki nem akart vásárolni tőlem. Tegnap végre sikerült normális képeket csinálni az eddigi művekről, persze ezek még nem tökéletesek, de legalább rendesen látszik, nem csillan be, nem homályos.

ÉLJEN!!! Megérkezett az első megrendelésem!!! Spongyabobot fogok gyártani. Majd mutatom.

Délutáni játék

2009-09-07T21:54:00.008+02:00

Beki is szívesen labdázna, de csak a futásig jut, mert Kornival szemben semmi esélye.
Nem tudom, jó-e, hogy Korni ennyire ragaszkodik a labdájához? Vicces, hogy amikor elmegy valaki a kapu előtt - és azt ugye vérfagyasztó ugatással kell jelezni -, először felkapja a labdáját, és csak utána rohan a kapuhoz. Sőt olyan is volt, hogy labdával a szájában ugatta az erre járót.

Így szeretik egymást.

És így.

Kiegészítésképpen

2009-09-07T21:47:00.002+02:00

Tegnap elmaradt a fürdés, mert az én drága párom ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy lemossa a kocsiját. Így Zsuzsi nem tudott zuhizni, viszont csili-vili autóval ment suliba.

Este ugyebár néztem volna a Heti hetest. Igenám, de sehol sem találtam a távirányítót. Kerestem, kerestem, sehol. Megbolygattam egy kicsit az alvó párocskámat, de nála sem láttam. Tudjátok hol volt? A takaró alatt, a kezében! Nem elég, hogy azzal alszik, még be is takargatja. Szerencsére egy pillanatra felébredt, így megszereztem a távirányítót. Csak a műsor elejét késtem le. Amúgy meg most nem is volt olyan jó.

Fotók

2009-09-07T20:40:00.005+02:00

Cica

Alvási helyzetek

Játék

Itt éppen fogócskáznak Bekivel. A játék menete a következő: Cica jól felbosszantja Bekit, utána szélsebesen berohan a szobába (ezért csak a farka látszik), Beki utána. Cica keresztül fut az ágyon, majd a túloldalon alábújik. Ezalatt Beki a lendülettől hajtva landol az ágyon, és bambán néz, hogy hová lett a cica. Cicus az ágy alatt várja az alkalmas pillanatot, amikor Beki lemászik az ágyról, és a biztos fedezékéből (az ágy alól) tovább bosszantja a kutyát. Ezt naponta többször eljátszák, de nagyon nehéz megörökíteni. Újabban már Kornival is szórakozik ekképpen, hát Korni bamba tekintetét leírni sem lehet. Ráadásul, ő nem jöhet be a házba, és ezt Cica is nagyon jól tudja.

Napozás

Háttérben az Éndrágám tegnapi munkájának eredménye. Igen, ilyen precíz. Mindenben. Néha kiborító tud lenni.

Amúgy Cica nemcsak alszik, menni is tud, és a szeme sincs mindig csukva.

És milyen beszédes a tekintete.

És kék, gyönyörű világoskék.

Éjszaka is így alszanak. Sőt télen volt olyan is, hogy Cica Korni hátán feküdt. A vetetlen ágyat kérném figyelmen kívül hagyni.

A mai nap krónikája

2009-09-06T21:30:00.002+02:00

Reggel felkeltem, és kötöttem. Közben megittam a kávémat, elszívtam a cigimet, és kötöttem. A reggeli idejére abbahagytam, utána folytattam. A következő szünet alatt átmentünk Papáékhoz, felköszöntöttük, ma volt a 75. szülinapja. Hazajöttem, kötöttem. Időnként megetettem egy-két családtagot (hol embert, hol állatot), és kötöttem. Kicsit fociztam Kornival, majd kötöttem. Anya adott két bokornyi virágot (valami margarétafélét, csak lilában), aztán később hozott epret is, azokat elültettem, tovább kötöttem. Most pedig várom, hogy kezdődjön a Heti Hetes, mert az Éndrágám elaludt, kifáradt az egész napos fahordástól, ugyanis Ő utálja ezt a műsort. A kezem sajog, de holnapra kész leszek, mehet a postára a szállítmány. Ja, és megrendeltem a gyöngyözéshez, drótozáshoz valókat, holnap azt is befizetem, és már csak várom a csomagomat.

Fűrészelni jaj, de jó...

2009-09-05T17:39:00.004+02:00

Felvágtuk a fát, behordtuk a kamrába. Imádok így együtt ténykedni az Éndrágámmal, nagyon jól össze tudunk dolgozni. Közben viccelődünk, beszélgetünk. Utána megetettem a bandát (az állatokat), és most itt vagyok, és szorgalmasan megörökítem a történéseket.
A bolondériáimnál kifelejtettem egy fontosat, a keresztszemes hímzést. Ez is a terveim között szerepel, már meg is van, mit fogok kivarrni.

Ez az. Én nem tudom, hogy miért, de szinte beleszerettem ebbe a képbe! Annyira tetszik, hogy na! Ezt fogom "kockásítani", már el is kezdtem, és x szemmel kivarrni. Fekete, szürke (2 vagy3 árnyalatban), és fehér színben. Ahogy alakul a rajz, úgy nézem, elég nagy lesz, úgyhogy valószínűleg díszpárna lesz belőle. Már, ha sikerül! Ezzel kapcsolatban lenne is egy kérdésem az x szemesekhez. Hogy jobb hímezni? Kerettel, vagy anélkül? Mert elég borsos ára van, és még nem döntöttem el, beruházok-e rá. Azért azt furcsállom, hogy mérettől független az ára, a kézimunkás csajszi szerint azért, mert a szorító csavar mindegyikben egyforma, és azt kell megfizetni.

Más. Ma volt egy jó sztori. A főzés közepén kifogyott a gázpalack, úgyhogy usgyi le a pincébe a jó, öreg villanyrezsóért, és azzal fejeztem be a csirkecomb sütését.

Közeleg a fűtésszezon

2009-09-05T15:51:00.002+02:00

Életempárja fát fűrészel odakint. Nemrég jött haza egy ismerőstől, ahol szintén fát vágtak. Hívott, hogy segítsek Neki, én meg mondtam, hogy szóljon a fiának. Nem szólt. Inkább egyedül kínlódik, de nem szól! Én meg tipródom, hogy hagyjam-e szenvedni, vagy menjek segíteni. Ahogy magamat ismerem segítek, de megérdemelné, hogy ne tegyem! Nem értem, miért nem meri felemelni a hangját a Naplopóval (Kisebbikfiú) szemben??? Egész nap nem csinál SEMMIT, csak eszik, alszik, haverozik, kocsikázik.

Úgy látszik, megbolondultam

2009-09-05T13:26:00.000+02:00

Vagy, második gyerekkoromat élem. Nem tudom, mi ütött belém, de úgy érzem, minden
kézzel történő dolgot ki kell próbálnom. Már belekóstoltam a gyöngyfűzésbe, a gyöngyszövést is ki akarom próbálni, már elkészítettem sk. a szövőlecet, fel is van tekerve, csak nem volt olyan tűm, amivel dolgozni tudtam volna.
És, mióta megnéztem Kricsár Annamária drótékszereit, ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy én is tegyek egy próbát. Nem azért, mert annyira odavagyok az ékszerekért, hanem, mert annyira csodás dolgokat alkot, hogy csuda!Találtam egy remek webboltot, ahol nagyon jó áron be lehet szerezni minden hozzávalót, már össze is állítottam a listámat. Csak annyi a rizikó benne, hogy előre fel kell adni a pénzt, és utána küldi a csomagot. Viszont a postaköltség nagyon kedvező, meg a garancia is. Néztem más webes boltokat is, de ott a postaköltség nagyon magas, és az árak is magasabbak, mint itt.
Mivel most bugyorkázom ezerrel, arra gondoltam, hogy hétfőn feladom a pénzt, így mire a bugyorkákkal végzek, addigra megjön a csomagom, és elkezdhetem az első drótékszeremet. A fent említett oldalon ehhez is van segítség.
Ezenkívül még ki akarom próbálni: a papírfonást (ehhez már beszereztem a hurkapálcát, a ragasztót, újságpapír meg van itton)
a foltvarrást (ehhez igazából a helyhiányzik, mert úgy jó
dolgozni, ha folyton molyol körülötted
valaki, vagy épp folyton útban vagy
nagyon szeretném megtanulni a szabad gépi tűzést, bár
szerintem ehhez analfabéta vagyok, de majd kiderül.
Most több nem jut eszembe, de egyenlőre ennyi is elég.

Kutyavilág

2009-09-04T18:37:00.002+02:00

Tegnap meghalt egy kiskutya. Még kölyök volt, olyan féléves körül lehetett. A gazdája eltűnt (Igen, ez megeshet a mai világban. Egy idős bácsi volt a gazdája, aki kb. 2 hónapja egyszerűen eltűnt.), kutyatársai szintén kb. 2 hónapja holtan fekszenek (az egyik bent a portán, a másik a kapu előtt, valószínűleg megmérgezték őket), ő pedig amolyan mindenki kutyája lett. Kapott enni, a kutyákkal összebarátkozott, beszélgettek, amikor mentem át Anyáékhoz, játszottunk egy kicsit, az éjszakáit Anyuék kapuja előtt töltötte, odavitte a "játékait" is (rongyot, botot, stb.). Szóval, ahhoz képest, hogy nem volt gazdája, jól el volt. Tegnap a Férjem ment át Anyuékhoz, Ő mondta, hogy ott fekszik a kiskutya holtan. Először nem is akartam elhinni, mert tegnap még vígan ugrándozott, nem látszott rajta semmilyen betegség jele. Valószínűleg őt is megmérgezte valaki.
Már többektől is hallottam, hogy valaki mérgezi a kutyákat itt a környéken. Komolyan aggódom az én állataimért is, mert mi van, ha valaki a kerítésen keresztül bedob valami mérget?
Ui.: A bácsi eltűnése be van jelentve a rendőrségen, de semmi hír róla. A halott kutyákat én magam jelentettem be, többször is. Semmi nem történt azóta. Ja, és a hölgy, akivel beszéltem kijelentette, hogy csak a közterületen lévő kutyatetemet tudják elszállítani, mert magánterületre nem mehetnek be. Ehhez képest mindkét kutya azóta is itt van, legyek zsongják körül, és kellemetlen szag terjeng.
Kutya egy világban élünk.

Pocsék nap

2009-09-02T18:38:00.002+02:00

Augusztus 31. akár szép nap is lehetett volna.
Helyette csupa bosszúság ért. Azért kellett volna szépnek lenni-e, mert éppen 10 éve, hogy együtt élek életem szerelmével. A bosszúságok már azzal elkezdődtek, hogy nem tudtam semmilyen ajándékot venni, mert nincs egy vasam sem. No, nem szoktam nagy dolgot venni, csak egy kis üveges pezsgőt, de most ez sem ment. Gondoltam, sütök Neki süteményt. A múltkor Anya küldött berlinert, ami nagyon ízlett Neki, azt sütöttem meg. Persze, hogy nem sikerült úgy, ahogy terveztem, a diónak valami íze van(talán dohos, pedig a pincében van, felakasztva, jól szellőző zsákban), és nem lett olyan szép a tetején a sült dió, mint Anyának. De ez még csak a kezdet! Este csörgött a telefon. A városi lakásunk fölötti lakó telefonált, hogy zsinórban megy a dorbézolás, ivászat, bulizás a lakásban, sőt ki kellett hívni a tűzoltókat(!), mert füst gomolygott ki az ablakon. Kérte a páromat, hogy szóljon Nagyobbikfiúnak az ügyben. No, az Éndrágám fel is hívta a fiát, megkérdezte, mi újság. Természetesen a válasz: semmi. Erre elmondta, hogy mit hallott. A válasz: az nem úgy volt, ő nem aludt el, nem volt semmilyen tűz, csak a gázon odatett kaja füstölt. És Ő beveszi ezt a dumát!!! Mellesleg szerdán (azaz ma) megy az ingatlanos fényképezni, mert meghirdetjük a lakást eladásra, mivel továbbra sem fizeti a számlákat, de az Éndrágám ezt is úgy mondta el neki, hogy szinte bocsánatot kért, amiért ezt tesszük!!! Hogy ő nem akarja kitenni az utcára, ezt a hirdetést bármikor le lehet mondani, stb., stb. Kisebbikfiú sem tétlenkedik, hozza a haverokat. Igaz, az egyik épp börtönben van, de "vaaan mááásik!"Ez azért lényeges, mert Muzsika fürdéséhez tartalékoltuk a vizet (már írtam, hogy kevés a víz a kútban). Erre Kisebbikfiú kijelentette, hogy addig itt maradnak az idegenek (alias haverok), amíg ő le nem zuhanyozik. Erre Apuci: csak Zsuzsi után! Mindez 1/2 7-kor volt. Mondtam, hogy nem fog idegenek előtt hálóingben flangálni. Nos, idegenek el, Apuci engem szekál, hogy menjen zuhanyozni Zsuzsi. Mondom, nem megy, mert még korán van. De menjen! Megjegyzem, amikor én küldtem anno ebben az időben fürdeni, akkor Apuci tette szóvá, hogy ráér fél 8-kor is. De most az aranygyermek akarta birtokolni a fürdőt, tehát mindent sutba dobva kötelező volt a korai zuhi! Amig Zsuzsi fürdött Kisebbik toporgott, hogy mikor jön már ki. Apuci is, én is mondtam, hogy utána hajszárítás következik, ez Kisebbiknek nem tetszett. Apuci figyelmeztette mégegyszer, hogy előbb hajszárítás. Muzsi fürdőszobából ki, Kisebbikfiú usgyi be. Muzsi bemegy a szobába, mert le kell ülnie (tetemes súlyfeleslege miatt). Apuci kérdezi mi van. Megmondtuk. Apuci nem szól. Kisebbikfiú kijön a fürdőszobából, Apuci küldi Zsuzsit hajat szárítani, de addigra megint a kedvenc veszi birtokba a kérdéses helységet, mert szépítkezni muszáj! Muzsi vissza a szobába, mert le kell ülnie (az előbb említett ok miatt). Apuci kérdi, mi van. Zsuzsi megmondja. Apuci elereszt egy cifrát kedvencének címezve, aki persze ügyet sem vet rá, nyugodtan elintézi a dolgát, majd peckesen eltávozik itthonról. Végre száríthatunk! Utána elküldi Muzsit aludni, így a btk nyári szünet utáni első részét szegény elmulasztotta. Mert Apuci mindenkit nevel csak azt nem, akit kéne!!!
Este 10 után telefonált Kisebbikfiú, hogy bent alszik a városban. Jó.
Később bementem a szobába lefeküdni, gondoltam kapcsolok valami jó adásra, de nem találtam a távirányítót. Na, hol volt? A férjem kezében! Azzal aludt! Tipikus. Lefeküdtem. Erre félálomban megkérdezi, hogy ki telefonált. Megmondom. Erre Ő: miért nem szóltam? Mondom, mert aludtál. Közben kapcsol egyet a távirányítóval, és alszik tovább!? Belemélyedek valami művészfilmbe, kb. fél óra múlva fordul a másik oldalára, és természetesen újra kapcsol egyet, majd alszik tovább! Én meg lesek ki a fejemből, és kínomban csak röhögni tudok. "Szép" nap volt. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha átalszok egy napot???

Cica története

2009-08-27T19:47:00.009+02:00

Amikor családi házba költöztünk, nem volt kérdés, hogy lesznek állataink. Az eredeti terv szerint kutya, macska, tyúk, nyuszi. Ebből maradt a kutya (2) és a macska. Már többször esett szó róluk itt a blogban, és régóta tervezem, hogy a történetüket is leírom. Bár én nem dicsekedhetek állatmentési cselekedetekkel - amúgy félek a kutyáktól -, de imádom mind a hármat. Ha tehetném lennének többen is, de azért így is jó.

Lidércke játékára Cica története:

Cicát egy közeli családtól hozta a kisebbik fiú, olyan pici volt, hogy elfért a markomban. Akkor még csak Beki volt meg, nagyon érdekelte az új jövevény, úgyhogy tetőtől talpig összenyalta, szegény cica tiszta nyál volt. Egy darabig a pincében lakott, később már nem, amikor megszokta az új lakóhelyét. Szabad bejárása van a lakásba is, még soha semmi rosszat nem csinált. Éjszakára kimegy Kornél haverhoz. Hivatalosan a cica tulajdonosa Muzsika, ezért az Ő kiváltsága volt, hogy nevet adjon neki. Mivel a Nagyi cicáját Fricinek hívják, ez volt az egyetlen név, amit mondott. Ám Cica nem így gondolta. A Frici névre a füle botját sem mozdította. A Cicára viszont úgy reagál, mint egy kutya. Így hát ez maradt a neve. Amúgy is elő van léptetve tiszteletbeli kutyává, ők hárman tökéletes egyenjogúságban élnek. Imádom nézni, amikor játszanak. Bekit szabályosan letámadja, halálra tudja vele idegesíteni. Kornéllal is remekül elszórakozik most már, de amikor kisebb volt, akkor Korni a szájába vette, és úgy hurcolászta. Nem bántotta soha, és Cicának sem lehetett rossz, mert hagyta. Éppen ma röhögtem egy jót, amikor Cica az ágy alól "támadta" Kornit, és ugyanazzal a lendülettel már vissza is bújt a jó kis fedezékébe. Korni meg csak lesett. Ezt a játékot Bekivel is el szokta játszani.
Egyetlen bajom van csak vele, hogy imád csavarogni, én meg halálra izgulom magam, hogy vajon hazajön-e, vagy elkapta valami kutya. Remélem tud magára vigyázni.
Most, hogy írok róla, egy csomó minden eszembe jut még, de akkor nagyon hosszú lenne ez a post, majd úgyis írok még az állatokról.
Végül csak annyit még, hogy soha nem gondoltam volna magamról, hogy ennyire fogok szeretni egy cicust.
Néhány kép:

csak kényelmesen

itt látszik, milyen pici volt

alvásban pedig verhetetlen

Vízhiány

2009-08-27T19:32:00.003+02:00

Az a helyzet, hogy egy ideje el kell döntenünk, hogy zuhanyozzunk, mossak vagy mosogassak. A locsolást már meg sem említem. Kevés a vizünk a kútban - szerintem a szomszéd medencéje miatt -, ezért, ha mosok és mosogatok, akkor nem lehet zuhizni. Ha zuhanyozunk, akkor vagy mosok, vagy mosogatok, de fenn áll a veszélye, hogy félúton elfogy a víz. Tehát be kell osztani a vizet. DE!!! A kisebbik fiúnak szabad: zuhanyozni, kocsit mosni, kézzel külön mosni (persze nem Ő, hanem a barátnője)!!!
Ma ÉN zuhiztam, és sikerült mindent elmosogatnom! Ennek is lehet örülni. Örülök.
A mosás holnapra marad. Ne legyünk telhetetlenek.

Hogy mik vannak!!!???

2009-08-23T21:57:00.003+02:00

Ez még pénteken történt. Tudni kell, hogy Muzsika tv-függő. Több sorozatot is néz (BTK, Bűvölet, Második esély, stb.), de Győzike viszi a pálmát. Mindegy, hogy ismétlés vagy új rész, Ő nézi, és remekül szórakozik (beszólogat, nevetgél, stb.). Mióta ideköltöztünk a prérire, kevesebb a sorozat, mert a story tv nem jön be, és ott mennek a kedvencei (Marimar, Dallas, a többi most nem jut eszembe).
Tehát, pénteken szokás szerint bekapcsolja a tv-t, éééés semmi! Az van kiírva, hogy nem vagyunk jogosultak a műsor megtekintésére! Semelyikre! No, telefon a UPC-nek, hogy most mi van??? Kb. 1(!) órás telefonálgatás után(ami persze fizetős) kiderült, hogy VALAKI(!) a Férjem feleségének adva ki magát (nem én voltam, esküszöm!) TELEFONON LEMONDTA a szolgáltatást!!!! Nem kellett hozzá ügyfélszám, azonosító, semmi!!! Egy telefon, és meg vagyunk lőve! Intézkedni pedig CSAK hétfőn lehet, addig nincs tv.
Mondanom sem kell, Muzsikát nagyon megrázta a dolog (Győző-elvonási tünetei vannak), és mivel betegségéből kifolyólag "szómenése" van, egész nap azt hallgattam, hogy milyen ..... az a valaki, aki elcseszte az adásunkat.
Éééés, ahogy üldögélünk a konyhában a nagy tévétlenségben, egyszercsak megszólal Muzsika, hogy miért nem kérünk antennát Jani bácsiéktól (Ő az apukám, és két házzal odébb van a telkük) ? Már nem tudom pontosan, hogy fogalmazott, de ez volt a lényeg. HOGY EZ NEKÜNK MIÉRT NEM JUTOTT ESZÜNKBE???? Itt egy halom értelmes ember, köztük én is, és ki oldja meg a problémát??? Az állítólag sérült értelmű gyermek! Nos, nem egy zseni???

Ma...

2009-08-23T21:27:00.005+02:00

... érdekes, és egyben vicces dolog történt. Már írtam, hogy van egy értelmi fogyatékos nevelt lányom, aki ugyan 28 éves, de lélekben örök gyermek. Itthon sokmindent hall a beszélgetéseinkből, többek között azt is, hogy a gyöngyfigurákat el szeretném adni itt a neten. Ő is szeret gyöngyöt fűzni, és nagyon szépeket készít. Olyan kézügyessége van az ilyen pepecs dolgokhoz, hogy csak na! Szóval, ma készített egy nyakláncot a kismenyemnek (a kisebbik fiú barátnője), és először nekem mutatta meg. Meg is dícsértem, mert tényleg nagyon szép lett, kapoccsal, mintázattal, stb. ellátva. Amikor megjött a kismenyem, még alig lépett be az ajtón, Muzsika már kiabált is Neki: Kittyyy, megveszed? Na, először ledöbbentem (merthogy azt hittem, ajándékba készült), utána jót nevettem, hogy milyen életrevaló a gyerek. A végén kiderült, hogy előre megbeszélték, hogy pénzért(!) csinál egy nyakláncot. Sajnos kép nincs, mert már hazavitte. Na, erre varrjatok gombot! Középsúlyos értelmi fogyatékos, a pszichológus szerint egy 3 éves gyermek értelmi szintjén áll. Szerintem meg egy zseni! És nem ez az első húzása! Folyt. köv.

Fogadalom

2009-08-23T21:02:00.004+02:00

Ezennel fogadalmat teszek, hogy mindennap legalább 1 bejegyzésben leírom, hogy mi történt napközben. Elvégre, ezért van ez a blog. Csakhogy... Amikor megnézem az irányítópultot, akkor általában elolvasom az új bejegyzéseket, néha írok kommentet, és ha az illető bloglistáján találok érdekesnek tűnő blogot, akkor abba is belenézek. Éééés, ekkor jön a probléma! Ugyanis, ha érdekesnek találom a blogot, akkor hajlamos vagyok elejétől végéig elolvasni. Nomármost, van olyan blog, ami több éve íródik, és még ráadásul érdekes is, ilyenkor több napba is beletelik, míg végigolvasom. Az én blogom meg hanyagolva van. Persze napközben az jár a fejemben, hogy este mit fogok írni, hogyan fogom megfogalmazni, stb. Mellesleg pl. mosogatás közben remek gondolataim támadnak. Nos, ezen szeretnék változtatni. Kötelezem magam a saját blogom rendben tartására! Uff, én beszéltem!

Huhh!

2009-08-22T18:50:00.003+02:00

Totál elfáradtam, míg összeszedtem 10 blogolót, utána mindenkinél (?) üzenetet hagytam, legalábbis remélem. Ma egyébként sem vagyok fitt, mert már hajnali 4-kor fűztem. Ezért most ideteszek pár képet, a részletek egy kis pihi után. Azért azt bátran kijelenthetem, hogy beleszerettem a gyöngyfűzésbe!

Remélem felismerhető. Amúgy a South Parkos fiúk, és a fiamnak készült ajándékba.

Limonádé

2009-08-22T17:35:00.005+02:00

Cat hívott meg egy limonádéra, ezúton is köszönöm Neki.

A játék lényege:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat.
3. Nézz szét az ismerőseid között, találj tízet (annyi biztos van), akiknek szeretnéd ezt a díjat odaadni.
4. Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál, mégiscsak kell tudniuk róla.
5. Írd ki a blogodra, hogy kiknek küldted el a díjat.

Az én jelöltjeim: Ccsigaház
Cicurka
Márta
Náncsi
Zsuzsi
Kataca
Trinity
Eszter
Maris
Nyafkamacska
Hát, ez nem volt könnyű. Most megyek kommenteket írni.

Tegnapi ténykedésem képekben

2009-08-20T09:35:00.002+02:00

Felismerhető?

Részletek később. Most csak annyit, remekül levezették az idegbajomat!

Csokorba szedve

2009-08-18T11:40:00.000+02:00

Ki ez? Újra.

2009-08-17T18:59:00.002+02:00

Talán ez valamivel jobb kép. Hiába, fotózásból egy nagy nulla vagyok. Segítségül: a gyerekek kedvence egy tv-műsorból.

Ki ez?

2009-08-16T21:24:00.001+02:00

Tudom, nagyon rossz fotó, de nagyon szeretném tudni, felismerhető-e. Ez már önálló munka, csak egy mintám volt, de nem térbeli, azt én oldottam meg egyedül.

Elsők

2009-08-16T09:14:00.001+02:00

Ezek az első munkáim. A pók a második, mert az elsőt lebontottam. Nagyon tetszik ez a technika, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. A kép nem a legjobb, telefonnal készült.

Étkezési szokások

2009-08-15T10:35:00.007+02:00

A mi családunkban - beleértve az állatokat is - rajtam kívül mindenkinek megvan a maga étkezési szokása. A Drágám érdekes dolgokat párosít az evés alkalmával. Pl. rendre süteményt eszik almával vagy más gyümölccsel egyszerre. Vagy a minap zöldséggel kevert rizs volt sajttal töltött fasírttal, erre a maradék patisszonból készült pörköltöt kérte rátenni a rizsre.
A fia - a kisebbik - egy tányér ételt 2-3-szorra fogyaszt el, soha nem egy ültő helyében, de mindig tele szedi a tányért.
Muzsika elővesz egy kistányért - pedig van nagyobb is - és rogyásig rakja mindenfélével, ami a hűtőben található (felvágott, sajt, uborka, paprika, paradicsom, kechup, majonéz, hagyma, retek). Utána nassol. Választéktól függően először sütemény - ha több van, akkor mindegyikből -, utána gyümölcs. Ja, és csoki is.

Na, és az állatok... Tegnap megörökítettem néhány pillanatot.
Cica a háza tetején - amit mellesleg én készítettem sk. - kap enni.
De nem veti meg a kutyakaját sem, nomeg a maga által fogott egeret vígan megeszi. Bármit megeszik, nem válogat.

Beki türelmesen figyel. Ő egyébként a házban kap enni, de szeret
lopkodni.

Éééés, amikor Cica befejezte, megnézi, mi jutott neki. Most éppen semmi, de van, mikor marad néhány szem, azt ilyen cuki pozícióban fogyasztja el.

Korni pedig csak úgy hajlandó enni, ha mellette állok, és a kutyakaját - mintegy "megsózva" - megszórom cicakajával.

Kutya fogócska

2009-08-15T09:45:00.003+02:00

A szomszéd kutya mindig kapható egy kis rohangálásra.

Beki figyel...

Korni is startra kész...

"Támadááás..."

Új hobbi

2009-08-15T09:18:00.006+02:00

Nem is egy, hanem mindjárt több is. Sok blogot olvasok, és mindig találok újabbakat, ahol szebbnél szebb csodákat készítenek. Én is kedvet kaptam új dolgokat kipróbálni. Tegnap bent jártam a városban, és beszereztem néhány szükséges kelléket:
Igen, a tervek szerint gyöngyöt fogok fűzni, ebből szándékozom meggazdagodni. :) Már tegnap el is kezdtem, és egész jó lett. Egy pókot készítettem kulcstartónak vagy mobildísznek. Majd teszek fel képet is.

A másik, amit ki akarok próbálni, a keresztszemezés. Ehhez is vettem anyagot, mert fonalam az van itthon. Anyagom is van valahol, de hiába túrtam fel a pincét, nem találtam meg. Viszont megtaláltam a régóta keresett süteményformáimat! Még nem tudom, mi lesz a sorsa a művemnek - ami még csak a fejemben van kész - , de addig is valaki megmondaná, hogy mi az a kontúrozás? Úgy vettem ki a leírásokból, hogy kézzel végzett körbevarrás gépöltéssel. Jól gondolom?

A terv pedig ez:
Megpróbálom kockás papírra átrajzolni a mintát, aztán majd kiderül.
Annyira tetszik, hogy muszáj valahogy kézzel foghatóan is megörökítenem.

Ezek a közeli tervek, a távolabbiak között szerepel még a papírfonás, a foltvarrás, játékfigurák kötése, horgolása.

Elkészült

2009-08-15T08:31:00.003+02:00

Készen van az első zoknim. Kicsit ronda, kicsit ormótlan, de az enyém! A cél csupán az volt, hogy meg tudom-e csinálni. Eleinte nehézkesen ment, de a végére már egész jól belejöttem. És nagyon tetszik a varrás nélküli kötésmód is. Az újságban - amiből elkezdtem - elég bonyolultan volt leírva, így keresgéltem a blogok között. Nagyon jó leírást találtam Katánál. A májusi bejegyzések között megtalálható leírva és képekben is a munka menete.

Ugyanaz három változatban

2009-08-15T07:44:00.006+02:00

2-es tűvel

3-as tűvel

5-ös tűvel

Tegnapi fotók

2009-08-14T08:09:00.003+02:00

Tegnap kedvem szottyant kattintgatni, meg képet szerkesztgetni, aztán úgy elment az idő, hogy már nem tudtam feltenni, mert nagyon álmos voltam.
Íme Cica tegnapi alvási pozitúrája:

Régóta piszkál, hogy milyen lehet a meggyes-mákos sütemény, így tegnap kipróbáltam. Hát, elég laposra sikeredett, meg nem tetszett a mák a tetején, mert nem volt olyan krémes, így gyorsan csináltam tojásfehérjéből habot a tetejére.

Ezek pedig a hajnalkáim, amikor reggel ki vannak nyílva:

Helyzetjelentés

2009-08-11T21:32:00.003+02:00

Tegnap voltunk a nyaki uh-on, szerencsére nem találtak semmit. A doki azt mondta, lehet, hogy attól van a rosszullét, hogy nagyon lemegy a vérnyomása Papinak (gyógyszert szed magas vérnyomásra). Előírt Neki egy 10 alkalomból álló infúzió-kúrát. Ma voltunk először, nem volt semmi gond. Szerencsére a szédülés is elmúlt, hiába, a jó levegő (jelen esetben a telken) megtette a hatását.
Mégsem vagyok nyugodt. Nem tudom, miért, de nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy valami komoly baja van a Papinak. Az a baj, hogy tudom, hogy akkor sem mondaná, ha tényleg baja lenne. Lehet, hogy csak kényszerképzetem van?!

Ezen az infúziós micsodán jó sokan vannak, elég sokat kell várni. Összesen 3 ágy van, és kb. 18 perc alatt csöpög le a lötty. Amíg a Papi bent volt, ittam egy kávét az automatából, hááát holnap inkább viszek itthonról , mert borzalmas volt.
Anya reggel kijött a 6.50-es busszal, aztán velünk jött (Muzsika is velem volt, mert nem volt, aki vigyázzon rá) haza. Ők meglátogatták Dédikét, mi meg mentünk a kórházba Papával.
Ezzel is idegesítenek, hogy szívesen hozom-viszem Őket, mégis szinte rájuk kell erőltetnem az autózást. Papi úgy képzelte, hogy holnap már a saját kocsijával megy a "koktélparty"-ra. Na még csak az hiányozna! Hát nem azért vannak a gyerekek, hogy segítsenek, ha szükség van rá?? Nekem ez természetes!

A zoknimmal szépen haladok, már jobban rááll a kezem az 5 tűre, de még előfordul, hogy reflexből elengedem az üres tűt, ami persze a földön landol. Hiába, körkötőtűhöz vagyok szokva. Találtam egy blogot, ahol nagyon jól le van írva a munka menete, képekkel is bemutatva. Inkább eszerint kötök, mert az újságban bonyolultabbnak tűnik.

Mivel sok időm elmegy az ide-oda mászkálással, ma gyors ebédet főztem: tökpörköltöt patisszonból. Ééééés, az én Drágámnak nagyon ízlett, 2x is szedett!!!
Nagyon jó, és egyben fura is (még) így főzni, hogy kimegyek a kertbe, leszedem a saját termésemet, megpucolom, megfőzöm és megesszük.
Képet nem teszek fel, mert az állaga olyan trutyis, de az íze nagyon jó.
Így készül: sima pörköltalapra (most épp lecsósan) ráteszem a felkockázott patisszont, megfűszerezem, felöntöm vízzel (kb. félig), és addig párolom, míg puha nem lesz. Én krumplinyomóval egy kicsit össze is töröm, kenyérrel fogyasztjuk. Lehet rá tojást is ütni, úgy is finom.

Végül, hogy kép is legyen, íme Kornél, amikor félt a dörgés-villámlástól a múlt heti viharnál:

Amúgy nem jöhet be, és nem is szokott. Nem vettem észre, mikor osont az asztal alá, de nem volt szívem kiküldeni.

Zoknit Kötök!

2009-08-10T09:55:00.002+02:00

Pontosabban csak próbálkozom, még soha nem csináltam. Ahogy olvasgatom a különféle blogokat, olyan szépeket látok, hogy kedvet kaptam hozzá. Egyenlőre még csak 2cm van meg belőle, és elég nagy összpontosítást igényel, de ez most pont kapóra jön, mert szükségem van rá, hogy ne tudjak gondolkodni.

Idegileg eléggé tré vagyok, ránk jár mostanában az a bizonyos rúd! Dédike kezdi összeszedni magát, most Papával járok orvoshoz, és nagyon félek, nehogy találjanak valamit. Ma nyaki ultrahangra megyünk, pénteken CT-n voltunk, ott szerencsére nem találtak semmit.
Nem volt semmi gond, bár én már hetekkel ezelőtt figyeltem a Papát, mert nem tetszett nekem. Olyan furcsán bizonytalan volt, de ha kérdeztem, mindig azt mondta, hogy jól van. Aztán pénteken felhívott Anya, hogy nem mennék-e el értük, mert Papa nem érzi jól magát, és nem mer kocsiba ülni. Megbeszéltük, hogy megyek. Nem sokkal később megint hív Anya, hogy inkább ne menjek, mert Papika annyira nem érzi jól magát, hogy inkább nem jönnek ki, este taxival mennek a CT vizsgálatra. No, erre mondtam én, hogy nem kell taxi, majd én megyek értük, és elviszem Őket. Persze, a gyomrom már az első tel. hívás után görcsben volt, főleg amikor Anya elmesélte, hogy csütörtökön a körzeti orvosuk a saját kocsiján vitte be Őket a stroke ambulanciára, mert nem akarta a mentőt megvárni. Ott adták másnapra a CT-beutalót, és OKTÓBERRE(!) a nyaki ultrahangra az időpontot!!! Szóval, azért felhívtam az én Drágámat, hogy siessen haza, és Ő is jöjjön velem. Nos, elmentünk, ott megvolt a szokásos kavarodás (ha minden simán menne, azon már csodálkoznék!), nem volt beutalónk, csak az ambuláns lap. Mondta egy nő, hogy egy másik ajtónál el kell kérni a beutalót, addig nem mehetünk be. Elmentem a másik ajtóhoz, és vártam. Sokáig nem jött ki senki, de szerencsére közben kiderült, hogy a beutalót leadták a kérdéses helyen! Na, megvolt a vizsgálat, utána megint ahhoz az ajtóhoz kellett mennünk, ahonnan nem jött ki senki. Szerencsére nem sokat kellett várni, amikor kijött a doki, és közölte, hogy nincsen semmi baj!? És majd októberben menjünk vissza a nyaki uh-ra. Erre Papa megkérdezte, hogy ÉS ADDIG MI LESZ??? Merthogy az a baja, hogy nem tud közlekedni! Rátör egy ilyen nyomásérzés a feje jobb oldalán, és kimegy az erő a lábából és a kezéből, a feje pedig jobbra húzza. Le kell ülnie, amíg elmúlik. Mert csak hullámokban fordul elő. Természetesen, amikor a körzeti doki bevitte és megvizsgálták, minden eredménye jó volt! Szóval ezt elmondta a dokinak, aki lazán közölte, hogy akkor menjünk vissza hétfőn délben, és megcsinálja az uh-t! Azt, amit CSAK októberre tudtak előjegyezni! Mondjuk a doki úgy nézett ki, mint aki részeg, bár alkoholszagot nem éreztem. Lehet, hogy be volt lőve, mert furán beszélt, meg vidámkodott. Hát itt tartunk most. Nemsokára megyek Papiért. Közben próbáltam tájékozódni, hogy mi lehet ez, utánanéztem a stroke-nak, és az SM-nek is (mindkettőnek hasonló tünetei vannak), de nem tudom. Ez a nyaki uh fontos lehet, mert vérrögtől is előfordulhat ilyen, és Papának már volt egyszer, akkor is perceken múlt az élete.

Így alszunk mi

2009-08-09T22:41:00.000+02:00

Stóla minta

2009-08-09T21:50:00.006+02:00

Megkötöttem Ahama stólájának a mintáját. Tényleg nagyon kell figyelni, de nekem jól jött, mert figyelemelterelésre kellett.

Természetesen a képszerkesztésem még hagy némi kívánnivalót maga után. Itt egy összehasonlító fotó:
Természetesen az Ahamáé sokkal szebb. Én csak kipróbáltam, hogy meg tudom-e csinálni. Az én fonalam sokkal vastagabb, meg bontott fonal, és pl. a középső mintát is csak egyszer kötöttem, így nem olyan mutatós. Viszont a "manósapka" minta így nem tetszik annyira, mint az eredetin.
A csipkeminta viszont nagyon is!
Végül, egy találós kérdés:
Ezen a mintán változtattam egy kicsit.
Vajon mit?

Összehasonlításnak itt az egész mintadarab: Jól látszik, hogy a 2. minta után belekötöttem egy lusta sort, mert a csipkemintát elrontottam és nem akartam lebontani. Tehát, a lustakötésű sor után másképp csináltam a csipkemintát. Hogyan?

Díjat kapok, díjat adok

2009-08-06T13:08:00.002+02:00

Ezt a két díjat kaptam Gabcsaptól! Nagyon szépen köszönöm! Úgy látom, a szabályok értelmében 5 főnek kell tovább adnom, legalábbis Gabcsap ennyi emberkét jelölt.
Az én díjazottaim: Márta
Banyuc
Amaranta
Cat
Mária

Kerti bemutató 2. Veteményes

2009-08-05T17:15:00.011+02:00

Karalábé

A szomszédasszony adta a palántákat, mert nála már nem fért el. Alig voltak 15 centisek, amikor elültettem. Olyan szép nagyra nőttek! Életem első karalábé termése, még soha nem próbáltam. Szintén életemben először töltött karalábét készítettem belőle.

Patisszon

Na, ezzel befürödtem rendesen, de inkább jó értelemben. Ugyanis a zacskóra az volt írva, hogy egy csomóba 4-5 magot tegyünk, és amikor kihajt, csak egyet hagyjunk meg. Nos, én elvetettem a magot, és láss csodát, mind kihajtott. Mondom Anyunak, hogy mi volt a zacsira írva, erre Ő: nem kell azt kiszedni, hagyjam, hadd nőjön. És én hagytam, elvégre Ő a "szaktekintély", biztosan tudja, mi a helyes eljárás. Nos, ez lett a végeredmény. Csináltam belőle rántott patisszont, fagyasztottam is le, és még van a bokrokon is, bár a meleg eléggé megviselte őket.

Zöldbab

Nem volt túl sok, mert viszontagságos volt a nevelkedési ideje (értsd: Korni és a rigó többször is kiásta, én meg visszadugdostam). Nem is reméltem, hogy lesz belőle valami. Ehhez képest nagyon finom főzeléket készítettem belőle.

Paradicsom

Az én Drágám vett vagy 5 félét, ez épp a fürtöske, de van normál méretű is meg egy érdekes fazon, amit én csak villanykörtének hívok. Íme:

Ez még zöld, akkor érett, a sárga színe lesz. Nagyon finom!

Sárgabarack

Ilyen gyönyörű sárgabarackok volta a fán! Már leszedtük, most a fagyasztóban várja, hogy lekvár készüljön belőle.
Ezenkívül van még szilva, körte, meggy, cseresznye, dió, mogyoró (ezt a mókus rendszeresen dézsmálja, Egyetlenem pedig csúzlival próbálja elijeszteni).

Dédike

2009-08-05T09:09:00.005+02:00

Vagyis a Nagyikám, de mióta gyerekeim vannak, többnyire Dédikeként emlegetjük. Régen írtam róla, de addig nem akartam, amíg a saját szememmel nem látom, hogy van. Tegnap voltam nála, már otthon van. Szegénykém nagyon le van fogyva, mert a kórházban szinte semmit nem evett. De szerencsére helyre billent az életkedve, mert amikor kijött a kórházból, nagyon féltettük, hogy lemondott az életről. Csak nézett maga elé, nem érdekelte semmi. Mostanra már összeszedte magát, eszik rendesen, pakolgat, kisszéken(!) állva nézelődik az ablakban, mosogatni(!) akar, szóval "visszatért"! Anyáék mindennap mennek hozzá, ott vannak több órán keresztül, de már ez is terhes a számára (azt mondta, nem kell Őt őrizni), ami határozottan jó jel.

Néhány napon belül...

2009-08-05T07:59:00.002+02:00

...már másodszor ért megaláztatás, lenézés olyan emberek részéről, akiknél az empátia alapkövetelmény kellene, hogy legyen, mivel emberekkel foglalkoznak nap mint nap. Szerintem.
Az első eset pár nappal ezelőtt történt, amikor a postára mentem, hogy felkutassam, mi lett a pénzemmel. Telefonon azt a felvilágosítást kaptam, hogy reggel próbáljam elcsípni a postásunkat, mielőtt még terepre menne. Annak rendje, módja szerint becsöngettem a kijelölt kapun, mire kijött egy emberke (úrnak nem nevezném), akinek elmondtam, mit akarok. Hát, a tekintetét nem ecsetelném, miközben lenézően közölte, hogy ez nem így működik, hogy csak úgy odamegyek és a postásomat keresem. Még szerencse, hogy azért szíveskedett szólni neki.
Valakinél olvastam (mert a kedvenc elfoglaltságom kül. blogok olvasása), hogy mindig utólag jön rá,hogy is kellett volna viselkedni az adott esetben. Na, én is pont így vagyok. Már sajnálom, hogy nem osztottam ki azt az emberkét, mert utána még én rágódtam rajta napokig, hogy miért is kezelt ilyen utolsó szemétként. Nem nézek ki csavargónak, pénz után kuncsorgónak, nem vagyok ápolatlan, rongyos öltözetű, de még ha így volna is, az sem indokolja ezt a viselkedést egy másik emberrel szemben.
A másik incidens tegnap ért a boltban. Nagyon ki volt számolva a pénzem, próbáltam úgy vásárolni, hogy mindenre jusson, ezért néztem az árakat. A pénztárnál szembesültem vele, hogy majd' 50Ft-tal többe került jelen esetben a citromlé, mint amennyi ki volt írva. Először nem akartam szóvá tenni, de aztán úgy gondoltam, mégis megemlítem a pénztárosnak a dolgot. Na, amit én kaptam úgy tekintetben, mint szóban, azt nem kívánom senkinek! A pénztáros flegmán közölte, hogy a gép írja az árakat (vonalkódos), majd megnézte a polcon a kiírást, és elkiáltotta magát, hogy szóljanak a főnöknek, mert a "vevőnek" (ez lennék én) gondjai vannak. Amikor a főnök hölgy odajött, hogy mi a probléma, a pénztáros rám nézett és gúnyosan, hangosan imigyen szólt: naaaa? mondja!!! Elmondtam a gondomat, miközben majd elsüllyedtem szégyenemben. A főnök hölgy kedvesen (de tényleg) közölte, hogy visszaadják a pénzt, ha úgy gondolom. Nem gondoltam úgy, mert nem ez volt a probléma. Amikor kifelé mentem a boltból és tisztelettudóan köszöntem, még elnézést is kért. Jobban jártam volna, ha ő ül a pénztárban, és nem az a boszorka!
Hát, ennyi a történet. Nem nagy dolog, de nagyon bánt, és felháborít, amikor így viselkednek.

Cicalimpia

2009-08-04T22:26:00.006+02:00

Ma délután ezzel szórakoztam, mert semmi nem jött be a gépemen. Jó nagy vihar volt, dörgött, villámlott. Az áram is ingadozott, úgyhogy alkalmasnak találtam az időt arra, hogy gyakoroljam egy kicsit a képszerkesztést. Milyen lett?

Kerti bemutató 1. Virágok

2009-08-04T07:53:00.015+02:00

A sziklakertem. Saját kreálmány, nincs túl nagy fantáziám az ilyenekhez, de mivel az egészet én hoztam össze, büszke vagyok rá. A baloldali kis képen lévő "jegecske " (nem ez a neve, de én így hívom), csak egy száraz kóró volt. Épp ki akartam szedni, amikor felfedeztem a tövében a mm-nyi új hajtást. Azóta már így megnőtt.

Borostyán. Anyának rengeteg van, így adott nekem is. Szépen el is ültettem, a terv az volt, hogy befussa az egész területet. Kornél nem így gondolta, úgyhogy rendszeresen kiásta, én meg visszaültettem. A végeredmény: ez az egy maradt meg, rá vár a feladat, hogy beterítse a csupasz földet. Azóta a szárazakat a Férjem kidobta, így az egyetlen megmaradt most szó szerint életveszélyben van.

Ez itt a nevelde. Az egyik oldalon a szomszédból átnyúló sövényből szúrtam le néhányat, és megmaradt, már virágzott is. A másik oldalon rózsát próbálok szaporítani, ez még kérdéses, hogy megmarad-e.

Ő egy apró, kb. 2 centis botocska volt, amikor elültettem. Most így néz ki. A nevét nem tudom, valami futó növény lehet, mert napról-napra növekszik.

Nem tudom, mi a neve ennek a pici rózsának, de nekem nagyon tetszik. Terveim szerint több bokor is lesz telepítve, egyenlőre a biztonságosabb cserépben gyarapodik.

A hibim. Azért vagyok büszke rá, mert Anyóca mindig azt mondja, az övé nem virágzik ilyen szépen. Még szeretnék lilát is, Anya most szaporítja nekem.

Ő a miniatűr változat. Én ültettem, és elég veszélyes helyen van, mert a kutyák kergetőzés közben nem nagyon ügyelnek a virágaimra. És ennek ellenére megmaradt, bár még nem virágzik, de tartja magát hősiesen.

A muskátlim. Anyósomtól kaptam, a pincében telelt. Amikor kiültettem, csak két száraz kóró volt, nem hittem, hogy megmarad.

A miniatűr rózsán újabb bimbó növekedett, azóta már elvirágzott.

Hajnalkák,
itt még csak a színesek virágoztak, azóta már a világoskék is kinyílt.

Túlélők csokorba szedve

Találós kérdés: mi lehet ez?

Pihi

2009-08-03T14:32:00.003+02:00

Elkészültek a bugyorkák!

Most elfogyasztom jól megérdemelt ebédemet, és utána blogolni fogok. Bepótolom az elmaradottakat.

Családi horror

2009-08-02T12:54:00.002+02:00

Hihetetlen, ami egy családban megtörténhet! Kötöm ugye a bugyorkákat Eszter szappanjaihoz. Egyébként most is, csak szünetet tartok, mert már fájnak a kezeim. Nekem ez nem csak kedvtelés, hanem munka, amivel kiegészítem szűkös jövedelmemet, ami megy egyenesen a bankba (értsd: jelzálog törlesztés). Nos, alig vártam, hogy az első honoráriumom megérkezzen, mert a bank ugye fenyegetőzik rendszeresen. Várok, várok, de a pénz csak nem jön. Írtam Eszternek, hogy nem kaptam meg a pénzt. Erre Ő elküldte a bizonylatot, hogy Ő feladta, de tévedésből az én címemre. Ugyanis én az Anyuék címére kértem, előrelátóan. No, telefon Nagyfiúnak (aki ingyen birtokolja a lakásunkat, ugyanis nem hajlandó fizetni semmit), érkezett-e pénz a nevemre. Válasz: nem. Telefon a postára, iktatószám egyeztetése. Válasz: ki lett kézbesítve a PÉNZ, és nem az értesítő! Telefon Nagyfiúnak, hol a pénz? Válasz: oda nem küldtek semmilyen pénzt. Másnap reggel a postásunk elcsípése, emlékezett rá, hogy odaadta a pénzemet. Közben Nagyfiú telefonált Kisfiúnak, hogy megtalálta a papírt a pénzről. Pénz viszont NINCS! Következő nap telefonál reggel Nagyfiú Apucinak, hogy megvan a pénz. Apuci örömében telefonál nekem, hogy munka után megy Nagyfiúhoz és hozza a pénzemet. Örülök! Délután Apuci hazajön, és közli, hogy CSAK a rózsaszín fecni van meg, a pénzt Nagyfiú elköltötte (értsd: elitta), csak nem akarta idegesíteni, ezért mondta a telefonba, hogy megvan! Hát itt tartunk most. Állítólag holnap megkapom a pénzemet, de én már csak akkor hiszem el, ha a kezemben lesz! Most pedig megyek vissza bugyorkázni, mert a bank még mindig fenyegetőzik. Egyébként még van több ilyen horror történetem, ez egy ilyen család!

Duett

2009-08-01T20:35:00.012+02:00

Végre...

2009-07-28T19:57:00.002+02:00

...már egy kissé nyugodtabb vagyok. Nagyikámat ma délelőtt megműtötték, pacemakert kapott. Végül is az volt a baja, hogy nagyon lelassult a szíve, ezért lett rosszul. Most beültettek neki egy szerkentyűt, ami szabályozni fogja a szívműködését. Tegnap az orvos azt mondta, hogy ha jól sikerül a műtét, akkor rögtön a betegszobába kerül, ha komplikáció lép fel, akkor az intenzívre. Nos, betegszobában van, tehát sikeres volt az operáció. Amúgy nem altatták, a doki szerint ez egy egyszerű beavatkozás. Valamiért azt hittem, hogy ez egy komoly műtét. Holnap már megpróbál egy kicsit sétálni. Remélem, hamarosan hazajöhet. Egyébként, az én Nagyikám egy csúcs! Mindenki a csodájára jár, hogy 96 évesen milyen jól tartja magát. Csak úgy mellékesen 80 éves elmúlt, amikor megműtötték a szemét, azóta szemüveg nélkül olvas. Mert nagyon szeret olvasni, szinte falja a könyveket. Régebben kötött is, meg horgolt, de ma már nem, maradt az olvasás. És azért vagyok a kedvenc unokája, mert gyerekkoromban sokat éjszakázott velem, nem voltam éppen minta gyerek.

Ez történt...

2009-07-25T12:08:00.003+02:00

...a közelmúltban. Hát, először is meghúztam a kocsit hátulját. Nem nagyon, de az én Drágám ettől is kiborult, mondta is, hogy milyen béna vagyok, meg hogy eladja a kocsit, járjak busszal. Persze egy idő után lehiggadt, a kocsinak pedig csak horzsolásos sérülései lettek. Pechemre, a tulaj bent ült a kocsiban, de nagyon rendes volt, kultúráltan megbeszéltük, kitöltöttük a papírokat, és mindenki ment az útjára. Később felhívott, hogy találkoznunk kéne, mert azt nem írtuk rá a papírra, hogy elismerem, hogy én voltam a hibás. Na, megbeszéltük, hogy hol találkozunk, erre a férjem kisebbik fia nekem áll, hogy hova megyek, kivel találkozom, miért, stb. Tisztára, mint egy féltékeny férj!
Szépen leállítottam, hogy nem neki tartozom számadással. Azt azonban nem értem, azóta se, hogy minek parkol valaki a cora parkolójában, ha nem akar bemenni az áruházba. Azt hittem, hogy a családja bent vásárol, ő meg vár addig. De nem, az incidens után elhajtott, én meg mentem a corába intézni a dolgomat. Persze, valóban én voltam a béna, mert túl kis ívben fordultam a parkolóba, de szerencsére csak lépésben mentem. És én is nagyon haragudtam magamra, mert eddig nem volt komolyabb balesetem, mondjuk ez sem komoly. 24 éve vezetek, eddig két balesetem volt, de az is koccanásos.

Más.
A portánktól nem messze, pont az Anyuékkal szomszédos telken lakik egy idős bácsi, van 3 kutyája, meg egy kiscicája. Már több mint egy hete eltűnt, nem tudni róla semmit. A fia is is lakik, de másik utcában, de nem hallottam, hogy kereste volna. Nos, ennek a bácsinak a kutyái elpusztultak. Vagy megmérgezték, vagy éhen haltak, nem tudom. Bár, Anyuék adtak nekik enni, de lehet, hogy az kevés volt. Az egyik kutya bent van a portán, bűzlik, legyek zsongják körül, a másik kint van egy bokor alatt. Tegnap felhívtam a mályi önkormányzatot - oda tartozunk -, hogy szállítsák már el, mert ebben a melegben nagy a fertőzésveszély, meg amúgy is, rossz ilyet látni. A válasz meglepő volt: ma (péntek dél körül) már nem tudnak semmit tenni, mindenki hazament, mert csak délig dolgoznak, hétfőn telefonáljak újra, és akkor elszállítják. DE! Amelyik kutya a portán belül van (kb. 1 hete halott), azzal nem tudnak mit kezdeni, mert nincs joguk magánterületre bemenni. Most akkor mi van?! Ott fog szétoszlani? A legyek meg vígan röpködnek a hulláról a kajára? "Érdekes" jogszabályok vannak! Ma reggel a bácsi fia bement a portára megnézni, elhányta magát, és azt mondta, ő nem tudja elásni, mert rosszul van tőle. Vajon mi lehetne a következő lépés?

Érdekes!?

2009-07-24T21:01:00.003+02:00

Ők a keresztfiaim, a húgom gyermekei. Reggel érkeztek, nyaralni jöttek Anyócáékhoz, . Mivel Anyuék még nem voltak kinn a telken, így bejöttek hozzám addig. Néztük a tv-t, épp a "Tüskevár" egyik része ment. Elgondolkodtam, milyen régen készült, fekete-fehér, mégis ez még ma is FILM. Nem fog az idő rajta, feledhetetlen. Utána a "Szomszédok" aktuális része következett, és megütötte a fülemet egy mondat: a foci csak addig jó játék, amíg nem arról szól, hogy a szurkolók egymásnak esnek! És ez a sorozat 1992-ben készült! 17 éve! Változott a helyzet? NEM!
Ma is pont ez a helyzet! Most hallottam a híradóban egy újabb ilyen incidensről. Nem vagyok sportrajongó, nem is nézek meccseket, de a híreket akkor is hallom, és ez elkeserítő. Miért nem lehet békében élni, és elfogadni a másik hozzáállását??!!

Jobb hír

2009-07-24T17:35:00.003+02:00

Visszajött Anyóca a kórházból. Hálistennek, már jobban van a Nagymamám, bár még az intenzíven van megfigyelésen. Kivizsgálják (orvoshoz nem nagyon járt eddig, csak a gyógyszereket íratja fel Anyuékkal), meg infúziót kap. A legvalószínűbb, hogy közel állt a kiszáradáshoz, ez okozta a rosszullétet. Azért egy fokkal már jobban érzem magam. Nagyon szeretem, és én vagyok a kedvenc unokája, olyan jó lenne, ha rendbejönne.

Rossz hír

2009-07-24T14:15:00.003+02:00

Napok óta írni akarok, de mindig elhúztam az időt a blogok olvasásával. Most is csak azért írok, mert addig sem gondolkodom. A 96 éves Nagyikámat kórházba kellett vinni. Én hívtam ki a mentőt, mert nagyon rosszul nézett ki, és fájtatta a szívét. A mentősök nagyon rendesek voltak, de én nagyon aggódom. Most várom a híreket Anyától, mert Ő kísérte be a kórházba. Csak kattog az agyam, hogy most mi lesz, egyik cigit szívom a másik után, és nem tudom, mit tehetnék.

Elkészült

2009-07-19T21:16:00.008+02:00

Mindkét süteményt megcsináltam.
Íme a pogácsám.
Szeretem rajta a köménymagot,
a tetején pedig az a bogyó, sajt.
Azért így, mert puha a sajt, és
beleragad a reszelőbe.
Gondoltam, így egyszerűbb,
de azt hittem, elolvad.

Ez pedig a bukta. Bár nyugodtan
nevezhetném falatkának is, olyan kicsi lett.
Majd legközelebb jobban sikerül.
Mindig tanul az ember.
De! MEGKELT a tésztám!

Úgyhogy most nagyon örülök, és ezen felbuzdulva lefotóztam az ebédre készített kreációmat.

A csirkecombot befűszereztem mindennel, ami itthon volt (só, bors, paprika, ételízesítő), beraktam a tepsibe, ezután egy hirtelen elhatározásból tettem még rá mustárt és fokhagymakrémet, rászórtam a krumplit és a lilahagymát, lefóliáztam, és zutty a sütőbe. Egy óra múlva levettem a fóliát, és még vagy fél óráig sütöttem. Nagyon fini lett. Mondjuk a krumpli kicsit hóka lett, mert kicsi a tepsi, és nem tudtam locsolgatni. Ez már csak a maradék, mert gyorsan fogy. Újabban szeretek úgy főzni, sütni, hogy csak irányadónak használom a receptet, és önhatalmúlag teszek még bele ezt-azt.
Ezek pedig a már elkészült
bugyorkák.

Amíg ezeket leírtam, Muzsika vacsorázott: vajaskenyeret, rajta felvágott, sajt, mellé uborka, paradicsom, utána pogácsa, bukta, azután barack. Csoda, hogy kissé kövérke??

Ilyen az én formám

2009-07-19T16:55:00.003+02:00

Két napja hót ideg vagyok, és amikor megtalálom a levezetési formát, megint csak idegbajt kapok!
Mivel hálistennek kidőlt az ember, a haverok meg hazatántorogtak, nekiálltam pogácsát sütni. Ezzel jól elszórakozom, meg le is nyugtat, erre KIFOGYOTT a gázpalack! Úgyhogy most vár a pogácsám, hogy felkeljen az emberem, és kicserélje a palackot. Pedig még lekváros buktát is akarok sütni, ami elég merész vállalkozás részemről, mert nekem valahogy az élesztős tészta sosem kel meg. De azért is megsütöm. Legfeljebb lapos bukta lesz, majd beszámolok.
Egyetlen jó oldala van az idegbajomnak, hogy szélsebesen készülnek a szappanbugyorkák!

Ez + az

2009-07-15T14:12:00.007+02:00

Először a jó hír: a bugyorkáim tetszettek Eszternek, kivéve a lustakötésest (sajna kép nincs róla). 5-ös tűvel kötöttem, és nekem nagyon tetszett, mert szerintem ez hasonlított a legjobban egy mosdókesztyűs-szappantartós dologra. Így viszont ( a megrendelő szíve-joga eldönteni, hogy milyet akar) maradnak a mintásak. Ez meg azért jó, mert kipróbálhatok különféle mintákat, és még élvezem is.
Eddig a jó hírek. Pontosabban jó hír. Rossz, az több is van.
Úgy néz ki, a férjem nagyobbik fia válik. Már írtam, hogy milyen dolgai vannak,most annyira elvetette a sulykot, hogy a feleségének elege lett belőle. Feljelentette a rendőrségen, és hazaköltözött a szüleihez. A gyerekekkel együtt. A kisebbik fiú tegnap megjárta a szemészetet, mert valami fémforgács ment a szemébe, azt vették ki. Mondjuk ez belekerült az egész napjába, délelőtt én vittem el két helyre, ahonnan lazán elküldték, mondván, sorszám nélkül nem lehet. Délután a barátnőjével elmentek az ügyeletre, onnan is küldözgették, majd a HARMADIK helyen végre kiszedték. Magánvéleményem: ezek szerint nem a beteg, jelen esetben a szeme világa a fontos, hanem a pontos menetrend betartása. Hogy közben esetleg végérvényesen sérül a szeme? Kit érdekel!
Most más nem jut eszembe, pedig történtek még dolgok.
Helyette itt van három virágos kép:
Nem túl jó kép, de ma fedeztem fel, muszáj volt lefotóznom.
Alig 20 centi és virágzik! Ráadásul ez elöl van a kertben, ahol a kutyák folyton rohangálnak, így csak az igazán életrevaló növények maradnak meg.

Ez a harangvirág pedig azért lett megörökítve,
mert a múltkori eső hatására teljesen lefeküdt a földre,
azt hittem elpusztul, erre ennyi virág van rajta. Ja, és ez is elöl van.

Ez biztonságban van, cserépben. Anyócától kaptam, neki már virágzik, remélem az enyém is hamarosan fog. A nevét elfelejtettem.

Nyűgös vagyok

2009-07-12T21:15:00.003+02:00

Ma csak szenvedek egész nap. Nagyon fáj a derekam, a tegnapi kutyafésülés utóhatásaként. Sajnos Beki utálja a szépítkezést, harcolni kell vele, kapkodja a lábát, néha még morog is. De ha már uszkárnak született, akkor muszáj rendesen kinéznie. Hát a több órás fésülgetésnek most szó szerint nyögés lett a vége. Bár az én Drágám kétszer is bekente krémmel, egy ideig jó is volt, legalább ki tudtam egyenesedni. Amúgy meg úgy járkálok, mint aki be akar sz... Ettől a természetellenes testtartástól meg megfájdul a hasam is, úgyhogy egyre rosszabb.
Erről eszembe jutott egy régebbi történet, amikor ráesett az akvárium a lábamra, pontosabban a lábujjamra. Nem tudtam, hogy eltört-e, így elmentem a sebészetre, ahol az első kérdés az volt, hogy mi történt. Mikor elmondtam, az egész rendelő rajtam röhögött, ill. azon, hogy milyen balesetem volt. Na, akkor is így jártam, hogy sarkon közlekedtem, kímélvén a lábujjamat, később pedig már a sarkam jobban fájt, mint a lábujjam. Remélem, holnapra jobb lesz, mert be kell mennem a városba a telefonomért, ami vadiúj, mégis szervízbe van. Meg Muzsikáért is el kell mennem, mert Nagyinál nyaralt a hétvégén.

Eggyel kevesebb

2009-07-11T13:17:00.006+02:00

Mármint lehetséges állás. Tegnap kaptam meg az egyik pályázatomra a nemleges választ. Azzal indokolták, hogy sikerült helyi lakossal betölteniük. Ez persze érthető, csak engem kissé lelomboz. De pozitívum, hogy legalább válaszra méltattak. Már elég jól kiismerem magam álláskeresés terén, és az a szomorú tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben nem is válaszolnak a jelentkezésemre.
Már nagyon mennék dolgozni, idestova 7 éve itthon vagyok. Bár nem tudom, hogy oldanánk meg Muzsika elhozását a napköziből, ha esetleg az én Drágámnak valami dolga akad, és nem tud érte menni. Az sem mellékes, hogy hiányzik az emberi társaság. Nem járok szinte sehova, folyton csak itthon vagyok. Nem mintha nem érezném jól magam itthon, nagyon jól elvagyok, de anyagilag sem mellékes, hogy hány kereső van a családban.
Valaha óvónőként dolgoztam, azóta is hiányzik a gyerekközösség, de sajnos nem kellettem, mert csak középfokú képesítésem volt. Ha újra kezdhetném, biztos, hogy tovább tanulnék főiskolán vagy egyetemen. Most is lenne hozzá kedvem, de olyan összegekbe kerül, hogy azt nem tudom kifizetni. Egy éve elvégeztem egy felsőfokú jelnyelvi tolmács tanfolyamot, az nagyon jó volt. El is határoztam, hogy nem hagyom abba a tanulást, de a piszkos anyagiak miatt nem tudtam folytatni. Nagyon érdekel minden, ami gyerekekkel kapcsolatos (gyógypedagógia, logopédia, csecsemőgondozás), ezenkívül az idegennyelvek (főleg az angol, olasz, spanyol), de legjobban a grafológia. Ha lesz állásom, abba bele is vágok, mert találtam egy olyat, ami teljesen az interneten keresztül zajlik, csak a vizsgákra kell a helyszínre utazni.
Persze ez a munkahely dolog kétesélyes, mert amikor összekerültem az én Drágámmal, és elmentem dolgozni egy szállodába, azért voltak viták. Nem a megszokott munkarendben dolgoztam (8-4-ig), hanem 2 nap 6-tól este 10-ig, utána 2 nap szabad. Nem volt hétvége, meg ünnepnap sem. De én szerettem.
Szóval, az én képesítésemmel csak dajkának mehetek óvodába dolgozni, de nekem az is jó lenne. Még be van adva egy másik pályázatom is, de azt csak augusztusban fogják elbírálni. Úgyhogy még reménykedem.

Válaszok Helen kérdéseire:

Általában hol szoktál kötni/horgolni? Van kedvenc helyed? Miért épp ott?

Nos, ez az én kuckóm, pontosabban sarkom. Itt gépezek, és mivel olyan helyen lakunk, ahol nagyon lassú az internet, közben kötögetek is. Minden egy helyen van, a földön látható fonalcsomag épp arra vár, hogy elrakjam, a kötős kosaram a szék alatt van, abban van az aktuális kötésem. A másik széken vannak az újságok, kötős és egyéb vegyesen. Hogy miért éppen itt? Azért, mert itt nem zavarok senkit, az asztal másik felén lehet enni, a konyhában járkálni, nem kell kerülgetni, ráadásul átlátom az egész házat, még az udvarra is kilátok.

Volt, hogy egészen egyedi helyszínt/napszakot választottál az alkotáshoz?
Egyedi helyszínt nem nagyon tudok mondani, esetleg azt, amikor a lányom még kicsi volt, és zeneóvodába hordtam, akkor ott kötöttem, amíg vártam rá. Az időpont az már inkább megvan, mert a kutyám (a szobakutya) néha megbolondul, és felkölt hajnali 3-kor, hogy ki akar menni. Ilyenkor rágyújtok egy cigire, amíg ő kint van, és a kezem automatikusan nyúl a kötés után. A másik lehetőség a számítógép bekapcsolása lenne, de ugyebár hajnalban nem illik a családot felkölteni. Viszont, ha olyan kedvem van, akkor a reggeli első kávémat is megiszom ilyenkor. Utána természetesen szépen visszamegyek aludni. Most jutott eszembe, mikor terhesen a fiammal kórházban voltam 1 hónapig, na akkor szinte állandóan kötöttem. De ez sem extrém hely.

Szoktál kézimunka közben mást is csinálni? Vagy ha alkotsz, akkor csakis arra koncentrálsz?

Régen tv-nézés közben is folyton kötöttem, ma már nem nézek tv-t, csak este, amikor lefekszem aludni. Gépezni szoktam közben, a fentebb leírt okból kifolyólag. És még beszélgetni is tudok közben. Persze, ha valami bonyolult mintát készítek, akkor csak a nyugisabb időben kötök, amikor tudok figyelni.

Nem tudom, miért ír félkövérrel, pedig nem nyúltam semmihez.

Képekben

2009-07-10T10:22:00.005+02:00

Bugyorka-invázió

Ez a készülő felsőm, de most elbizonytalanodtam, nem lesz e túl vastag egy vállpántos vagy pánt nélküli felsőnek. Pedig nagyon tetszik a mintája, és a formája is.

Ő Muzsika. Én így hívom. Egyébként a nevelt lányom, értelmi fogyatékos, de nagyon aranyos. És imádja a macskát, együtt hintáznak. A becsületes neve Angelika, de a családban mindenki Zsuzsinak hívja. Hogy miért? Eddig még nem sikerült kiderítenem.

Ő meg a mi házőrzőnk, Korni

Újabb bugyorka

2009-07-07T20:35:00.003+02:00

Íme, amikor nagyon gyorsan csinálok valamit. Lehetett volna egy kicsit nagyobb, és a fotó sem az igazi, mert a minta alig látszik.

Talán ezen jobban kivehető. Mire rájöttem, hogy valami sötétet kellene beletenni, addigra a fotómasina felmondta a szolgálatot.

Bugyorka és társai

2009-07-05T19:32:00.012+02:00

Nem hagyott nyugodni Eszter felhívása, miszerint bugyorkészítőket keres a szappanjai számára. Muszáj volt egyet készítenem:

És amikor elolvastam a blogját, szinte kedvet kaptam a szappanjai kipróbálásához. Érdemes megnézni!

Tegnap kipróbáltam a hintaágyat, ennek folyományaként rögtön meg is szállt az ihlet, így ma elkészítettem a szivacsnak a huzatot.

Nem tudom, látszik-e, ez egy paplanhuzat, de a célnak tökéletesen megfelel. Szegény ember azt használja, amilye van. Persze a családfő rögtön ki is próbálta:

A zöld pulcsimmal is haladok, pechemre megint olyan mintát választottam, ami hibásan van megadva, most "csak" két ráhajtást felejtettek le az egyik sorban. Szerencsére még időben felfedeztem, így nem kellett visszabontanom. Nagyon bosszantó tud lenni, amikor hibásan adják meg a mintát - nem először járok így -, és persze magadat okolod, hogy milyen béna vagy, mert nem tudod megcsinálni. Amikor meg kiderül, hogy nem is te vagy a hibás, akkor meg azért bosszankodol!

Nagyon szeretem ezt a pulcsit, ugyanabból a fonalból van, mint a fenti butyorka.

A mintáját is jó volt kötni, mert
eléggé változatos és mutatós is.

Végül, Cica mai alvás-technikája így nézett ki:

Ez a méreg...

2009-07-04T20:44:00.012+02:00

Mint tegnap említettem, belekezdtem az új felsőmbe. Kínlódtam, kínlódtam a mintával, nagyon figyeltem, számoltam a szemeket, mégsem akart összejönni. Olyan össze-vissza volt a kinézete, semmi ismétlődés, ritmus. Aztán megnéztem a képet, és rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem hasonlít az enyém a képen lévőhöz. Végül kiderült, hogy nem én vagyok a hunyó, hanem rosszul van megadva a leírás! Így kössön az ember minta alapján. De megoldottam! Néztem a képet, meg a rajzot is, és a kettő kombinálásával juszt is megkötöttem a mintát! A baj csak az, hogy most már nem is tetszik annyira, mint elsőre, úgyhogy a sorsa megpecsételődött. Viszont a nagy kötögetés közben kitaláltam, hogy milyen felsőt szeretnék. Egy "A" vonalú vállpántos topot képzeltem el, mell alatt csipkemintával, felette sima kötéssel, és a csipkeminta felső vonalán zsinórral. Most a képek közül a krémszínű mintáját próbálom ki. Ezt:

Mivel a cím szerint ez a bejegyzés a mérgelődésről szól, íme tegnapi nézeteltérésünk tárgya:

Az én Drágám és a fia csinálták saját kezűleg, a fa kivágásától kezdve, csak a vaskeret volt készen, de igen ramaty állapotban. Vitánk tárgya pedig a hintát tartó lánc volt. Mert, ha anyagi gondjaink vannak, akkor szerintem ráértünk volna megvenni később. De ugye az igazi művész már csak ilyen, csak akkor nyugszik meg, ha a munkája rendesen be van fejezve. Most a rákerülő szivacson vitatkozunk (persze, nem komolyan), mert nem érti meg, hogy vezényszóra nem lehet varrni, ahhoz ihlet kell, no meg munkakedv is.
Ráadásként a fűnyírónk is elromlott, amire persze nagy szükség van egy ilyen házban,így ő is felkerült a vásárlólistára:(bocsi, a zuhanyt nem vettem észre a fotózáskor)
Ki is próbáltuk nyomban, nekiálltunk füvet nyírni. Szuper kis gép, nagyon jól nyír, egy baja van, pont a lábunkra "köpi" a füvet, úgyhogy térdig beborított mindkettőnket.

És végül: még mondja valaki, hogy nincs kutya-macska barátság!

2009-07-03T22:41:00.006+02:00

Belekezdtem az új felsőmbe, de még semmi nincs eldöntve. Egyenlőre még csak megnézem, milyen lesz a minta. Ezek a lehetséges változatok:

A jobb felsőt kezdtem el, de eléggé nehéz, mert nemcsak a színén kell a mintát kötni, hanem a visszáján is. De ha jól mutat, akkor megcsinálom, ha belegebedek is! Ha meg nem, még mindig van három variáció.
Ma jól felbosszantottam magam, amivel nem szeretnék senkit untatni, ezért mérgemben sütöttem egy adag pogácsát.

Mire elkészült, elszállt a mérgem is. Azért nem teljesen, de lényegesen jobban éreztem magam. Természetesen a probléma anyagi eredetű.

Díjat kaptam!!!

2009-07-03T15:25:00.003+02:00

Ezt a díjat kaptam Cat-tól. Köszönöm szépen!

A szabályok a következők:
- Tedd ki a díjat a blogodba!
- Linkeld be azt, akitől kaptad!
- Nevezz meg legalább 7 blogot!
- Hagyj üzenetet a díjazottaknak!

Az én díjazottaim: Gabella, mert az övé volt az első kötős blog, amit találtam;
Anice, mert ő volt az első olvasóm;
Zsupszi, mert ő volt az első látogatóm a honlapomon;
Elina, mert nála találtam a papírfonást, ami nagyon tetszik;
Gabcsap, mert csodálom, hogy miket képes kötéssel alkotni;
Anyahajó, mert nagyon tetszik, ahogy ír, élvezet olvasni;
Kormica, mert hasonló az érdeklődési körünk (kötés, kert).

Nyári melegben

2009-07-03T14:43:00.003+02:00

Cica hűsöl a kutyaházban

A zöld pulcsi története

2009-07-02T20:52:00.006+02:00

Hurrá! Befejeztem a zöld pulcsit. A modell a kismenyem, de nem engedte, hogy a feje is benne legyen. A szálak még nincsenek eldolgozva, azért lógnak.
Az eredeti kardigánhoz képest nekem feljebb került a megkötő, mivel maga a pulcsi is rövidebb lett. Közben persze találtam még fonalat, úgyhogy nyugodtan köthettem volna az eredeti hosszúságúra. Így most keresek valami jó kis mintát, és készítek hozzá egy ujjatlan felsőt is.
Ennek a fonalnak már egész történelme van. Ez a pulcsi már a negyedik a sorban. Legalábbis ennyire emlékszem, de lehet, hogy több is volt.
Volt már belőle ilyen: Meg ilyen:

Ebből meg már csak az egyik ujja van meg:

Ezt a pulcsit egyébként úgy kötöttem, hogy egy katalógusból kinéztem, és lekoppintottam a mintáját. Régebben mindig kaptam az OTTO katalógust, és abban találtam. Megtetszett, így kerestem hasonló mintát, a szabását meg lekoppintottam a katalógusból. A pulcsi eleje-háta is ilyen volt, lent csipke, a mellrésze meg patent-féle. A másik, ami a képen narancsszínű, azt meg teljesen készre megkötöttem, utána meg lebontottam, mert nem tetszett.

Gyarapodnak

2009-07-01T20:43:00.016+02:00

Mármint a rendszeres olvasóim. Nagyon örülök, és köszönöm nekik, hogy olvasnak. Ráadásul már megint elhanyagoltam a blogot, de meg tudom magyarázni! Előtte azonban teszek ide pár képet.

Ez az előző bejegyzésben bemutatott kardigánom eredeti képe a Fürge Ujjakból. Amikor lefotóztam, akkor láttam, hogy még a színét is ez mutatja a legjobban.

Ez a kardigán a másik büszkeségem. Nem azért, mert olyan bonyolult lenne a mintája, hanem, mert különösen értékes számomra. Az eredeti szintén egy kardigán volt, amit Anyukámtól kaptam (Ő is nagy kötős volt régebben), és rengeteget hordtam. A sok mosástól teljesen kibolyhosodott, és muszáj volt újrakötni. A színét imádom, azt hiszem erre mondják, hogy gyöngyszürke szín, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre nagyon szép szín. Amikor megláttam a kötős újságban ezt a kardigánt, úgy gondoltam, ezt kell megcsinálnom a szürke fonalból. Azért hasonlít, nem?

A mintája is különleges, nem túldíszített, de nagyon mutatós. Az eredeti modellen nincs gomb, de nekem így jobban tetszik, mivel övvel nem tudom elképzelni.

Ez a mintája

Ez pedig egy bontásra ítélt együttes. Nem először fordul elő, hogy menet közben nagyon tetszik, amit készítek, de amikor már teljesen kész, mégsem érzem a magaménak. Ilyenkor lebontom, és mást kötök belőle. Még nem tudom mi lesz belőle, majd meglátjuk.

Ilyen a mintája a kardigánnak.
Az ujjatlan felső csak 2 sima, 2 fordítottal készült, abban a fogyasztás és a nyakmegoldás különleges. Sajnos, így vállfán nem látszik, de a hétvégén "megvilágosodtam", és a nagy melegben (kint nem lehet csinálni semmit, a lakásban még elviselhető a meleg) előszedtem a kötős újságaimat, és lefotóztam az eddig elkészített munkáim eredetijét.
Ilyen felvéve.

Bocsi a képek összevisszaságáért, de még nem igazán megy nekem az elrendezés. Majd megtanulom!

Jó és rossz dolgok

2009-06-27T21:11:00.011+02:00

Sajnos, ma nagyon szomorú hírt kaptam. Meghalt Korkos Jenő Tanár Úr. A középiskolában 30-34 évvel ezelőtt Ő tanította a rajzot. Nagyon szerette mindenki, egyszerre volt bohém művészlélek és remek tanár.

...............................................................................................................................................................................

Ezt a sütit tegnap este sütöttem, majd 60 dkg dió van benne.
Mostanra kb. 6 db van belőle.
Ezek szerint jó lett.

................................................................................................................................................................

A kötésről
Helen kérdésére válaszolnék: - a fonalakat és a kötőtüket egy fonott kosárban tartom, már ami használatban van. A többi tű egy reklámszatyorban, a fonalak,
ill. a bontani valók bezsákolva a pincében pihennek.
- egyszerre többnyire egy dolgot készítek, de ha bonyolult, olyan
"odafigyelős" mintát kötök, akkor előfordul, hogy belekezdek
egy nyugisabba is, amit lehet kötni akkor is, ha csak egy cigire
ülök le.

Akár az eddigi főművemnek is nevezhetném ezt a kardigánt. Nagyon tetszik a színe, a mintája, az egész úgy, ahogy van. A fonal is különleges, Olaszországból származik.

A minta.

Hátulról így néz ki.

Ez pedig a hozzávaló rövidujjú pulcsi.
A váll megoldás saját találmány.

Ez pedig a mintája.

A fotók nem adják vissza jól az eredeti színt(pocsék fotós vagyok), talán a kardigán mintájának a képén hasonlít a legjobban a valósághoz.

Én kis kertet...

2009-06-26T19:56:00.011+02:00

Bár már több mint egy éve lakunk az új házunkban, de tavaly nem csináltunk veteményes kertet. Virágosat igen, de az meg tönkrement, mert Kornél mindent lerágott vagy kiásott, ami egy kicsit is fejlődésnek indult. Így lemondtam róla, gondoltam, majd ha el lesz kerítve, akkor megcsinálom.

Ő a romboló, ilyen képet vág, ha rossz fát tesz a tűzre.

Aztán ősszel (vagy inkább már télen) felástam egy részt az udvaron, és abból lett a miniatűr veteményesünk. Ja, időközben keresztbe le lett kerítve az udvar egyik fele, így Korni csak néha lazán átugrik a kerítésen, de a veteményt többnyire békén hagyja. Érteni nem nagyon értek a kertműveléshez - többnyire Anyukám tanácsait követem -, de szeretem csinálni. Egyszerre kikapcsol és szórakoztat is. Tehát van veteményesem, a kerítés mellé pedig virágokat ültettem. A ház előtt lévő hajdani virágoskert még mindig nincs elkerítve, csak egy jelképes kerítéssel, ami még a macskának sem jelent akadályt, nemhogy egy németjuhinak! Azért itt is próbálkozom a beültetéssel, először rózsákat ültettem, gondolván, az majd megszúrja Kornit, és utána nem piszkálja. Én kis naív! Ennek a kutyának nem számít még a tüske sem! És persze pont a legszebbet, a legkedvesebbet törte ki, pont a virágzása előtt! Egyrész azért volt a legkedvesebb, mert nem tudott fejlődni Korni oroszlán méretű tappancsaitól, és egy műanyag flakonnal védelmeztem, amíg bimbós nem lett. Akkor úgy gondoltam, most már elég nagy, túléli a megpróbáltatásokat. Tévedtem! Bár szerintem csak véletlenül törte ki, de az eredmény ugyanaz. Betettem egy vázába, hátha a lakásban kinyílik, de nem sikerült. Ja, és azért a legkedvesebb, mert anno 4 színben vettünk: lila, narancssárga, sárga és fehér. A lilát ültettem az ablak alá (lila mániám van), hogy majd az ablakon kinézve azt lássam. Remélem jövőre már így lesz.
Node, visszatérve a veteményes kertecskémre, azért írok róla, mert már MÁSODSZOR főzök levest a SAJÁT zöldborsómból! Mi tagadás, büszke vagyok! Van még ültetve: hagyma, paradicsom, paprika, patisszon, zöldbab, futóbab.

Paradicsom és paprika
a hátérben a szomszéd kutya

Zöldborsó

Patisszon

Karalábé és futóbab

Hogy a kötésről is essék szó, tegnap feltúrtam a pincét, és találtam még zöld fonalat, így már elégnek kell lennie. Már majdnem kész a másik ujja is.

Még Cicáról írok, mert ő egy különleges macska. Már elmúlt egy éves, de amikor hozzánk került, elfért a markomban. Soha nem volt cicám, nem is szeretem, mindig is kutyapártinak tartottam magam. Annyira most sem vagyok oda a macskákért (a lányomnak kettő is van), de ezt az egyet imádom! Annyira édes, és olyan dolgokat csinál, egész nap el tudnám nézni. Lehet, hogy más macskatulajnak ez természetes, de nekem ő az első, alig győzöm lefotózni. Már a neve sem mindennapi: Cica. Eredetileg Frici lett volna, de arra nem hallgatott, a Cicára viszont úgy reagál, mint egy kutya a nevére. Így hát ez maradt. Meglátszik, hogy két kutyával él együtt, sok mindent elles a kutyáktól. Ha fekete lenne, akkor meg biztos, hogy Bagira lenne a neve, mert osonni, lopakodni azt nagyon tud.
Az alvási szokásairól meg egy egész albumot készítettem a w eboldalamon. Olyan pozitúrákban tud aludni...
Ezek a mai fotók:

Újra itt vagyok

2009-06-25T07:28:00.010+02:00

Jó régen nem voltam, most újra kezdem. Találtam a minap egy csomó kézimunkás blogot, azok olvasgatásával ment el mindig az idő, és mire írtam volna, már nagyon késő volt. Másrészt mostanában megint rám tört a kötőmánia, és ugyebár kötés közben nem tudok írni.
Most ezt készítem:

Sajnos a fotó nem valami jól sikerült, még így "lenyakazva" is eléggé fénylik, dehát nem vagyok valami jó fotós.
Szóval egy lebontott pulcsiból készítem és nagyon kell totózni, hogy elég legyen a fonal, mert nem tudom pótolni.
A minta nem túl bonyolult, ezért lehet vele haladni.

Ez lesz az ujja. Az egyik. A másikat most kötöm. Először persze a hátával kezdtem, de kétséges volt, elég lesz e a fonal, így inkább az ujját készítem el előbb, aztán az elejével, meg a hátával próbálok totózni.

Ez pedig a minta. Eléggé homályos, de azért olvasható.

Őszintén be kell vallanom, nagyon bénán megy még az elrendezés, de majdcsak beletanulok.
Még ideteszem a legutóbbi művemet, egy mobiltokot, melyet az új telefonomnak készítettem.

Első próbálkozásnak egész jól sikerült. A mintája is egyszerű, sima egyráhajtásos pálcák az előző sor pálcáinak törzsébe öltve. Egyszer elölről, egyszer hátulról kezdve. A hivatalos nevét nem tudom.
A gombnak kinevezett mütyürke pedig a sapkám egyik dísze volt, de oda nem hiányzik, itt pedig jól mutat.

A legfontosabbat majdnem elfelejtettem! Van egy rendszeres olvasóm: Anice! Köszönöm, hogy benéztél, várlak máskor is.

Ötletelés

2009-03-29T11:09:00.000+02:00

Én egy zseni vagyok! Állandóan azon töröm a fejem, hogy tudnám áthidalni a feszültséget a családon belül. Ugyanis nekem is van jelzáloghitelem (2mill.ft.), amit a lányommal közösen kéne fizetnem, havi 20ezer ft.-ot. Node, mint tudjuk a kislányomat nem nagyon érdekli, hogy elveszítheti a lakását, még eddig semmit nem fizetett. Itthon meg folyton azt hallgatom, hogy a férjem mondja a magáét - megjegyzem jogosan -, hogy ő nem fog mindenki helyett fizetni. Attól függetlenül, hogy igaza van, nekem rosszul esik, ha a gyerekemet szidják, ezért rágódom a lehetséges megoldásokon. Ezért is keresek munkát, mert akkor tudnám fizetni a részleteket, de egyenlőre nem sokra jutottam még. Most meg azt találtam ki, hogy a férjem ideadná a havi cigipénzemet, abból már majdnem ki tudnám fizetni a lányomra eső részt. Úgyis muszáj csökkentenem a mennyiséget, mert elég sokat szívok,ami meg kell, azt elcsípem a bolti pénzből. Hát nem zseni vagyok?! Persze a kivitelezés még hátra van. Nem könnyű ilyesmire rávenni a férjemet, meg nem szeretek titkolózni se előtte. De ha tudná, hogy mire kell, akkor biztos, hogy nem menne bele.

Még mindig zajlik

2009-03-28T17:07:00.001+01:00

Tegnap este jó nagy botrány volt nálunk! A férjem magából kikelve kiabált, mit kiabált, üvöltött a telefonba! Azt hittem, menten infarktust vagy agyvérzést kap. A nagyobbik fiával veszekedett, mert tartozik egy halom pénzzel (100ezer ft), de ahelyett, hogy megadná, a fizetését inkább elszórja (játékgép, pia, stb.), nem törődve a családjával! És még neki áll feljebb, ő vádaskodik! A történet egyszerű. Amikor a mostani házunkat vettük, a bérházi lakásra jelzálogot vettünk fel. Mi kiköltöztünk ide, a nagyobbik fiú pedig a családjával megkapta a bérházi lakást, azzal a feltétellel, hogy fizeti a jelzálogot és a rezsit. Ami azt jelenti, hogy 5millió ft.+ a kamatokért kapott egy 3 szobás lakást. Nem mi erőszakoltuk rá, ő vállalta! Ezzel szemben szinte semmit nem fizet! A már említett hitelrészlet mellett a rezsi költség tartozása is több százezer ft.-ra rúg! A férjemnek már nagyon elege van a hitegetésből, hogy ekkor, meg ekkor lesz pénz (miközben tudjuk, hogy volt pénz, csak máshová ment el), és kerek-perec megmondta, hogy ha nem fizet, akkor a hónap végéig költözzenek ki, inkább kiadjuk albérletbe. Na, erre kitalálta, hogy azért kell nekik a "híd alá" menniük, mert a kisebbik fiút akarjuk beköltöztetni, Muzsikát intézetbe akarjuk adni, mi meg kettesben akarunk élni. És, hogy nekünk úgy is van pénzünk, mert eladtuk a telket, mit követelőzünk?! Megjegyzem, az sem zavarta, hogy otthon nincs mit enni, nincs pelenka, stb., akkor is eljátszotta a fizetését! Hogy honnan szedte ezeket a marhaságokat, fogalmam sincs! Nem komplett! Amúgy biztonsági őr, de minden munkahelyéről kirúgják, mert meglopja a céget és abból üzletel. Most sincs munkája, se pénze, mégsem magát hibáztatja, hanem még ő vádaskodik. Ja, és természetesen én úszítom ellene az apját! Érdekes módon, ha vitára kerül a sor, én mindig előkerülök, mint úszító, pedig igazán nem szólok bele a dolgokba.

Azért jó is történt, itthon volt a kisfiam! Itt volt egész délután, palacsintát sütöttem neki, meg beszélgettünk. Sajnos elég ritkán jön haza, nagyon szeret Pesten lakni.

Ma meg itt volt az egyik szomszéd, aki megy Németországba dolgozni, és lehet hogy a párocskám is ki tud menni. Anyagilag nagyon jó lenne, hiányzás-ügyileg már nem annyira! De hát ez van! Oda kell menni dolgozni, ahol fizetnek is!

Tehát a mérleg: jó dolog-rossz dolog:2:1

Zajlik az élet

2009-03-26T18:40:00.001+01:00

Hali! Még megvagyok, csak két napja nem jött be semmilyen oldal, vagy ha mégis, akkor csak nagyon rövid időre, aztán szó nélkül ledobott. Talán már írtam, hogy olyan helyen lakunk, ahol nagyon változó a térerő, a telefonálás is kész tortúra. Nem mindegy, hogy milyen (20-as, 30-as, vagy 70-es), mindegyik máshol működik a lakásban. Pedig sokminden történt. No, nem egészségügyileg, mert úgy hálistennek jól vagyok. Szombaton meglógtak a kutyák! Valamelyik nagyon okos nyitva felejtette a kaput. Jó tudom, a kutyát meg kell nevelni, hogy ne menjen ki a kapun, de akkor is! A kapunak zárva kell lenni! Egész délelőttre eltűntek, az egész környéket bejártuk, de nem találtuk őket. Nagyon le voltam törve, mert imádom őket! Végül délután előkerültek, maguktól haza jöttek. Beki (hivatalosan Blackey a neve), a házikutya olyan büdös volt, hogy muszáj volt megfürdetnem. Nem tudom, merre járt, de olyan istálló szaga volt. Tehát, a fürdetés. Nem nagyon szoktam fürdetni, mert rendszeresen nyíratva van (lévén uszkár), de most nem volt mese! Első kérdés, hol csináljam? A férjem azt mondta, kint az udvaron a kiskádban. De ott hideg van! Itt a lakásban csak zuhanyfülke van, ami végül is hasznosnak bizonyult, mert nem tudott kiszökni, ugyanis utálja a vizet. Szuperül megfürdettem a saját tusfürdőmmel, utána megfésültem (ezt is utálja). Szegénykém úgy reszketett, mint a nyárfalevél. Bekapcsoltam a hősugárzót, hátha fázik. Nos, nyugodtan kijelenthetem, hogy trópusi kutyám van! Az én lábam már majd' leégett, ő meg vígan ült és melegedett. Most nagyon finom, puha lett a szőre, lehet, hogy máskor is fürdünk.

Tegnap kihívtuk az állatorvost, mert Kornélnak (németjuhi és házőrző a beosztása) valami baja van, és amúgy is esedékes az oltás, a kocsiba viszont nem lehet beimádkozni. A doki azt mondta, hogy valami allergia, ezért hullott ki a szőr a nyakán. Kapott két szurit, majd két hét múlva jön megnézni. Ha már itt volt a doki bácsi (aki druszája a kutyinak), megnézettük a cicát is (neki a neve is ez:Cica). Vele minden rendben volt, csak a fülét tisztította ki. Na, az se volt semmi, mert nagyon koszos volt, és közben szegény olyan keservesen nyávogott, hogy rossz volt hallgatni. Kapott fülcseppet is. Ez a kis vizit potom 15000 ft-unkba került. No de, mindent az egészségért, mi szeretjük az állatainkat!

Ma megint rendesen felbosszantott a szomszéd banya (az, aki mindenkivel haragban van), a kerítés túloldaláról kiabált, hogy kössem meg a kutyámat,mert ugat!!! Éppen fát vágtam, de mérgemben bejöttem a házba, és idegnyugtatásként puccba vágtam a konyhát. Elkapott a takarítási láz, alig bírtam abbahagyni. Pedig nem vagyok egy rendmániás házitündér! A férjem tök cuki volt, mikor elmondtam neki a szomszéd banyát, azt mondta, ne hagyjam magam, nyugodtan szóljak neki vissza.

Ja, hétfőn sütöttem pogácsát. Már sokszor csináltam, mindig másfélét, de az én Drágám azt mondta, hogy eddig ez a legfinomabb. Nagyon jól esett a dícséret, mert nem osztogatja túl gyakran!

"Hőstett"

2009-03-20T22:15:00.002+01:00

Ma beléptem az "oroszlánbarlangba"! Az történt, hogy a corás újságban megláttam egy szuper gyúrótáblát, amit

feltétlenül meg akartam venni. Ehhez azonban be kellett mennem az áruházba, arra a részre, ahol CSAK a bejáratnál

lehet bemenni, és a pénztárnál kijönni. Már a látványától is rosszul vagyok. Nagy dilemma volt! A férjem mondta,

hogy majd ő szombaton megveszi, de féltem, hogy addigra elfogy. Úgyhogy erőt vettem magamon és a feladatot sikeresen

végrehajtottam!!! Igaz, olyan táblát nem kaptam, az eladó azt mondta, még az akció kezdetének napján elfogyott. De

találtam egy hasonlót, és azt vettem meg. És nagyon büszke voltam magamra. Utoljára kb. 2 éve voltam bent hosszabb

ideig. Az üzletsor nem okoz gondot, csak ha arra a nagy placcra kell bemennem.

Ma elküldtem e-mailben az önéletrajzomat egy álláshirdetésre, remélem sikerül megkapnom. Szuper lenne, mert csak 4

órás munka, és akkor nem lenne gond, hogy ápolási díjat is kapok.

Ma hoztak egy kocsi fát, úgyhogy holnap kedvemre baltázhatok! Imádok fát vágni!

Én gyerekem, te gyereked

2009-03-20T10:10:00.001+01:00

Nálunk ez örök vita téma. Ez az egyetlen, amin vitatkozni szoktunk. Normál esetben ez úgy működik, hogy mindenki tiszteletben tartja a másik gyermekét, gyermekeit. Nálunk ez másképp van. Nekem van 2 gyerekem, a páromnak 3. Az 5 gyerek közül van EGY, akinek mindent szabad, a többinek nem. Annak idején, majd' 10 évvel ezelőtt ez a bizonyos EGY 10 éves volt. Akkor még lehetett volna nevelni, de a férjem - számomra ismeretlen okból - nem engedte. Bármiért szóltam, vagy csak másképp ítéltem meg valamit, le lettem hurrogva, és nem tehettem semmit. PL. mivel nagyon rossz tanuló volt, pontosabban nem tanult, elhatároztam, hogy kikérdezem a leckét, hogy valóban megtanulta-e. Minimum 5x küldtem vissza, hogy tanulja meg rendesen. Ezután a férjem leállított, mondván, hogy megalázom a gyereket!!! Az élet azonban engem igazolt, mert ez volt az EGYETLEN olyan alkalom, hogy négyest kapott. Mivel utálom a veszekedést, nem forszíroztam a dolgot - ma már belátom, hogy hiba volt - a viszonyunk elmérgesedett. Ez mostanra már odáig fajult, hogy csak nagyon ritkán teszek szóvá valamit, de értelme az nincs, csak időnként kiborul a bili. No meg a sok elfojtott idegesség sem tesz jót az embernek. Csak csendben kapok gutaütést, hogy annak a gyereknek, akit kirúgtak 10.-ben, nem dolgozik, nem tanul,itthon sem csinál semmit, az apja kocsit vett, fizeti a részleteit, a kocsi javítási költségeit (érdekes módon csak az ő kocsiján kell mindig javítani valamit), a bírósági büntetését (lopásért), az internetét, stb. Most próbálja rávenni, hogy újra vizsgázzon le a "C"kategóriából (1x már megbukott), természetesen azt is fizeti. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy MIÉRT????? A másik fiú is hasonlóan "jó" gyerek, pedig neki felesége és két gyereke is van, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a TELJES fizetését a játékgépbe dobálja. Nekem egy lányom és egy fiam van. A lányomról már írtam, a fiam a fővárosban lakik, rendesen dolgozik (számítógép zseni), egy zenekarban gitározik, szóval, normális gyerek. Annak idején nagyon szerettem volna egy közös gyereket, de sajnos nem jött össze. Mostmár azt mondom, szerencsére, mert elképzelésem sincs, hogy egyeztünk volna meg a nevelésében.

Tavaszi tervek

2009-03-15T09:22:00.001+01:00

Jelentem, a pogi remekül sikerült! Részeges pogácsa a neve, mert jobbra-balra dől sülés közben. Hát nekem nem dőlt, inkább olyan a kinézete, mint a muffinnak, vagyis a teteje kiszélesedett. De azért így is jól néz ki! Mondtam is ma Anyócának, hogy ha kell, neki is szívesen sütök. Amúgy ma semmi különös nem történt, délelőtt átmentem Anyuékhoz dumcsizni Muzsikával, akart adni ültetnivalót, de mondtam, hogy amíg nincs elkerítve a veteményes, addig nem érdemes, mert a kutya kiszedi. Az Uram ma felvázolta, hogy képzeli el a kerítéseket, de kíváncsi vagyok, mikor lesz megcsinálva. Mindegy, mert én napok óta töröm a fejem, hogy tudnám valahogy megoldani, mert már javában ültetni kéne, főleg hogy már a napocska is sütöget. Sajnos még elég nagy sár van a sok esőtől, meg hótól, de remélem hamar felszárad. A kerítés mellé is ki kell találni valamit, mert a kutyák ott rohangálnak, és nem tud kiszáradni. Eddig a sóder a nyerő, a jövő héten lehet, hogy meg is csinálom. Az a baj, hogy Beki szobakutya (uszkár), és ha kimegyek, akkor ő is rohangál és tiszta sár lesz. Ha meg bezárom a házba, akkor meg bentről ugat keservesen. Úgyhogy a megoldás sürgős!
Megint sikerült az én drága páromnak bebizonyítani, hogy csapnivaló apa! Nekem azt mondja, hogy nem süthetnek szalonnát este (éjszaka) a kertben a fiacskája, meg a haverjai, erre nekik meg megengedi!!! Mostmár 3 napja mindennap itt vannak 10-11-ig, isznak, hangoskodnak, nem hagyják Muzsikát aludni! De ezt Ő nem veszi észre! Nyugodtan hortyog, gondolom a bevitt alkohol hatására!
Apropó alkohol! Mindig irtóztam a részeg emberektől, valószínűleg azért, mert gyerekkoromban megijedtem az egyik részeg munkástól az udvarban, pedig csak szeretetből az ölébe vett. És milyen az élet? A volt férjem, meg a mostani is jó viszonyban van az alkohollal, de még a gyerekeim is. Meg az Ő gyerekei is. Még a volt felesége is ivott. Muzsika meg én antik vagyunk! Jól nézek ki! Amúgy hálistennek nem durva, vagy ilyesmi, mert ha sokat iszik, akkor lefekszik aludni. Én inkább attól tartok, hogy valamilyen betegsége lesz tőle. Nagyon szeretem, sokmindent megtettem miatta, nem szeretném elveszíteni a hülye pia miatt!
Mára ennyi.

2009-03-14T19:35:00.002+01:00

Sokminden

2009-03-13T07:26:00.006+01:00

Tudom, hogy átlátszó kifogás, de mindig közbejön valami, és a végén már nem akaródzik írni, mert késő van. Már megint napokkal elmaradtam. Tehát, ami azóta történt (meg persze, eszembe jut). 6-án volt a tesóm szülinapja, fel is köszöntöttem sms-ben, és napokkal később jutott eszembe, hogy a keresztfiamról meg elfeledkeztem. Neki 1-én van a szülinapja, de ma meg névnapja van, és egyben felköszöntöm. Meg is írom most az sms-t, mert el fogom felejteni megint. Hiába, öregszem.
Meg volt. Elküldtem.
A következő, ami eszembe jut, a nőnap. Hát, csodás volt! Összevesztünk a párommal! Ez volt a nőnapi ajándékom. Pontosabban, nem összevesztünk, hanem én hallgattam, ő meg ordibált! Na, és ki miatt veszekedtünk? Hát persze, hogy a kisfia miatt. A sztori egyébként nevetséges, nem is tudom, miért borult ki rajta ennyire. Az volt, hogy a teflonos sütőben csináltam a kaját, és nem magyaráztam el a "pici fiúnak", hogy vigyázni kell a tepsi aljára. Amikor a párom bejött az udvarról, megkérdezte, hogy figyelmeztettem-e a gyereket, erre én mondtam, hogy már nem gyerek (mindjárt 20 éves lesz), és nem figyeltem, mivel vágta a húst. Erre elkezdett kiabálni, hogy én állandóan a gép előtt pöffeszkedek, és ha meg lett sértve a teflon, akkor kajástól együtt kidobja. Meg hogy milyen drága volt, és nem nekem kellett megdolgoznom érte. Ebben az a legnevetségesebb, hogy olyan szar az a tepsi, akármennyibe is került, hogy magától pattogzik fel rajta a teflonréteg. Úgyhogy nem igazán tudom, mire is volt jó ez a kirohanás, mindenesetre nagyon megbántott vele. Főleg a dolgozós résszel, mert nem azért vagyok itthon, mert nem akarok dolgozni, hanem azért, hogy neki ne okozzon gondot Muzsika elhozása a napköziből. A nevelt fiam becsületére legyen mondva, másnap mondta, hogy le akart jönni a veszekedésre, de tudja, hogy ilyenkor jobb, ha nem szól senki, amíg le nem higgad a párom. Szerintem az alkohol hatására ilyen. Egyébként, most épp munkahelyet keresek, mert anyagilag jobb lenne. Na, ez is megér egy misét! Nem tudom, hogy képzeli az állam, hogy havi 25 ezer ft-ot fizet azért, mert itthon vagyok egy értelmi fogyatékos gyerekkel. Jó, kapja a nyugdíját, meg a családi pótlékot, de ez együtt nincs 80 ezer ft. Na, ebből éljen meg valaki!
Tegnap volt Muzsika születésnapja, sütöttem neki egy tortát, tüzijátékkal a közepén. Örült neki, pedig nem sikerült túl jól, mert a recept szerinti tejmennyiség túl sok, és a krém nem lett elég kemény. De íz-ügyileg azt mondják finom lett. Én jobban szeretem a rágcsálnivalókat, úgyhogy ma sütök egy duplaadag pogácsát is.
Ma ennyi.